INTERJÚ » Székely János: „A srácok felfogták, mi a cél”

ALSÓNÉMEDI » „Édesapám, csuklik a tehén!” „Hát adj neki vizet!” ,,Nem úgy, össze!”
A fenti három mondat színtiszta székely vicc, az viszont nem Székely János poénja – mi több, nagyon is komolyan gondolja –, hogy benttartja a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában 12 ponttal a 14. pozícióban tanyázó ASE-t.

A korábban Délegyházán és Dömsödön trénerként dolgozó, míg jelenleg az NB III, Közép-csoportjában újoncként a 7. helyen telelő Taksony SE kapusedzői feladatait ellátó szakember természetesen nem három mondatban beszélt múltról, jelenről és jövőről.

– Nagy buli volt?
– Valódi meglepetésparti – ment vissza az időben egészen február 16-ig Székely János, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Alsónémedi SE télen kinevezett edzője, aki azon a szombaton ünnepelte 50. születésnapját. – Nem tudtam róla semmit, a párom megszervezte, összehozta a gyermekkori barátokat. Mondanom sem kell, nagyon jól sikerült. Úgy hajnal fél négyig kicsit mulatoztunk…

– Érzi a korát?
– Megértették velem…

 – Nevet, és átvitt értelemben ugyan, de ahogy annak idején Szinetár Dóra énekelte, buli után jött a takarítás, leginkább a pályán, illetve annak környékén. Amikor először felmerült a neve újdonsült társulatánál, az Alsónémedinél, miként fogadta a megkeresést?
– Abból a szempontból nehéz volt választ adnom, mert a Taksonyt semmiképp sem adnám fel, így leginkább a családommal kellett egyeztetni. Voltak feltételeim a klub felé, mivel a futballt tekintve nekem a Taksony az első, így az volt a legfontosabb, hogy a mérkőzéseket át tudjuk-e tenni szombati napra? Miután ezen túl voltunk, jött a család, mert a hétvégém így teljesen ki lesz lőve. A párom maximálisan támogatott mindenben, ezért úgy gondoltam, hogy akkor elvállalom. Szeretem a kihívásokat, és meg is tudjuk oldani a feladatot.

– Nem sok szabad estéje lesz a hétköznapokon sem, mert edzést alighanem tartani fog az Alsónémedi labdarúgóinak.
– Nem lesz könnyű összeegyeztetni mindent, de Taksonyban a bajnoki szezon során délután öt órakor kezdődik a gyakorlás, míg ’Némedin hétkor, így csak annyi dolgom van, hogy beülök az autómba, átmegyek, majd hazavánszorgok kilenc, fél tíz körül.

– Fel van rá készülve, hogy akárcsak újdonsült társulata tagjaira, mentálisan önre sem vár könnyű tavasz?
– Megmondom őszintén, ahhoz, hogy mentálisan rendben legyek, ahhoz csupán egy támogatás szükséges, a családomé. Innentől kezdve az a fontos, hogy az Alsónémedi csapata mentálisan fel legyen készülve. Ez nekem nagyon fontos, mert azt gondolom, hogy a képességekkel nincs probléma, itt már a mentális dolgokon van a hangsúly, hogy fejben rendbe rakjuk a srácokat, illetve ők saját magukat. És ha ez sikerül, akkor azt gondolom, meg sem fordulhat senkinek a kobakjában, hogy ennek a társaságnak kiesési gondjai lehetnek.

– Az ősszel figyelemmel követte a bajnokságot? Hiszen éppenséggel a Délegyházával vagy a Dömsöddel ugyanezen mezőnyben versenyzett annak idején. Netán csak a barátoktól, ismerősöktől tájékozódott?
– Mindig megnéztem az eredményeket, a „megye-kettőt” ugyanúgy, ahogy a „megye-hármat”. A ’Némedit abból a szempontból figyeltem, mert korábban voltam egy-két hónapig a csapat kapusedzője. Minden héten követtem az NB III-tól lefelé, miként alakultak az eredmények.

– Alsónémedin kizárólag vezető-, vagy egyúttal kapusedző is lesz?
– Csak vezetőedző, mert a kapusedzőség már tényleg nem férne bele az időmbe.

– Amikor először hivatalosan betoppant a sporttelepre, mi fogadta az emberek részéről?
– Amint beléptem az öltözőbe, az volt a probléma, hogy minimális létszám fogadott. Ha jól emlékszem, kilencen voltak összesen. Felvázoltam, mi az elvárásom, amitől egy-két ember meg is futamodott. Én rendszerető vagyok, ha oda belépek, vagy ha kimegyek a pályára, az az alap, hogy rend legyen, és bizony volt, aki nem állt be a sorba. Próbáltunk igazolni játékosokat, hellyel-közzel sikerült is megtámogatni a csapatot, és bár nem mondhatnám, hogy sokan vagyunk, viszont ezek a labdarúgók január 8-a óta maximálisan beleálltak a munkába, és tudják, mi a cél. Megpróbáltam nekik felvázolni, mit szeretnék, az itt maradóknak elmondtam, hogy ezt a szekeret ők tolták bele a mocsárba, így segíteniük kell kihúzni, míg az újaknak az a dolguk, hogy összekapaszkodva, mindent beleadva hozzátegyenek ehhez. Nagyon pozitív a fogadtatása ennek, mert tényleg erősen koncentrálnak, igaz, nem túl sokan tudnak edzésre járni a munkájuk vagy egyéb elfoglaltságuk miatt, de aki ott van, odateszi magát, amivel maximálisan elégedett vagyok.

