Szerencsére nem hagyta abba. Gianluigi Buffon mérlegelt, majd újra kesztyűt húzott – no nem a szorítóban, a nehézsúlyúak között, hanem Párizsban, a gallok kirakatcsapata kapujának előterében.
Látom, amire Hosszú Katinka sem képes: úszik a levegőben. Jön a beadás jobbról, meg balról, előtte a gólra éhes, minden turpisságot bevető, robosztus csatárok, de a karizmatikus figurán, a fekete-fehérek ikonján egyszerűen nem tudnak kifogni. Határozott kijövetelek jellemzik a légtér urát, majd amikor az étteremnél is gyorsabb ellentámadás után a földön fekve kalimpáló mozdulattal hárít, még a szögletet megelőzően hozza eksztázisba magát – és a torinói közönséget. Utánozhatatlan átszellemülés – utánozhatatlan reakció. Miatta szerettem bele a Juventusba. Az a miliő, ami körbeveszi Gianluigi Buffont, hat a közvetlen és a közvetett környezetére is. Ezrek és százezrek, milliók és tízmilliók számára jelképezi az ideális kapus fogalmát – nem véletlenül. A szó legnemesebb értelmében vett egyszerű nép gyermeke – hatalmas tudás birtokában, valamirevaló sztárallűr nélkül. Mert amit nem tud a cerberusszakmából, az nem is fontos.
Látom, amit ír – ez viszont fontos. Az élete nyitott könyv – a Jaffa Kiadónak köszönhetően immár Magyarországon is. Nincs már Újpesti Dózsánk, amely Bene Ferenccel, Dunai Edével, Juhász Péterrel, Nagy Lászlóval vagy éppen Zámbó Sándorral felállva végzett Olaszországban és itthon is döntetlenre a Bajnokok Európa Kupája negyeddöntőjében. A naptárakban 1973-ig kell visszalapozni, hogy valódi, honi hús-vér hősöket figyelhessünk futball közben, de ez már a múlt leülepedett része. Akárcsak a Juventus – Gianluigi Buffonnak. Az olasz sportember és az ősz Párizsban jár, a sasszézó, ide-oda támolygó szél felkavarta a PSG edzőcentrumát, lecsendesítve, lelassítva, megállítva a torinói szívdobbanásokat.
A kötet valódi időutazásra hív, így nem kell hozzá a Miki egeres pizsamával, a megfakult Milan címeres bögrével és a Charles Bronsonra emlékeztető nagypapa szájharmonikájával telepakolt gurulós bőrönd, csak néhány nyugodt óra és egy jó erős Caffé Macchiato. Nem is a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtértől, hanem a gyerekkortól indulunk. Derék hősünk többek között arra is rámutatott, miért örült annak, hogy az ifibajnokságban nem volt doppingvizsgálat. Neki az adrenalin maradt mindvégig a „szer”, az olvasónak pedig a Caffé Macchiato frissítőnek, no meg a lapok és oldalak, hogy falja őket. A kollégium és az ultralét úgy egybeolvadt Buffonnak, mint fülledt nyári napon a granita és a sorbetto.
Az édes élet hajtásai kezdtek virágba borulni, ám a kapus nemcsak a vakító fényről, a sötét árnyékról is szenvedélyesen, nagy odaadással ír. A történet a Juventusszal ér véget, ám csupán a keményborítású könyv lapjain, mert Gianluigi Buffon ezen a cúgos, hófödte viharvert napon is Paris Saint-Germain-melegítőbe bújik és edzésre indul, hogy meghódítsa a „párizsi udvart”. Nem lesz nehéz dolga, merthogy a torinóit és a magyarországit már sikerült neki – ezt viszont nem látni, hanem érezni kell.
KÖNYVAJÁNLÓ » Gigi Buffon: Numero 1 – önéletrajz Roberto Perronéval
A könyv elérhető és kedvezményes áron megvásárolható a Jaffa Kiadó webáruházában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: