DABAS » Nem normális. Barátinak nem nevezhető, de semmiképp sem bántó kifejezés, ha bármely sportágban a kapusról van szó. Mert valóban, ki az az őrült, aki vállalja a kockázatot, hogy öt méterről megdobják, megrúgják, egyszóval eltalálják a süvítő labdával? Isztolyka Ádám korántsem flúgos, olyannyira nem, hogy immár belső védőként funkcionál, aminek köszönhetően Gogolák Kristóf számít a helyi második gárda első számú kapusának.
– Megunta?
– Nem ez a legjobb szó erre, de egyszerűen valahogy jobban érzem magam a mezőnyben – mondta Isztolyka Ádám, a Dabas II. 18 éves labdarúgója. – Nagypályán jobban szeretem, ha kinn játszhatok, viszont futsalban azt élvezem, hogy a kapuban állhatok és védhetek. Ez persze nyilván azért is lehetséges, mert több dolgom van, no és máshogyan kell megfelelni kapusként a teremben, mint a nagypályán.
– Mégis, hogyan jött az ötlet? Tudom, mert az edzője elmondta, hogy nem csupán a gólvonalon, afféle újkori „ketrecharcosként” képes a remek produkcióra, de ez akkor sem mindennapi váltás.
– A suliban is „kinn” játszottam, kicsit eltávolodtam a kapuskodástól, sokkal közelebb éreztem magam ahhoz, hogy a mezőnyben mutassam meg, mit tudok. Eljárogatunk kisebb tornákra, és nagyon jól ment, meg aztán korábban, amikor Inárcson játszottam, akárcsak Dabason, akkor is Riesz Péter kezei alatt, voltam már középhátvéd. Éppen ott volt hiány a csapatban, ez volt a feladatom, meg kellett oldanom, és nagyon élvezem jelenleg ezt a posztot.
– Előbb vagy utóbb az következik, hogy csak a komfortérzet miatt egy sorral előrébb kap feladatot?
– Nem gondolnám. Nekem valahogy ez a poszt fekszik a fizikumom, a magasságom miatt, viszont nem vagyok elég gyors és elég eszes ahhoz, hogy középpályásként tudjak játszani, illetve megítélésem szerint a futás sokkal több a fedezetsorban.
– Ha labdavesztés után egy az egyben marad hátul a meglóduló csatárral szemben, azért csak megrémül?
– Egyáltalán nem, viszont szögleteknél nagyon szeretek felmenni. A felnőttben még nem mehetek, de remélem, azt is elérem, bár ki tudja, mit hoz a jövő. A fejjátékom elég jó, illetve nem rossz lövőm is van, de ezt még nem nagyon tudtam megmutatni nagypályán.
– Akkor az U19-es alakulatban számítanak erre, netán még taktika is épül a remek bólintó készsége miatt?
– Az azért még nem, de volt egy edzőmeccsünk, az idei első találkozónk a Monor ellen, akkor is fejjel voltam veszélyes, a kipattanót viszont sikerült elbaltáznom, ám azon leszek, hogy minél sikeresebb legyek a csapatban, hogy én is gólokat érjek el, tegyek hozzá azzal is, hogy győzni tudjunk, és ne csak azzal, hogy jól védekezek.
– A Dabas II. eddigi szereplésével kapcsolatban pozitív gondolatok cikáznak a fejében, különösen, ami a tavaszt illeti?
– Történt változás bőven a társulatban, ha jól tudom, három ember távozott, és ugyanennyi érkezett. Igaz, az egyikük sérült, lévén Antal Dominiknek eltörött az orra, de az U19-ben szereplő játékosokat sokkal jobban szeretnék beépíteni a csapatba, ami szükséges is, és tudnak is hozzátenni a játékhoz. Az ifivel kiegészülve ez a keret nagyon jól muzsikál, illetve kezdjük felvenni a felnőtt futball ritmusát.
– Kemény dió?
– Eleinte mindenképpen az volt, még nekem kapusposzton is. Az U19-ben az utolsó évem parádésra sikeredett, a 2. helyet értük el, de nem nagyon sikerült felvennem a ritmust, ez is volt az oka annak, hogy némiképp eltávolodtam ettől a poszttól.
– Miért, nem úgy lő vagy helyez egy labdát a felnőttek között edződő vagy egy, a tizennyolcat alulról súroló támadó?
– Mindenképpen másabb a lövések ereje, illetve úgy gondolom, az U19-ben technikásabb játékosok vannak NB III-as szinten, viszont valahogy ott nekem egyszerűen jobban ment. Aztán felkerültem a felnőttek közé, ott meg nem, persze lehet, ez csak pillanatnyi érzés.
– A védőmunkáját az mennyiben segíti, hogy kapusként valamelyest meg tudta figyelni, urambocsá ki tudta számítani, hogy a rivális 16-oson belül nyargalászó labdarúgója milyen cselt vet be az ön előtt hősiesen bekkelő hátvéddel szemben?
– Teljes mértékben. Amikor a kapuban állok, végigkövetem annak a mozgását, akinél a labda van, de azét is, persze, akinél nincs, hogy lássam, kinek tudja passzolni, ám akkor legjobban a lábát figyelem. Amióta védőként futballozom, az is visszaköszön, hogy erre már jobban tudok koncentrálni. Most, hogy így szóba került, a futsal elég közel áll hozzám, az NB I-ben futsalozhattam az Aramisban, és bár elvileg még most is ott vagyok, csak nem én védek, mivel messze van. Szóval ott is nagyon sokat számított a lábmunkám, és ez is segített, hogy közelebb kerüljek az új pozíciómhoz.
– Damoklész kardja ott lebeg a társulat feje felett. Mivel lenne elégedett a bajnokság júniusi zárásakor?
– Négy-öt csapat nagyon egyben van az alsóházban, azokat mindenképpen szeretném megelőzni. Aztán jön egy nagyobb szakadék, ám azt nem biztos, hogy át tudjuk lépni, de mindent megteszünk az együttessel annak érdekében, hogy a lehető legelőkelőbb helyen végezzünk, és hogy jövőre nagyobb célokat tudjunk kitűzni magunk elé.
– Amennyiben a kedvenc játékosa, esetleges példaképe szóba kerül, aligha egyértelmű, hogy kapust vagy éppen hátvédet nevezne meg.
– A középső védők közül a mentalitása miatt egyértelműen Sergio Ramos az etalon, ami azért is van, mert Real Madrid-szurkoló vagyok. A kapusok közül a favoritom jelenleg az ugyancsak a spanyolokat erősítő Keylor Navas, de a legnagyobbnak mindig is Edwin van der Sart tartottam. Már akkor is, amikor eszembe sem jutott volna, hogy egyszer középhátvéd lesz belőlem.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 6. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: