DÉLEGYHÁZA » A Pest megyei III. osztály, Nyugati csoportjában a 9. pozícióját elfoglaló helyi KSE szakmai munkáját a tavasszal Gendur László irányítja. Az 59 esztendős edző az ősszel még a Pest megyei I. osztályú Vecsés kispadján ült, ám a télen távozott. Ugyanitt folytatja karrierjét a nem olyan rég még az NB II-ben (!) futballozó és csupán 30 esztendős, korábban a Budapest Honvédban, az MTK-ban és Soroksáron is megforduló támadó, a legutóbb Dunavarsányban mezt húzó Kocsis Ferenc.
Szevasz, haver! Előre szólok, meg fogsz rám sértődni, talán el is átkozol, miközben azt kérdezed magadban: mi köze van hozzá? Mi közöm van hozzád, a hétköznapjaidhoz, az álmaidhoz, az életedhez? És igazad van: semmi, abszolút semmi. A jó hír amúgy az, nem vagy vele egyedül, a rossz pedig, hogy elbasztad. Most nagyot nézel, mint amikor egy az egyben húztál kapura hófehér Soroksár-mezben, és lested, némán zihálva fürkészted a cerberus mozgását, aztán hopp, egy csel, és jött a bumm! Leírhattam volna szebben, csűrhettem, csavarhattam volna mézzel átitatott vattacukorba a szavakat, de mi értelme lenne? Amikor először hallottam, hogy a „megye-háromba” készülsz, nem akartam elhinni. Lásd be, haver, harmincévesen ez nem nagy karrier. Illetve az, ha nincs érzéked a futballhoz, ha focianalfabéta vagy, ha szűzigazolással állsz hobbisportolónak. Ha… Ha… Ha… Nevetni ezen a legkevésbé van mit, sőt, még azt is adom, nem csupán rajtad múlott. Mondanám, hogy ez is csak Magyarországon történhet meg, és tán nincs is ebben csak cseppnyi túlzás. Mert ha nem az volna az érdek, hogy egyesek minél nagyobb sápot levegyenek a türkmenisztáni, a benini vagy a Sri Lanka-i megváltótól, hogy vakuözön közepette darálják az új szerzeményről a nagy semmit, etetve, de nem itatva a szurkolókat, akkor most talán arról beszélnénk, hogy ott készülsz lelkesen a negyedéve átadott Magyar Futball Akadémia utánpótlásközpontjában – az első csapat tagjaként. Mert a tudásod semmivel sem kevesebb, mint Holender Filipé vagy Gazdag Dánielé, de a sors útjai olykor erdőbe visznek, vagy éppen lankákon át vezetnek. Még itt csengenek a szavaid, miszerint tervezed, visszatérsz a Bozsik-stadionba, csakhogy a kispesti szentély már egyenlő a múlttal, a történelemmel. Maradnak a táborfalvai védők, kicsit öregesek, kicsit pocakosak. Nagyjából olyanok ők, mint az idő: velük már nem kell versenyt futnod…
KATT A CIKKRE!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: