– Gratulálhatok?
– Gratulálni gratulálhat, de annyira nem érzem magaménak a sikert – mondta Lovrencsics Balázs, az ETO FC Győr idén télen az elmúlt hétvégén matematikailag is aranyérmes Ferencvárostól szerződtetett 27 éves támadója. – Háromszor voltam keretben a félév alatt, így papíron bajnok vagyok, gyakorlatilag nem, én legalábbis ezt így élem meg. Örülök neki, de keserédes az öröm.
– Nehezen éli meg? Hiszen az Üllői úton aligha érezte a bizalmat.
– Így van, közös megegyezés eredménye volt a távozásom, ennek ellenére még egyszer mondom, nagyon boldog vagyok, hogy sikerült megszerezni a bajnoki címet. Nem vagyok szomorú, hogy aranyérmesek lettek nélkülem, megérdemelték, csupán annyi, hogy jó lett volna abban a félévben játszani néhány mérkőzést vagy éppen ott lenni a csapat körül idén tavasszal is. Sajnos ez nem jött össze, de emiatt nem bánkódom, az élet megy tovább, teszem a dolgomat.
– Van visszaút? Egyáltalán célja, hogy valaha ismét az FTC labdarúgója legyen?
– Úgy gondolom, ha a Ferencvárostól valamilyen úton-módon elkerül az ember, oda nagyon nehéz visszakerülni, hiszen ha már egyszer nem kellettél a Fradinak, akkor ahhoz nagyon jó teljesítmény kell, hogy újra felfigyeljenek rád. Nyilván jó lenne még ott futballozni, de a lehetőségek nem adottak. Ezt az epizódot lezártam magamban, nagyon jó volt az ország legnépszerűbb csapatához, legeredményesebb alakulatához tartozni, ám szép volt, jó volt, vége van. Új állomás, új fejezet kezdődött az életemben, szintén neves, patinás klubhoz kerültem, ahol szintén próbálok mindent megtenni és sikereket elérni.
– Szándékosan zöld-fehér csapatot választott?
– Nem, sőt, elsőre ezen nem is gondolkodtam, amikor döntöttem, ám nyilván ebből a szempontból is jó, hogy Győrbe kerültem.
– Az elmúlt hetei igencsak kalandosra sikeredtek Az elveszettnek hitt góllövő cipőjét ismét megtalálta, lévén betalált Vácon, ahol nem csupán a vendégöltözőt ismeri, majd bevette a Dorog kapuját, míg szerdán visszatért Soroksárra, legalábbis egy, a 35. fordulóban esedékes bajnoki erejéig.
– Ez a profi futball velejárója. Ha jól emlékszem, Vácon kétszer félévet töltöttem, ahol nem volt semmi problémám, ugyanis ott szereztem az első NB II-es gólomat, harmadikok lettünk, aminek nagyon örültem, hiszen akkoriban nagyon fiatalon játszottam a másodosztályban. Persze Soroksár nyilván közelebb áll a szívemhez, azért mégiscsak négy évet húztam le náluk, NB III-as gólkirály és bajnok, valamint NB II-es gólkirály lettem. A Haraszti úton sokkal több impulzus ért, sokkal többet köszönhetek az ottaniaknak, de ilyen az élet, ezt hozta a sors.
– Az egykori társak piszkálták, froclizták finoman hétfőn, kedden, netán szerdán, közvetlenül a kezdés előtt?
– Mindenki nagyon korrekt volt, megkérdezték, hogy érzem magam, illetve a döntésem okát. Nagyon jól elbeszélgettem többükkel, csak biztattak és támogattak a döntésemben, abszolút nem volt egy ember sem, aki akár csak a poén szintjén is szívta volna a véremet.
– Hosszú távra tervez az ETO-nál?
– Ezért írtam alá hároméves szerződést. Nagyon boldoggá tenne, ha sikerülne beverekednem magam stabilan a kezdőcsapatba, mint ahogy azt is nagyon remélem, el is érjük azokat a rövid távú célokat, amelyeket kitűztünk magunk elé.
– Adott a ZTE példája. Irány az NB I?
– Nyílt titok, sőt, idén is ez volt a cél, a feljutás, de sajnos az ősz nem úgy sikerült, ahogy szerették volna a játékosok és a vezetők, ezért jövőre újra nekivágunk. Ezért is jöttem ide fél évvel előtt, hogy ne hirtelen kelljen a mélyvízbe ugrani, hanem vegyem fel a ritmust, akklimatizálódjak Győrhöz, illetve a csapathoz. Nyártól ismét nekirugaszkodunk, mert meg kell nyerni az NB II-t, fel akarunk jutni az NB I-be!
– A tapasztalata az, hogy ég és föld a differencia az élvonal és a másodosztály között?
– Úgy tudok erre válaszolni, hogy amikor az NB II-ből felkerültem az NB I-be, nagyobb különbségre számítottam, de nem akkora, mint én azt gondoltam. Viszont a játékosok szintjéből kiindulva, amikor a Fradinál edzettem, hatalmas volt a különbség. Sokkal több minőségi futballista volt az NB I-ben az adott csapaton belül, mint az NB II-ben. A másodosztályban is volt, de csupán egy-kettő, míg az első osztályban tíz-tizenkettő. Mostanában a pontvadászatunkba rengeteg volt NB I-es jön vissza nemcsak levezetni, hanem fiatalon is idekerülnek bármilyen okból kifolyólag. Erősödött az NB II játékosállománya, a minőség megvan, ami csak jót tehet a bajnokságnak.