ÜLLŐ » Még az is megfordult a fejében, hogy ismét monori mezbe bújik és lehetőség szerint bentmaradáshoz segíti az ugyancsak a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő második számú csapatot. Csakhogy Gál Norbert a januári mínuszokban meglepő telefonhívást kapott. Nem mindenre elszánt trükkös csalók keresték a NAV nevében, és nem az unokahúga sosem látott üknagyapja keveredett elő az éteren keresztül lehengerlő stílusú ukrán akcentussal, hiszen a vonalban Sinkó Balázs, az Üllő SE NB I-et is megjárt játékos-edzője volt.
Akkor és ott minden eldőlt, hiszen ha nem is vissza nem térő alkalomként tekintett az invitálásra, a cerberus tudta, hogy ismét felhívhatja magára a figyelmet – egy „emelettel” feljebb.
– Kihívás a javából?
– Valóban az – felelte Gál Norbert, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának 3. helyén telelő Üllő SE 22 esztendős kapusa, aki az ősszel a Pest megyei III. osztály, Keleti csoportjában 15 ponttal a 12. pozícióban álló Albertirsa színeiben 13 bajnokin állt a lécek közé. – Rendkívül barátságos és befogadó, de mégis egy eredménycentrikus közegbe kerültem, ahol a célok elérése érdekében mindenkinek teljesítenie kell a feladatait.
– Miként került képbe Üllőn? Netán a kék-fehéreknél korábban szintén megforduló Sinkó Balázs játékos-edzővel ismerték egymást Monorról?
– Igen, Balázzsal Monorról ismerjük egymást, gondolom, ez is közrejátszott abban, hogy télen felhívott, de ez kettőnk között még nem volt beszédtéma.
– Amikor megkereste és vázolta a terveket, egyértelmű volt, miként dönt?
– Az első néhány közös edzés után teljesen letisztult a kérdés, komoly előrelépésnek tartom. Nehezen hagytam ott Albertirsát, de a fejlődésem szempontjából a távozás tűnt a legoptimálisabb megoldásnak, és a lehetőségek közül az Üllőé volt számomra a legkedvezőbb és legjobb megkeresés.
– Bár még csupán a 22. születésnapját ünnepelte január 17-én, a felkészülés során érezte, hogy ez nem a megyei harmadosztály?
– Már az első edzés alatt érzékelhető volt a különbség. A játék intenzívebb, és minőségben is különb, mint az előbb említett „megye-háromban”.
– Nem kérdés, miért hajtanak?
– Egyértelműen célja a csapatnak a ,,megye-egybe” való feljutás, ez a felkészülés menetrendjében és intenzitásán is látszott.
– Az albertirsai társaktól sikerült elbúcsúznia? Egyáltalán van valami szokás a klubnál, azaz például vinnie kellett egy tálca süteményt vagy fizetnie kellett egy kör Bambit a többieknek?
– Személyesen sajnos nem tudtam elköszönni. Meg volt beszélve egy időpont, de oda egyéb elfoglaltságok miatt nem tudtam elmenni, és ezt a hetekben, napokban a szűkös időbeosztásom miatt sem igazán tudtam pótolni. Legyen elég annyi, hogy van még tartozásom a srácok felé, amit az első adandó alkalommal igyekszek majd pótolni.
– Mi az, amit az Albertirsa SE-nek köszönhet? Elvégre másfél szezon után intett búcsút az egyletnek, ahol megkapta a lehetőséget a bizonyításra.
– Szinte kivétel nélkül mindenkivel remekül kijöttem, sok jó embert, barátot szereztem, többükkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Az akkori edzőmtől, Fehér Tamástól – aki remek cimborám lett – rögtön megkaptam az esélyt a bizonyításra, az Albertirsán eltöltött másfél év alatt talán egyszer nem én álltam a kapuban. Nagyon szerettem ’Irsán focizni, és remélem, még megfordulok az Ecsedi László Sporttelepen.
– Egy rövid kitérőt leszámítva csak Monoron futballozott. Az üllői szerepvállalása előrevetítheti, hogy egyszer valamikor visszatér a kék-fehérekhez, vagy eszében sincs és ezt a dolgot elengedte?
– Több mint tíz évet töltöttem Monoron, egy időben az a pálya volt a második otthonom, ennek okán mindig fontos hely marad számomra. Szóba került az esetleges visszatérésem – itt természetesen a Monor második csapatára gondolok –, de az élet úgy hozta, hogy Üllőn kötöttem ki. Részemről a későbbiekben nincs kizárva az esetleges visszatérés, de a labdarúgás terén most csak az Üllőre fókuszálok.
– Nem bánta meg egy pillanatra sem, hogy 2017 nyarán távozott Monorról?
– Erre nagyon nehéz néhány mondatban válaszolni, mert ahhoz, hogy hiteles választ adjak, sok mindent kellene egyszerre mérlegelni, ehhez viszont egy egész A4-es papírlap sem lenne elég. Sportszakmai okokból lehet, hogy akkor nem a legjobb döntést hoztam, de összességében nem bántam meg az akkori váltást.
– Mire a legbüszkébb eddigi karrierje során és hová szeretne eljutni? Egyáltalán célja, hogy profi osztályba jusson?
– A Monor második csapatának „megye-kettőbe” való feljutásából a 2016/2017-es szezonban én is kivettem a részem, felnőtt szinten ez a legnagyobb eddigi eredményen. A profi osztály számomra nem realitás, úgy gondolom, bármilyen „fiatal” is vagyok, ezt a vonatot már lekéstem. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a jövőbeli munkám százszázalékos koncentráltságot, körültekintést igényel majd, amivel a profi osztály nem lenne összeegyeztethető.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 1. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: