INTERJÚ » Kreisz Viktor: „Minden meccsre ugyanúgy készülök”

DUNAVARSÁNY » Bonyolult lélek. Persze ha Kreisz Viktort kérdeznék, tiltakozna a rövid mondat ellen, méghozzá kézzel-lábbal.

Nem véletlenül, ugyanis nem elég, hogy a Dunavarsány I. kapusa és a Dunavarsány II. támadója, mindemellett korábban a Dunaharaszti színeiben kézilabdázott, valamint a Dabas Beach Boy’z nevű egyletben a sportág strandon űzött változatába is belekóstolt. Utóbbi korántsem tehető múlt időbe, lévén a fiatalember alig várja a nyári strandkézilabda-szezon kezdetét.

– Ha ön ezt a klubban elmeséli… Megtörtént?
– Nem, de most szívesen felidézem: sikerült labdát szereznem körülbelül 30 méterre a kaputól, toltam rajta egyet, és nagyjából 25-ről lőttem, és bár nem tudom biztosan, talán megpattant valakin, ám a kapuba vágódott – emlékezett vissza a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 18. fordulójában 7–2-re végződő Újhartyán – Dunavarsány II. derbi 36. percére a vendéggárdát erősítő, az eredményt 2–1-re alakító 24 esztendős Kreisz Viktor.

– Ide nekem az oroszlánt is alapon a góllövő csatárból „hirtelen” kapus lett egy héttel később, egy osztállyal feljebb. Legbelül miként élte meg a váltást?
– Vicces kérdés. Őszintén? Nem volt új, hiszen Taksonyban sokat játszottam így hol Szabados Tamásnál, hol Kőnig Csabánál.

– Nem úgy állt hozzá, amikor tudta, hogy a mezőnyben futballozik, mint amikor sejtette, hogy nemcsak stoplist, hanem kesztyűt is húz?
– Sosem hangoltam másképp, minden meccsre ugyanúgy készülök. Megvannak a saját kis rituáléim a mérkőzések előtt, ezek sosem változnak akkor sem, ha a mezőnyben játszom.

– A tavasz folyamán mire lehet számítani inkább? A találatát követően ünneplő támadóra vagy a csapatát a védéseivel meccsben tartó cerberusra?
– Remélhetőleg a kapuban bravúrokat bemutató Kreisz Viktorra.

– A március végén esedékes lomtalanításkor nem lehet olyan súlyos megunt holmit találni, mint amilyen nehéz helyzetben van a megyei I. és a megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő első és második számú alakulat. Mennyi esélyt ad egyik vagy másik társulat bentmaradására?
– Szerintem az első csapatnál csakis rajtunk múlik, elkerüljük-e az osztályváltást. Sokan kérdezték már tőlem, hogy mit keresünk a „megye-egyben” az utolsó helyen, hiszen remek keretünk van jó játékosokkal teletűzdelve.

– Nem irigylem, mert így vagy úgy, de lesz dolga dögivel. És valami azt súgja, nem csupán a futballpályán…
– Bizony, lassan kezdődik a strandkézilabda-szezon, amit már nagyon várok.

A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 6. lapszámában.