DUNAHARASZTI » Az apa, a fiú és a szentlélek. Ebből a speciális hármasból leginkább az utóbbi kettő segíthet az NB III, Nyugati csoportjában szereplő helyi társulaton. A szurkolók által becézve imádott „Ti-ka, ti-ka, Ha-rasz-ti-ka” az ősszel visszafogottabbnak bizonyult, mint Trombitás Frédi a hegedűversenyen. Igor II Nicsenko, a korábbi Fradi-támadó gyermeke viszont egyelőre jól muzsikál, és ha rajta múlik, a DMTK megőrzi harmadosztályú tagságát.
A név kötelez. Magyarországon a Stadlerben vált ismert, míg a Ferencvárosban elismert játékossá Igor Nicsenko, aki az FTC-vel, majd később a Dunaferr-rel bajnok lett, ráadásul 1996-ban az aranyérem mellé a gólkirályi címet is megszerezte 18 találattal az április 18-án már a 48. születésnapját ünneplő sportember. Volt mit ellesni, megtanulni tőle, amit az egykori támadó fia megpróbál kamatoztatni a játéktéren.
– Nehéz teher?
– Édesapám magasra tette a lécet, így nagyobbak az elvárások, jobban kell teljesíteni – mondta a pályafutását a Goldballban kezdő Igor II Nicsenko, az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Dunaharaszti 26 esztendős támadója, aki karrierje során már viselte a Győri ETO, a Rákospalotai EAC, a Kapuvár, a Jászberény, a Dunaújváros-Pálhalma, az Erzsébeti SMTK és a Kozármisleny mezét is. – Az emberek nyilvánvalónak tartják, hogy ilyen és ehhez hasonló esetben többet tegyél hozzá, mint a többiek.
– Ezt a saját bőrén tapasztalja?
– Ahol eddig voltam, ez minden csapatnál így volt.
– A Fradi-tábor egykori kedvencének futballjából mi a jellemző önre?
– Édesapámmal olyan közös tulajdonságaink vannak, mint a taktikai és a technikai rész, a helyezkedés, valamint a fejjátékunk is azonos.
– Szokott tőle pályán belüli útravalót kérni?
– Nálunk a beszélgetések nagyobb részét a foci teszi ki. Nagyjából mindig megvitatjuk a meccseket, mi volt nálam jó, illetve hasonló szituációban ő miként cselekedett. Diskurzus közben mond dolgokat, de soha nem úgy szokott történni, hogy egyszer csak azt vessem fel neki, adjon tanácsot. A tanácskozásaink közben le szokta vágni az ,,öreg”, mit kell mondani és kész.
– Szereti, ha kinn van a mérkőzésein?
– Én örülök annak, ha minél több ember lát futballozni. Amikor volt rá lehetőségük és kinn voltak a szüleim, boldog voltam, mert nekem jobban esik, ha többen figyelik a játékomat.
– Győztes típus?
– A természetemből fakadóan maximalista vagyok, bármiből kiindulva mindig a legjobbat, a legtöbbet akarom kihozni. A meccs még el sem kezdődött, de én már győzni szeretnék. Az aktuális találkozónkon persze mindig változik, hogy tudunk-e győzni vagy csak döntetlent elérni, ám nyilván minden mérkőzést úgy kezdek, hogy egy gólt kell szerezni, és ha az megvan, jöhet a második is.
– A mostani szezonjával minden rendben?
– Egyrészt elégedett vagyok, mert jó ideje tudtam, hogy Dunaharasztira fogok igazolni, ám alighanem a Kozármislenyre is gondol… Annyit azért hozzátennék, ha olyan hozzáállás lett volna az ősszel hozzám, mint amit most ’Harasztiban tapasztalok, illetve az edző is másként áll a csatársorhoz – mert szakvezetőm, Króner Péter máshogyan látja a dolgokat, mint a ’mislenyi tréner –, hiába erősebb az ottani keret, több gólt is szerezhettem volna. Nekem az, ami a Dunaharasztinál van, jobb és közelebb is áll hozzám.
– Lelkizős típus?
– Valamennyire igen, mivel olyan vagyok, akinek fontos, hogy ahol futballozik, a csapaton belül milyen az egymáshoz való hozzáállás, illetve mekkora a biztatás az edző részéről. Könnyebb az emberről rosszat mondani, mint megtalálni az utat hozzá, hogy a játékos még jobban tudjon teljesíteni.
– Amikor az őszi idény végén eldöntötte, hogy távozik Kozármislenyből, egyértelmű volt a hogyan tovább?
