Gyöngyöző barna folyadék. Az asztalon a hűsítő palackos nedű mellett sörnyitó és üvegpohár, kicsivel arrébb elegáns bőrfotel. Bognár György akár hátra is dőlhetne és lazíthatna, hiszen csapata bárhol is végez a másodosztályú mezőnyben, a Budaörs meghatározó, mindenkire veszélyes társulattá nőtte ki magát, miközben brillírozik a Magyar Kupában is. Utóbbi sorozatban egyedüli Pest megyei egyletként már a legjobb nyolc között jár, és még innen is van feljebb, innen is van előrébb. A Budapest Honvéd elleni, pályaválasztóként lejátszott összecsapás során ugyanis a Kemenes Szabolcs – Marques-Airosa Patrik, Kékesi Alexander, Tányéros Ádám, Gyurácz András – Sajbán Miklós, Fejős Áron (Fényes Szabolcs, 66. p.), Lengyel Béla – Stieber András (Csobánki Ádám, 77. p.), Sajbán Máté, Ódé Norbert (Medgyes Sinan, 12. p.) összeállításban futballozó, sok helyzetet kidolgozó és kihagyó Budaörs Fejős Áron találatával a 22. percben előnybe került (1–0), amit meg is őrzött a szünetig. A folytatásban aztán némi túlzással a feje tetejére állt a világ. A 62. percben a házigazdát erősítő Kékesi Alexander mehetett idő előtt zuhanyozni gólhelyzetben lévő ellenféllel szemben elkövetett szabálytalanságot követően, és bár a megítélt szabadrúgást bravúrral védte Kemenes Szabolcs, a Liverpoolban is megforduló David N’Gog a legjobb ütemben érkezett a kipattanóra (1–1). Alig tíz minutummal később a budaörsi Sajbán Máté harcolt ki 11-est, ám Stieber András lövését Horváth András bámulatos bravúrral hárította. A meccsnek azonban még nem volt vége, a 77. percben David N’Gog duplázta meg önmaga és csapata góljainak számát (1–2). Folytatás április 3-án, szerdán, a fővárosban.
– A hátuk közepére kívánták az egészet?
– Ez egyáltalán nem így van – mondta határozottan a korábbi 50-szeres válogatott Bognár György, az NB II-ben szereplő Budaörsi SC 57 esztendős szakmai igazgatója. – Örülünk, hogy tétmeccset vívhattunk, nem beszélve arról, hogy egy NB I-es csapattal, ami jó erőfelmérő, meg aztán presztízs szempontjából is szerintem jó. Sokkal jobb játszani, mint edzeni.
– Csak azért kérdezem, mert a Budapest Honvéd elleni kupapárharc kezdete előtt igencsak kiakadt a versenysemlegességet számon kérve, mondván, pályára kellett lépniük szerdán, míg az élvonalbeli riválisuknak nem, a fővárosiak szombaton meccseltek, miközben a Budaörs vasárnap…
– …és még azt is mondtam, hogy a Honvédban játszhat tíz külföldi, míg nálunk egy sem. Nem foglalkoztam ezzel, csak a tényekre próbáltam felhívni az illetékesek figyelmét, hogy nem rendezett a versenykiírás, illetve nem egyenlő feltételeket biztosító lehetőség az NB II-es csapatok számára a Magyar Kupa-szereplés, mert minden a hátrányunkra vált. De nem is erre, hanem a meccsre koncentráltunk, a játékosaimnak nem is engedtem, hogy a külső körülményekkel törődjenek. Tudomásul vettük, ennyi.
– Akármennyire is van igazság a mondandójában, azzal számol, ha bármikor megjelenik a Kánai úton, nem biztos, hogy akkora kedvenc lesz, mint hajdanán a Hungária körúton, amikor még az MTK-ban futballozott?
– Nem nagyon foglalkozom azzal, hogy kinek tetszik, amiről beszélek, vagy kinek nem, én mondom a magamét. Már évekkel ezelőtt megtanultam: nem tudok úgy fogalmazni, hogy az mindenkinek jó legyen, úgyhogy egy választásom van, mondom, amit gondolok.
– És mit gondol a március 13-i, szerdai, Tatabányán vívott összecsapásról, amelyen volt minden, mint a búcsúban?
– Szerintem nem játszottunk rosszul, sőt! Jól futballoztunk az első félidőben, ám sajnos a kiállítás megpecsételte a sorsunkat. Nem azzal van a gondom, mert teljesen jogos volt a piros lap, hanem az ezt megelőző leshelyzetekkel, ugyanis kétszer is elnézte a spori a szituációkat. Nem beszélve arról, hogy a meccs hajrájában a honvédos Tischler Patrik az ötös sarkánál állt egyedül, megkapta a labdát, és ugyan luftot rúgott, így nem lett belőle gól, de a legnagyobb poént az aratta a kispadon, amikor az asszisztens úgy reagált, szerinte tétlen les volt. Mondta ezt egy nyolc méterrel a kapuhoz közelebb álló játékosra. Zseniális! Sokszor úgy érzem, fogalmuk sincs, mit csinálnak, de már csak mosolyogni tudok rajta. Bosszankodni is csak ott és akkor, utána túlléptem ezen.
– A kiállítás és a Budaörs által kihagyott büntető ellenére az 1–2 a valóságot tükrözi vagy a társulata számára sokkal több volt az MK-párharc első 90 percében?
– Ezen a meccsen az lett volna a realitás, ha mi nyerünk 2–1-re, a játék képe alapján mindenképpen.
– A Hidegkuti Nándor Stadionban sorra kerülő, áprilisban esedékes második egymás elleni összecsapáson bravúrra készülnek? Vagy immár csupán a pontvadászatra fókuszálnak és elengedik a kupasorozatot?
– Dehogy engedjük el! Megyünk a visszavágóra és próbálunk egy ugyanilyen vagy legalábbis hasonló felfogású meccset játszani, mert az teljesen mindegy, hogy első osztályú a vetélytárs. Próbálunk erőszakosan kezdeményezni, érvényesülni, futballozni, dominálni. Nem a továbbjutás lebeg a szemük előtt, hanem az, hogy jól focizzunk, márpedig annak a vége nyilván az, hogy az ember reménykedik, hátha nyer. Hogy ez mire elég, az tulajdonképpen nem is érdekel.
– „Jól focizzunk.” Ezt említette az imént, ami egyfajta mottó, az öltöző falára kívánkozó jelmondat, mert akárhol tevékenykedett, mindig a nagybetűs futballt helyezte előtérbe és úgy volt vele, mint korábbi mestere, a Mágus, azaz Verebes József. Avagy ha eggyel több gólt szereznek, mint kapnak, nincs gond. Ez a fajta felfogás mennyire juttatható érvényre a most futó bajnokságban, amikor minden pontnak óriási a jelentősége és különösen a hátsó régióban tanyázók esetén a legtöbbször a bunkerfutball, a „varacskodás” megy?
– Eddig bárhol dolgoztam, ha helyezésekben gondolkodtak, az elvártnál mindig magasan túlteljesített a csapatom, ami azért van, mert ezzel a filozófiával focizunk. Ki is lehet kapni, de jobban örülünk néha egy 4–3-as vereségnek, mint a 0–0-nak, lévén azt gondolom, ez a kifizetődő. Ha nem történik esemény egy futballmeccsen, ha nem rúgunk gólt, akkor mi értelme van a focinak? Úgy érzem, a Budapest Honvéd elleni Magyar Kupa-odavágón is mi voltunk azok, akik a leginkább partnerei voltunk a riválisnak. Lehetett volna olyan meccset is játszani, hogy bekkel az NB II-es csapat és kínkeservesen 1–0-ra nyer a fővárosi együttes vagy éppen 0–0 a vége, de mi nem így gondolkodtunk. Azt hiszem, ami aznap bennünk volt, azt felvonultattuk, volt egy csomó helyzetünk, és úgy gondolom, ez a lényeg.
– A Magyar Kupa előző kiírásában szintén találkoztak a XIX. kerületiekkel, és bár tudom, hogy minden találkozó más, lévén az egyik alma, a másik körte, de ha nem is így van, akkor minimum birsalma. Mégis, az egy évvel ezelőtti állapothoz képest miben lépett előre a Budaörs, kiindulva az élvonalbeli társulat elleni párharcból?
– Tavaly is jobban játszottunk, mint a Honvéd, akkor 1–1 lett az eredmény és 11-esekkel estünk ki. Annyiban látnám talán azt a riválist erősebbnek, hogy akkor volt egy Davide Lanzafame a támadósorában, aki minőségileg kiemelkedő futballista volt, sőt, most is annak számít a magyar mezőnyben. A jelenlegi Honvéd inkább melósabb csapatnak tűnt nekem.
– A Budaörsben van az olasz támadóhoz hasonló produkcióra képes futballista? Olyan, akit nyugodt szívvel ajánlaná bármelyik élvonalbeli egyesület számára, hogy tessék, vigyétek, próbáljátok ki és nem fogtok csalódni?
– Vannak olyan játékosaink, akiket NB I-es klubok megkeresnek, viszont Lanzafame típusúból nálunk is van egy. Czvitkovics Péternek hívják, csak ő már 36 éves és nem az élvonalból keresik…
– Az alakulatának viszont van keresnivalója mindkét fronton. Összességében az eddigieket mennyire érzi maximum-közeli állapotnak, elfeledve, hogy a kispestiek elleni párharc első felvonását megelőző két bajnokin gólt sem szereztek?
– A szerepléssel nagyjából elégedettek voltunk, de a szerdai meccsek bekavartak nekünk, mert utána mindig olyan ellenfelekkel kellett játszani, amelyek egy hetet rápihentek a bajnokira, ami nekünk nem jött össze, de inkább mentális fáradtságról beszélek, no meg sérülésekről, amelyek mostanság hátráltattak bennünket a háromnaponként sorra kerülő 90 percek során. Nem baj, örültünk, hogy játszhattunk, mert ez a lényeg, a meccs, ám akkora tudásbeli különbség nincs az NB II-es csapatok között, hogy mi szerda–vasárnap játszunk, míg a riválisok csak vasárnap. Ez előny ám, méghozzá nem kicsi.
– Ha az álruhát öltő, a magyar zászlót a derekán viselő Mátyás király vagy a pongyolában megjelenő, a 2012-es falinaptárát mániákusan lebegtető Kiszel Tünde azt mondaná, a 6. helyen állnak majd a szezon végén, elfogadná?
– Amíg lehetek akár negyedik is, addig nem írom alá a hatodikat…
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 5. lapszámában. Azóta a Budaörs 5–1-es győzelmet aratott a feljutó helyen álló Gyirmót otthonában.