– Nem fél attól, hogy a nagy optimizmus közepette mégsem sikerül elmozdítani azt a bizonyos szekeret? Nem rosszindulatból kérdezem, de az elődje, Laczik Csaba éppen arra panaszkodott tavaly decemberben, hogy volt olyan időszak az őszi idény közben, hogy nem tudott edzést tartani, mert egyszerűen nem volt kinek.
– Nem tartok ettől, mert igyekszem a srácoknak már most olyan gyakorlásokat tartani, hogy élvezzék azokat, és ne az legyen, hogy lejönnek, és nem csinálnak semmit. Félreértés ne essék, nem célozni szeretnék az elődömre, csak ez az én véleményem. Én olyan edző vagyok, hogy minden tréning legyen más, éppen azért, hogy élvezze a játékos. Nem volt még olyan visszajelzés, hogy esetleg valaki emiatt nem jön tréningezni. Ezek a srácok felfogták, mi a cél. Éspedig benttartani a csapatot a megyei másodosztályban. Aki tud jönni, az mindig itt van. Nem éreztem azt, hogy megpróbáltak volna becsapni.

– Amit elmondott, jól hangzik, de ez csak a külvilágnak szól, avagy az öltözőn belül esetleg markánsabb célokat fogalmaztak meg?
– Most így elsőre azt mondom, nincs merészebb terv. Azt gondolom, kellett volna még minimum két hét, hogy tudjunk gyakorolni, valamint egy-két edzőmérkőzés, hogy összerakjuk még jobban a védelmünket, illetve a játékot még jobban értsék a srácok, mert azért sok az új ember, és össze kell forrniuk. Biztos vagyok benne, hogy el kell telnie két-három vagy akár négy fordulónak is, hogy valóban érezzék, mit is szeretnék, és meg is tudják azt valósítani.

– Akiket szerződtetni akart, azok közül hányat sikerült átigazolni?
– Balázs Gergelyt nagyon szerettem volna visszahozni ’Némedibe, hiszen hosszú éveket töltött itt. Bakó Ádámot megkerestük, ő is hajlott rá, bár a munkája miatt kevesebbszer lehet velünk, viszont jó futballista. Voltak bejelentkezők a kapusunk, Csik Tibor által, jött Újhartyánból két srác, Fógel Róbert és Sándor Krisztián, akiket ismertem korábbról, és ezen a szinten szintén minőséget képviselnek.

– Amikor még Dömsödön dolgozott, rendszerint emlegette, hogy annak a társulatnak a tagjai baráti társaságot alkottak. Feltételezem, Alsónémediben nem ilyen speciális a közeg. Egy edzőnek egyik vagy másik esetben nehezebb dolga van, nagyobb körültekintést igényel?
– Hogy is mondjam… Igen, kicsit másabb, mert Dömsödön el kellett magamat fogadtatni a baráti társasággal. Itt, ’Némedin azóta, hogy beléptem az öltözőbe, nyilván itt is el kell magam fogadtatni, de teljesen máshogyan, leginkább úgy, mint edző. Van különbség, de azt nem tudom konkrétan megfogalmazni, hogy mi. Úgy érzem, a mostani állomáshelyemen talán előbb elfogadtak, mert itt nem volt meg az a baráti mag, mint ami Dömsödön igen.

– Annak azért örül, hogy nem kerül sor a tavasz folyamán Dömsöd elleni 90 percre?
– Abból a szempontból bánkódom, hogy a Dömsöd nincs a „megye-kettőben”, egyébként nincs és nem volna semmilyen különös érzésem.

– A múlt időből lesz jövő idő? Ha igen, nagy buli lesz?
– Értem, mire gondol, és igazán bízom ebben. Ha sikerül kivívni a bentmaradást, én nagyon boldog leszek. Legalább annyira, mint február 16-án…

És jött a nagy hal » Székely János jósnak is elmehetne, merthogy az NB III, Közép-csoportjában szereplő Taksony kapusedzője így vélekedett a Magyar Kupa 8. fordulójából a Sajóbábony otthonában 1–0-s sikerrel tavaly december elején a legjobb 16 közé kerülő együttes lehetőségeiről.
„Azt mondtam, amikor továbbjutottunk, de még a sorsolás előtt: ha nem NB III-as riválist kapunk, akkor kerüljön az utunkba valami nagy hal, például a Mol Vidi vagy a Fradi, mert nem mindennap játszol az új Mol Aréna Sóstóban vagy a Groupama Arénában, pláne ilyen játékosok ellen. Legyen tisztességes helytállás, miközben összekerülünk egy NB I-es társulattal. És hála Istennek, ez sikerült.”

„Kezdésnek nem volt rossz” » Ha valaki tollat tett volna Székely János elé, no meg egy papírt, amin az áll, hogy nem kap ki az edző újdonsült csapata, az Alsónémedi Tápiószelén (0–0), alighanem a tréner rögvest aláírja.
„Elsőre azt mondom, kezdésnek nem volt rossz – húzta alá Székely János. – Ám bízom benne, hogy három-négy forduló után nemcsak a védekezésünk, hanem a támadójátékunk is stabilabb lesz.”
A kapott gól nélküli nyitány vajon számottevő egy korábbi kapusból lett szakember számára?
„Persze, ez nagyon fontos, ami ezúttal ráadásul párosult egy jó kapusteljesítménnyel is, mert azt gondolom, Csik Tibortól a szombati extra produkció volt.”
Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a tavaszi második játéknapon az Alsónémedi hazai környezetben 5–0-ra verte az Aranyszarvas-Tápiószentmártont.

A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 2. lapszámában.