– Volt megkeresésem különböző kluboktól, de a Dunaharaszti trénere, Króner Péter volt az, aki a legjobban akart. Ismertem régebbről, s a téli telefonbeszélgetésünk alapján úgy döntöttem, jobb lenne hozzájuk igazolni magam miatt is. Akadt csapat, amelyik jobb pozícióban volt, de úgy éreztem, ’Harasztiban jobban tudok kifelé is megnyílni, mert olyan a hozzáállás.
– Sok ismerős fogadta?
– A pesti játékosok nagy részéről tudtam, kicsoda, mert bár lehet, személyesen nem mindenki ismert, de kívülállóként utólagosan a labdarúgók megbeszélik egymással a meccseiket. Volt egyfajta képem arról, milyen a keret és megnéztem a DMTK-t az interneten is. Remélem, hogy Dunaharasztiban jobban megszeretik a futballt és több ember kijön a bajnokikra, ahogy abban is bízom, hogy a csapat sokáig az NB III-ban szerepelhet.
– Elkerülik az osztályváltást?
– A tavaszi idényre mindig is az volt a jellemző. hogy a csapatok körbeverik egymást. Itt és most már nem érvényes az, hogy melyik gárda tartozik a középmezőnyhöz vagy az alsóházhoz, mert bármelyik alakulat nyerhet akármelyik ellen. Nagyon nehéz hetek várnak ránk, mert ha nyernénk is sorozatban, lesznek csapatok, amelyek meg tudják valósítani ugyanezt. Szerintem az utolsó meccseken fog eldőlni a sorsunk.
– Hány pontra lesz szüksége a Dunaharasztinak a megkapaszkodáshoz?
– Várjon egy picit… Körülbelül 32-re, 33-ra.
– Így vagy úgy, az NB III-mal, mint bajnoksággal mennyire elégedett?
– Nem vagyok ezzel kibékülve, mert valamennyire csípi a szememet az, hogy a faterom magasabb osztályban szerepelt, de amíg futballozom, próbálom magamból kihozni a legjobbat, és remélhetőleg ki fog jönni az, amit én szeretnék.
– Egy vagy akár két ligával feljebb?
– Azt mondom, hogy azok, akik jónak számítanak az NB III-ban, simán megütik az NB II-es szintet, miközben nem állítom azt, hogy amennyiben a másodosztályból visszalépnének játékosok, azok tudásban felülmúlnák azokat, akik itt szerepelnek. Szerencse is kell hozzá, meg az, hogy az edző megbízzon benned, mert sok olyan eset volt, hogy aki az NB III-ból feljebb került, jól szerepelt. A harmadik és a második vonal között nem akkora a különbség, mint azt sokan gondolják, mi több, ezt a kupameccsek is bizonyítják.
– Fél évtized múltán, alig túl a 30-on hol tartana?
– Ha a futballt nézem, azt szeretném, hogy élvonalbeli labdarúgó legyek, és mivel maximalista vagyok, úgy érzem, ez bennem is van, tudnék játszani a magyar első osztályban is, de a realitást tekintve azért akad több tényező, ami befolyásolja egy sportoló karrierjét. Lehet sérülés, no meg persze van az embernek magánélete, tehát bármi történhet. Nem hiába tanulom a szoftverfejlesztést, mert az is benne van, hogy nem sikerül, amit elterveztem, mert már most sem 20 esztendős vagyok.
– Amit nem sikerül megvalósítania a pályán, azt megteszi a FIFA 2025 elnevezésű játékban?
– Sokan azt gondolhatják, hogy nem sikerült a futballkarrierem, de én még bizakodom. Az biztos, hogy valamiben nagyon jó leszek.
9-es poszt? Betöltve! » Érthető, hogy Mészáros Dániel, no meg a télen Taksonyból szerződtetett Torkos Attila mellé kellett még valaki, akitől hosszabb távon várható a gólerős futball.
„Az elmúlt időszakban hiányzott egy klasszikus 9-es, ezért kerestük meg, mert beleillik a játékrendszerünkbe – utalt Igor II Nicsenko leigazolására Króner Péter, a Dunaharaszti edzője. – A fellőtt labdákat kell megtartania, amíg felérnek a többiek, és Igor ezt a fizikai adottságainak köszönhetően megoldja. Sőt, még ennél is többet, mert be is fejezi az akciókat eredményesen.”
A DMTK mestere tisztában van az új csatárszerzemény édesapjának játékstílusával is, ezért arra kértük, vonjon párhuzamot apa és gyermeke között.
„Fizikailag ennyire nem volt erős, hiszen mozgékonyabb, fürgébb volt az édesapja, míg a fia igazi harcos, így kettejüket nem érdemes összehasonlítani.”
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 9. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: