VÁC » Titkos ász a pakliban. A felkészülés kezdetétől Horváth Károly szakmai igazgatóként, Gulyás Gábor vezetőedzőként tesz meg mindent az NB II-ben szereplő helyi FC minél sikeresebb szerepléséért. Aztán itt van Rusvay Gergely, aki az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Dunaharaszti MTK-ban betöltött kulcsemberi pozícióját „cserélte el” a másodtréneri lehetőségért. Márpedig „Rusi” meglátásai, ha aranyat nem is, kiváló tavaszi szereplést érhetnek a Duna-partiaknak.
A Kazincbarcika otthonában aratott 5–0-s diadalra ugyanúgy felkapták a fejüket, mint egy „körrel” korábban a Gyirmót elleni hazai 1–1-re. Rusvay Gergely a jó eredmények ellenére higgadtan, megfontoltan, nem néhány méterrel a föld felett lebegve értékeli a történteket.
– Mindent feladott?
– A tanári állásomat nem kellett, csak a Dunaharasztit, hiszen az NB III-ban és az NB II-ben is vasárnaponként rendezik a meccseket – mondta a Duna-parti klubnál legendának számító 40 esztendős Rusvay Gergely, akit idén januárban neveztek ki az NB II-ben szereplő Vác FC másodedzőjének. – Az edzéseket délután tartjuk, egy héten csupán egyszer van délelőtt és délután is tréning, a nap első felében általában erőnléti feladatokat végeznek a játékosok, ezt pedig Gulyás Gábor vezetőedző akár egyedül is meg tudja oldani. Délután úgymond normál gyakorlásokra kerül sor, viszont Gulyás Gábor az A-licencre jár, így szerdánként én vagyok a csapattal, azaz szépen leosztjuk egymás között a munkát. Nem csupán emiatt működik jól a dolog, hiszen gyermekkori jó barátomról van szó, akivel csapattársak voltunk és a labdarúgásról alkotott képünk is teljesen egyezik.
– Híres ember lett a tanár úrból?
– Tudják a srácok, mivel foglalkozom, meg aztán Földváry téri gyermekek, így nagyjából képben vannak velem kapcsolatban, mert iskola után sokan játszanak közülük a stadionban. Kérdezgetnek, érdeklődnek. Nem mindegyikük egyszerű, de a futballt szeretik és ez a legfontosabb.
– Földrajz, kémia?
– Csak testnevelés. A foci mellett másra nem volt időm annak idején, hogy elvégezzem.
– A DMTK-nál viszont valami megszakadt. Ha az NB III, Nyugati csoportjában szereplő Dunaharasztinak lett volna ilyen sorozata, mint a tavasszal a Vácnak, nem ott állna Króner Péter csapata, ahol.
– Ez így van, éppen emiatt is sír az egyik szemem, míg a másik nevet, mert amikor érkezett Vácról a megkeresés, kicsit elbizonytalanodtam. Az első dolgom az volt, hogy a mestert, Króner Pétert felhívtam és megkérdeztem tőle, hogy hasonló helyzetben mitévő lenne? Peti nagyon korrekten azt mondta, egy percig sem gondolkodna a helyemben, mert az ilyen lehetőséget 40 évesen mindenféleképpen meg kell ragadni. Ugye, nem idegen klub keresett meg, hiszen minden szál Váchoz köt, mégis volt bennem egy kis lelkiismeret-furdalás, mert ha a Dunaharaszti ott lenne a 8–10. hely környékén, akkor valamivel könnyebben hagyom ott a csapatot, de így, hogy a kiesés ellen harcol, némiképp rosszul éreztem magam. Aztán beszéltem az elnökkel, Ódor Sanyi bácsival, ő is támogatott, no és a csapatkapitány, Rétsági Ákos is úgy vélekedett, hogy ezt a sanszot nem szabad kihagyni, úgyhogy mindenki nagyon korrekt volt. A lehető legnagyobb barátságban váltunk el, aztán belevágtam. Egyfelől sikertelenség volt ott, a Vác részéről pedig úgy tűnik, összességében a tavaszt tekintve sikerszériában vagyunk éppen.
– Ne értsen félre, de Óz, a nagy varázsló nevét még nem fedeztem fel az elektronikus jegyzőkönyvekben, viszont valami titok csak lappang a Duna-parton még akkor is, ha 3–0-s tavaszi vereséggel nyitottak.
– Szerintem az, hogy bár igaz, rosszul kezdtünk Soroksáron, de az edzőmeccseken a szlovák első osztályú csapatok ellen is működött az a taktika, amit Gulyás Gáborral kitaláltunk. Az egész védekezésünket feljebb toltuk, az összes NB II-es csapatot letámadjuk és próbálunk minél távolabb, már az ellenfél térfelén labdát szerezni, és amikor megvan, minél gyorsabban eljuttatni üres területre, illetve mihamarabb befejezni a támadást. A labdakihozatalnál pedig nem ívelgetünk, hanem próbáljuk a földön járatni, valamint mélységi passzokkal felépíteni a támadásokat. Illetve szerencsére sikerült úgy igazolni, hogy a támadójátékunk erősödött. Például Sóron Tiborra gondolok, aki ellen tavaly még játszottam, mivel a III. Kerületi TVE-től került hozzánk. Úgy érzem, erősödtünk vele, eddig két gólpasszt adott és három találatig jutott. Az sem mellékes, hogy bár minden korosztály megtalálható a játékoskeretünkben, hiszen vannak, akik rutinosabbak, mint Görgényi Dávid, de a fiatalok is teljesen jól illeszkednek a rendszerbe. A srácok lelkiismeretesen, szó nélkül elvégzik, amit kérünk tőlük.
– A téli szünetben milyen célokat fogalmaztak meg a vezetők?
– Az lett kimondva, hogy maradjunk bent biztosan az NB II-ben, de az első tízbe szeretnénk kerülni mindenféleképpen, ami szerintem nem is elérhetetlen. Egyik meccs sem egyszerű, a múlt szerdai, Cegléd elleni pont rámutatott arra, hogy bár ikszes találkozó volt, viszont ha egy csapat jó, az ilyen mérkőzéseket 1–0-ra be tudja húzni. A mérleg nyelve felénk billent, úgy nyertünk, hogy a Vasutas nagyon masszív ellenfél volt.
– Nem lehetett könnyű olyan egylet ellen küzdeni, amelynek a kispadján régi ismerős, egy önhöz hasonlóan szintén váci legenda, Nagy Tibor ült.
– Egy kicsit furcsa volt és sajnálom is az egészet, ám ilyen a labdarúgás. Tibi volt az edzőm korábban, sőt, még csapattársak is voltunk annak idején, de néha ellenfélként futunk össze. Ahogy elkezdődött a bajnoki, akkor már mindenki a meccsre koncentrált, de természetesen beszéltünk vele az összecsapás előtt és után is, gratulált a lefújást követően, szóval nagyon jó közöttünk a viszony.
– Ez az út, amin jár, nem a végcél, csak egy állomás. Osztja?
– Istenigazából most úgy vagyok vele, hogy nem nagyon gondolkodom a jövőn. Mindig az előttem álló feladat a fontos, így csak és kizárólag a következő meccs van a fókuszban. A télen átigazoltam Berkenyére, a Nógrád megyei I. osztályba focizni, ha úgy vannak ott a meccsek, akkor össze tudom hozni, hogy szombaton lejátszom az aktuális bajnokit, vasárnap meg a Váccal vívunk 90 perceket. Esetleg hétfőnként eljárok futsalozni. Egyelőre csak ezekre koncentrálok, és nem gondoltam úgy a jövőre, hogy milyen állomások lesznek még, mert azt úgyis hozza az élet. Főleg a fociban soha nem lehet tudni, mi lesz az elkövetkezendőkben.
– Ha a korábbi váci csapattársak hívták Berkenyére, akkor viszont egyértelmű volt a folytatás.
– Részben, ugye ott van egyrészt Greff Ádám és Fábri Tamás, akik nagyon jó barátaim, másrészt German Józsi bácsi a tulajdonos, és neki egyszer régen tettem egy ígéretet, amikor támogatta az akkor még NB I-es Vácot, hogyha majd valamikor abbahagyom az NB-s szintű focit, akkor a Berkenyét fogom választani, és én tartottam magam ehhez.
– Csábították máshonnan is? Vagy sokan nem is tudták, önnek hogyan lesz a tovább, ezért nem hívták?
– Voltak megkeresések, „megye-egyes” és „megye-kettes” ajánlatok érkeztek, ennél komolyabb nem, de a Berkenyét választottam a fenti ok miatt.
– Megcélozzák a bajnoki címet a Berkenyével?
– Anélkül nem is érdemes nekivágni. A Balassagyarmat vezet előttünk nem kevés ponttal, mi mögöttük vagyunk, viszont a támadósorba elég jól igazoltunk. Van egy elmaradt meccsünk is, amit ha megnyerünk, bármi lehet – miért ne érhetnénk utol őket? Rájátszás is lesz, azaz kétszer találkozunk legnagyobb riválisunkkal, szóval bármi lehet – bármi, mert a futball már csak ilyen.
„Nagyon szorítok a Dunaharasztinak” » Rusvay Gergely távozása érzékenyen érint(het)i az NB III, Nyugati csoportjában az osztályváltás elkerüléséért harcoló Dunaharasztit, ám a sportember nem így látja.
„Úgy gondolom, Igor II Nicsenko személyében sikerült olyan csatárt igazolni, akiben a szezonbeli nyolc-tíz gól benne van, és ha ez megvalósul, akkor esélye is lesz a csapatnak, nem szólva arról, hogy a védelembe is jól igazolt a ’Haraszti Hajdu István és Honti Attila megszerzésével.”
Csakhogy a nyitányon szembejött a valóság: Dunaharaszti – Puskás Akadémia II.-Felcsút 0–4.
„Megmondom őszintén, kicsit meglepődtem az első tavaszi fordulóban elért eredményen, mert úgy hallottam, nagyon jól sikerült az alapozás – reflektált minderre Rusvay Gergely. – Viszont a meghatározó embernek számító Farkas Péter influenzás lett egy nappal a mérkőzés előtt, így nem volt ideális a közvetlen felkészülés. Nem olyan nagy a lemaradás, sűrű hátul a mezőny, így bízom benne, hogy legalább a hazai meccseket behúzza a gárda. Nem lesz egyszerű, de azt érzem, sikerülni fog, úgyhogy nagyon szorítok a Dunaharasztinak, hogy meglegyen a bentmaradás.”
(A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 4. lapszámában.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: