ZALAEGERSZEG » A munka ünnepe ZTE-módra: május 1-jén a Ceglédi Vasutas otthonában a 92. percben betaláló Zoran Lesjaknak köszönhetően aratott 2–1-es győzelemmel matematikailag is eldőlt, hogy a listavezető kék-fehérek feljutottak az élvonalba. A gárda rutinos, 30 esztendős szélsője, Barczi Dávid azonban már nem elégedett volna meg a második hellyel. A társulat hozta is a kötelezőt vasárnap a Budafok ellen (4–1), így bajnokként léphetnek egy osztállyal feljebb.
Újpesten közönségkedvenc volt. A főváros IV. kerületében lett ismert, sőt, elismert futballista, aki a levetett lila-fehér mez után előbb Diósgyőrben, majd Székesfehérváron bizonyíthatott. Piros-kékből aztán piros-kékbe öltözött Barczi Dávid, merthogy a Vasas labdarúgója lett, ám a Fáy utcából Zalaegerszegre vezetett az útja tavaly szeptemberben, és ezt egy pillanatig sem bánja.
– Megünnepelték?
– Bizony, hogy meg – vágta rá kapásból Barczi Dávid, felidézve a szerda este történteket, nevezetesen a feljutást. – Nem gondoltam, hogy ennyire, de szerintem ez is mutatja a csapat erejét, meg azt is, hogy jól működik nálunk a kémia. Már hazafelé a busszal többször megálltunk. Akadt, aki vendégül látott minket Dunaharasztiban, egy étteremben, és már ott is pezsgővel fogadtak minket, úgyhogy volt másnap fejfájás…
– Elégtétel a feljutás?
– Végül is igen. Örülök neki, hogy sikerült ilyen eredményt elérni, de leginkább annak, hogy a Zalaegerszeg hét év után újra az NB I-ben szerepelhet. Én még újpestiként játszottam a ZTE ellen az élvonalban, úgyhogy tudom, milyen hangulat tud uralkodni a stadionban egy első osztályú riválissal szemben. Amiatt is boldog vagyok, hogy bár alacsonyabb osztályba kerültem, de jól tudtam váltani a Vasas után. Persze szurkolok nekik is, ahogy a Kaposvárnak is, mert somogyi gyerek vagyok, így nem kérdés, hogy mindenféleképpen drukkolok az ottani barátaimnak.
– Márpedig az utolsó, 38. fordulóban, május 19-én, vasárnap a Vasas ideiglenes otthonában zárják az évadot. A Megyeri úton, a Szusza Ferenc Stadionban, ahová gyakorlatilag hazatér. Különleges kilencven perc lesz?
– Nem töltöttem olyan sok időt Angyalföldön, de nagyon megszerettem a klubot. Mindenhol azt hallani, hogy nagyon családias a légkör, de ez hatványozottan igaz a Vasasra. Kedvelem a piros-kéket, de örülök, hogy most már itt vagyok.
– Egyértelműen a ZTE-ben képzeli el a folytatást?
– Prioritást élvez a Zalaegerszeg. Mindig is úgy voltam vele, ha valahol megbecsülnek, akkor nem szívesen fordítanék hátat a csapatnak, de a tárgyalások még hátravannak. Már voltak egyeztetések, örülnék neki, ha minden jól alakulna, de még nem tudok semmi konkrétummal szolgálni.
– És azzal kapcsolatban, hogy mi volt a fordulópont? Melyik az a meccs, amely egészen az élvonalig lendületben tartotta a társulatot, ami megsokszorozta a csapat erejét?
– Szerintem jól lett lereagálva a vezetők részéről az NB I-be való feljutás, mind a sportigazgatótól, mind az edzőtől. Igaz, két különböző kommunikációt hallgatott végig a csapat, mert egyik részről nagyon nagy magabiztosság volt, az edző viszont óvatosságra intett minket. Ugyanakkor abban egyeztek az általunk hallottak, hogy etapokra szedtük szét a bajnokságot, mindig a soron következő három meccsre koncentráltunk, és próbáltunk pontszámokat megszabni, menyit kell elérni, amit igyekeztünk megszerezni a legjobb tudásunk szerint. És tényleg úgy voltunk vele, hogy „na, gyerekek, még ezt a meccset! Na, gyerekek, még ezt a meccset. Na, most ha ezt megnyerjük, akkor aztán tényleg! Na, most jön egy rangadó, ha ezt megnyerjük, de ha a következőt nem hozzuk, akkor nem ért semmit a rangadó.” Nagyon jól működött ez az egész, nagy volt az étvágya a csapatnak. És vannak nagyszerű játékosaink, remek keretünk van, minden adott volt. De kifejezetten fordulópont… Persze, ha nem verjük meg a Gyirmótot, lehet, hogy nem tartunk itt, viszont ha Dorogon kikapsz, akkor megint probléma lehetett volna. Összességében, egyben kellett nézni az egészet, mert kiegyensúlyozott az NB II, lévén nem számítottam arra, hogy mindenki megverhet mindenkit.
– Semmiféle csalódást nem okozott a második vonal, legyen szó nívóról vagy a futball sebességéről?
– Nem mondanám, hogy iramában sokkal gyengébb a pontvadászat, inkább a játékosok minőségében jelent különbséget. Igen, lehet érezni, hogy valamivel gyorsabb a tempó, lehet, kicsit magabiztosabbak a futballisták, több önbizalmuk van az élvonalban, de így is kellemes csalódás volt az NB II. Ám ha lehet, maradjunk az NB I-ben, méghozzá sokáig!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: