Április 23-án, kedden ünnepli hetvenedik születésnapját Pálinkás András, a magyar A- és az U21-es válogatott kapusedzője, korábbi kiváló cerberus, aki trénerként tizenhárom évig szolgálta az Újpestet. Isten éltesse sokáig a nagyszerű sportembert!
Ellophatná a show-t. Poór Péter vagy Vámosi János örökzöldje helyett IV. kerületi kapusmezben hurráoptimizmussal a hangjában énekelhetné, hogy „Újpest a negyedem”, és nem is lenne ebben semmi túlzás, elvégre tizenhárom évet nem lehet csak úgy, egykönnyen elfelejteni, lila-fehér celofánba csomagolva a sufni mélyére rejteni. A fővárosban játékosként megfordult az MTK-ban, a Vasasban és a BVSC-ben, ám a bajnoki címnél, illetve a Magyar Kupa-győzelemnél is többet jelenthet neki, hogy az egyik, a nemzeti csapatot is megjárt tanítványa úgy fogalmazott vele kapcsolatban, Pálinkás Andrást tartja a mentorának, mert sosem a honi első osztályú pontvadászatra, hanem a légiós életre készítette fel, aminek rendkívül nagy hasznát vette.
A mindig nyíltan, egyenesen fogalmazó kiváló sportembernek nem veszi hasznát egy NB I-es klub sem – pedig annyira azért messze nem bő a tréneri választék, hogy lemondjon róla az élvonal… –, de Pálinkás András nem dől a kardjába. Tehetséges fiatalokkal foglalkozik, megmutatja nekik a kapuskodás csínját-bínját, és ha valaki látná munka közben, azt mondaná, ugyanolyan tűz ég a szemében, mint amikor Vámosi János mikrofon mögé állt és képzeletben többezredmagával a refrénhez ért: köszönet a boldog évekért!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: