KISVÁRDA » Április 29-én, hétfőn ünnepli hatvanadik születésnapját az 1986-os mexikói világbajnokságot is megjárt korábbi 24-szeres válogatott középpályás, Dajka László, a Budapest Honvéddal ötször magyar bajnoki címet szerző egykori labdarúgó. Az alábbiakban a jelenleg az NB I-ben a helyi újoncot dirigáló szakembert köszöntjük, Isten éltesse sokáig!
Mindketten nevettünk. Néhány hete történt, hogy mondtad a magadét amolyan „Dajkalacisan”, én meg rákérdeztem arra a bizonyos életkorra, és Te ezúttal sem fogtad vissza magad.
„Azokkal, akikkel szoktam találkozni, közülük nagyon sokan mondják, úristen, itt vagyok közel ehhez és ehhez az évhez, és milyen hamar elröppent az idő. Érdekes módon nekem erről más a véleményem, mert amit érzek, az alapján nálam nem repült el az idő. Ahogy elindultam az én kis Rakamaz nevű szabolcsi községemből, Kisvárdán keresztül Budapest, ifjúsági válogatott, Honvéd, A-válogatottság. Aztán utaztam a világban – mi több, időnként többet ültem repülőn, mint a vidéki barátaim buszon –, világbajnokság, Mexikó, utána Spanyolország három év, Svájc, két esztendő, majd hazajöttem, elkezdtem az edzői iskolákat. Azt kell, hogy mondjam, az eltelt idő nem szaladt el, tartalmasnak tartom, és ha belegondolok, igenis hosszú volt, nagyon sok minden belefért. Beszélgettem egy régi barátommal, és említettem neki, te, aki itt élsz vidéken egyéves korod óta, és most hatvan leszel – tessék, csak kimondtam… –, neked elröppent, de nekem nem, mert borzasztó sok minden préselődött bele. Úgyhogy nincs is szándékomban azonosulni ezzel a hatodik iksszel. Mondtam a feleségemnek, hogy amikor felköszöntenek, nehogy hatvanas szám legyen a tortán. Ötvenöt plusz öt, így akarom látni…”
A Kisvárdát meg a képzeletbeli vonal fölött, de az már egy másik történet. Mert amikor a stressz, mint egy szülni készülő nő, mindenórás, akkor a bennmaradásnak, az élvonalbeli tagság megőrzésének kétségkívül lehet „fiatalító” hatása…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: