TAKSONY » Annyian voltak a Dunaharaszti sporttelepén, mint az oroszok. Pedig a publikum nem a macedónra, a bosnyákra, a szerbre vagy a zöld-foki-szigetekire, hanem a hús-vér magyar srácokra, az NB III, Közép-csoportjában újoncként menetelő Taksonyra volt kíváncsi az élvonal regnáló aranyérmese, a Mol Vidi ellen a Magyar Kupa 9. fordulójának első találkozóján.
Nehéz lehetett visszafogottnak maradni. Szabados Tamásnak nem is sikerült, hiszen mintha összebútorozott volna vele, mindvégig együtt élt a játékkal. A játékkal, amelyet egyértelműen a székesfehérváriak irányítottak, de az Ivancsics Alex – Kozári Csaba, Hesz Olivér, Meiszter Márk, Hamar II István – Pfister Erik (Szemán Lajos, 82. p.), Reznek Donát – Bene Zsombor, Szilágyi Máté, Tárkányi Gergő (Molnár Márkó, 86. p.) – Győri Raymond (Tóth György, 72. p.) összetételű alakulat csak nem akart szilveszteri mulatozó módjára összeesni, megroppanni. A 78. percben aztán már az addig elképesztő bravúrokat bemutató Ivancsics Alex sem tudott segíteni, az alig negyedórával korábban beküldött Armin Hodzic mint péntek este a bulinegyed kellős közepén egy rutinos bármixer, megtörte a jeget (0–1).
Az idestova egy héttel ezelőtti visszavágó előtt nem volt könnyű dolga a taksonyi trénernek, hiszen bár Szabados Tamás előzetesen úgy kalkulált, hogy a második meccsen a keret szintén jó alapképességű cerberusa, Szűcs II Lajos kap lehetőséget, ám nem volt elégedett a „kiválasztott” addigi edzésmunkájával. Éppen ezért Székesfehérváron az Ivancsics Alex – Patály János, Hesz Olivér, Meiszter Márk, Hamar II István – Reznek Donát – Bene Zsombor (Molnár Márkó, 66. p.), Szemán Lajos (Győri Raymond, 82. p.), Szilágyi Máté, Tárkányi Gergő (Galambos Gábor, 43. p.) – Tóth György tizenegy futott ki a gyepre. A Mol Vidi az első félidőben kialakította a 3–0-s végeredményt, ugyanis Huszti Szabolcs a 26. és a 42. minutumban is betalált, a kettő között pedig Anel Hadzic a 32. percben volt eredményes. Összesítésben tehát az első osztályú piros-kékek 4–0-val bizonyultak jobbnak, de a Taksonyt nem csupán azért nem verték lilára, mert a színösszeállítása zöld-fehér.
– A 180 perc alatt mutatott produkció vagy a szerzett gól miatt csalódottabb?
– Az első mérkőzéssel kapcsolatban van leginkább szakmai hiányérzetem – mondta határozottan Szabados Tamás, az NB III, Közép-csoportjában szereplő Taksony 34 esztendős edzője. – A lejátszott négy félidőt tekintve kettőn nem szenvedtünk vereséget, ami mindenképpen pozitívum, hiszen mégiscsak a magyar bajnokcsapatról beszélünk. A második meccsen már helyzeteink is voltak, ám kétszer is külső körülmények befolyásolták az eredmény alakulását. Ráadásul mindkét meccsen a Vidi válogatott védője, Vinícius Paulo tisztázott minimum kétes helyzetben, márpedig ha bármelyik szituáció után kapura törünk, ki tudja, mi történik.
– Ne feledje, kétligányi a különbség a felek között, mi több, amíg a Taksony tavaly nyáron Pest megyei I. osztályú, addig a Vidi NB I-es bajnoki címet ünnepelhetett.
– Ez kétségtelen, ahogy az is, hogy amíg van olyan kollégám, aki a két-háromnaponta lejátszott meccsek miatt fakadt ki, addig én a „megye-háromból” vagy a „blasz-kettőből” igazoltam a télen, miközben kupaellenfelünk keretét szinte csak és kizárólag válogatott játékosok alkotják. Az első meccsen lement egy szerb és váltotta egy bosnyák, aki el is döntötte a 90 percet.
– Az ugyancsak NB III-as Ajka háromszor is betalált az élvonalbeli Debreceni VSC-nek, ráadásul lehetett volna a gólok száma négy is, hiszen a visszavágón Schindler Szabolcs csapata büntetőt hibázott…
– Ezúton is minden tiszteletem az Ajkáé, de azért a Debrecen nem a Mol Vidi! A két klubot nem lehet összehasonlítani, esetünkben a magyar bajnokcsapatról beszélünk, viszont az is biztos, ha például a Haladással kerülünk össze, más párharcot vívunk, és egyértelműen nagyobb sansszal léptünk volna pályára.
– Akkor nem a gyermekkori kedvenc klubja volt az álomrivális?
– A sorsolás előtt az Andráshidát szerettem volna, mert jó lett volna a klub szempontjából is még egy kört menni. Cél nélküli NB II-es csapatot viszont elkerültem volna, ezért úgy voltam vele, jöjjön valamelyik nagy, a Mol Vidi vagy a Fradi, bár az Újpest ellen például nagyobb esélyünk lehetett volna, ám ebben a körben a lila-fehéreket már nem kaphattuk.
– Érzelmileg jobban megérintette a párharc, mintha a Tiszakécskével vagy a Kaposvárral csatáznak? Ha nem is remegő lábbal, de különös hangulatban indult a kezdések előtt a technikai zóna irányába?
– Remegő lábbal semmiképp sem léptem a kispadhoz, hiszen fontos tétmeccs volt mindkettő, viszont a játékosoknak is nagy élmény lehetett a sóstói arénában pályára lépni, hiszen emlékszem, annak idején nekem mit adott, amikor 15 ezer néző előtt léphettem pályára az Üllői úton a Fradi ellen, és milyen volt aztán a Kecskeméttel szemben kifutni 300 érdeklődő elé.
– Nem lett volna szívesebben futballista akár csak ezen a két találkozón? Éppenséggel ugyanúgy a technikai zónából is követhette volna az eseményeket.
– A kispadon cserejátékosként semmiképp sem ültem volna, de jobb ez így. Én már edzői fejjel gondolkodom, a futballistakarrieremet már elengedtem, meg aztán trénerként nagyobb szabadsága van az embernek, hiszen megvalósíthatja önmagát, a céljait, míg játékosként ki vagy szolgáltatva a társaidnak, az edződnek vagy éppen a vezetőségnek. Én edzőként akartam megmutatni, hogy igenis eltüntethető vagy legalábbis minimalizálható a különbség, de különösen a második mérkőzésen éreztem, hogy ezt nem fogják hagyni, márpedig az első két gól el is döntötte a lényegi kérdéseket, hiszen azzal összesítésben háromgólos hátrányba kerültünk.
– A Mol Vidi vezetősége, valamint a keret tagjai megadták a tiszteletet vagy éreztették, hogy „csak” NB III-as gárda került az útjukba?
– Abszolút figyeltek ránk, hiszen ahogy tudom, a csapat szakmai stábja még a meccsünk előtti éjjel is elemezte a játékunkat, mi több, a szerda esti visszavágó előtti ebédnél is mi voltunk terítéken, a játékosoknak levetítették, amit kellett. A magyar bajnokcsapatról, egy minden ízében profi klubról beszélünk, és ugyanúgy nem néztek le bennünket, mint ahogy fordított esetben én is elvárnám az enyéimtől, ha alacsonyabban jegyzett társulattal csapnánk össze. Úgyhogy nem ezen múlott…
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 3. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: