GYÖMRŐ » Szenvedtek, mint a kutya, hiszen ahogy 2017-ben, úgy 2018-ban sem sikerült a feljutás, éppen ezért az ellenük leginkább sündisznóállásba vonuló riválisok ellen is oroszlánként küzdenek. A Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában az élen telelő helyi UFC fiatal mestere, Molnár Tamás azonban visszakozással vegyített bizakodással amondó: hátrébb az agarakkal!
Nem lehetett legyőzni a Gyömrőt – legalábbis a rangadókon. A Bugyi ellen ugyan 1–1-re végeztek Rontó Rolandék, de ezt tudjuk be annak, hogy a „Fenti FŐTÁV” elnevezésű égi cég hozzájárulásával üzemelő nyári nap sugara égette a békebeli balatoni vitorlásversenyről, a Sziget-fesztivál őrjöngő tömegéből vagy éppen Gombásné Retek Rebeka főzelékfaló versenyéről betoppanók talpát. Az ősz viszont a markáns arcát mutatta, akárcsak a Gyömrő: az Üllőt és a Törökbálintot egyaránt idegenben verte 4–1-re a Molnár-társulat, és a titkos favoritnak titulált Örkény elleni 3–2-es hazai siker is kielégíthette a legkényesebb gyömrői igényeket is, nem is szólva az újhartyáni mészárlásról. Az a 7–0-s diadal óraműpontossággal megmutatta, hogy egyrészt „jól jár, remekül ketyeg” az éllovas, másrészt a véletlen nem létezik.
– Minden jó, ha a vége jó?
– Közel sincs még vége! – vágta rá határozottan Molnár Tamás, az UFC Gyömrő 38 esztendős edzője. – De ha a vége jó lesz, akkor minden jó lesz…
– Utólag visszagondolva a halászteleki vagy a Tápiószele elleni otthoni vereséget fájlalja jobban? Mint ismeretes, előbbitől 3–1-re, míg utóbbitól 2–1-re kaptak ki.
– Mindenképpen a ’Szele elleni meccs a fájóbb, hiszen hazai pályán veretlenek voltunk előtte és utána is. És azon a mérkőzésen 1–0-ra vezettünk, amikor kihagytunk egy 11-est két perccel a szünet előtt, majd 2–1-es tápiószelei vezetésnél is elrontottunk egyet, ami megint egy olyan szakaszában volt a meccsnek, hogy utána még bőven lett volna idő a győzelem megszerzésére. Halászteleken pedig magunknak rúgtunk gólt és az ellenfél négy helyzetből nyerte meg a találkozót, míg mi mindent kihagytunk, de nyilván egy ilyen összecsapásnak bele kell férnie egy félévben.
– A kudarcok kivesézve, térjünk rá a lényegre! A megannyi szép siker közül melyik okozta önnek a kispadon a legnagyobb örömet, amikor szinte mindent visszakapott abból, amit gyakoroltak?
– Az üllői, de azt kell, hogy mondjam, több ilyen meccs is volt. Úgy gondolom, tízet rúgni Tápiószentmártonban vagy hetet Újhartyánban, az kiemelkedő. Ahogy Törökbálinton is hibátlanul működött a gépezet, és más nem is tudta megverni egyik legfőbb vetélytársunkat. Mégis talán a legnagyobb öröm az, hogy folyamatosan láttam a fejlődést. Az őszi idény elejéhez képest sokat tudtunk előrelépni.
– Az ősszel melyik derbin érték el a legértékesebb eredményt?
– Ez az egész féléves teljesítmény így, egyben értékes.
– Ahhoz mit szól, hogy öt bajnokin, sorrendben a Taksony II., a Dabas II., a Péteri, az Újhartyán és a Dunavarsány II. ellen nem kapitulált a gyömrői hátsó alakzat? Avagy ezt dicséretes produkciónak éli meg vagy inkább kritika a csapatra nézve?
– Védekezésben van hová fejlődnünk.
– Feltűnő, mennyire eloszlanak a gólok a támadók és a középpályások között, tehát nincs olyan kiugró egyéniség, mint mondjuk annak idején Wrábel József a Dabas-Gyónban, valamint a Felsőpakonyban, netán Potemkin Károly az Üllőben…
– …vagy Horváth László a Gyömrőben vagy Pintér András a Gyömrőben… Ugyanis az elmúlt két évben mi adtuk a gólkirályt abban a bajnokságban, ahol szerepeltünk.
– Ez igaz, de ettől még ugyanarról beszélünk.
– A tavalyi évben is elosztottuk, csak akkor a három támadónk rúgott együtt több mint 80 gólt! Ebben is látszik a fejlődés, hogy egy nagyon értékes támadónkat veszítettük el a nyáron Horváth László személyében, aki most a megyei I. osztályban, a Nagykáta színeiben rugdossa a gólokat, de vannak olyan játékosaink, akik a helyébe léptek, felnőttek a feladathoz és nagybetűs csapatként működve valaki mindig a hátára veszi a brigádot vagy a lábára a góllövő cipőt. Eddig csak ezüstérmeket tudtunk szerezni, de ha így arany lesz belőle, akkor jobb ez így!
– Kijelenthető, hogy a cserék rendszerint hozzá tudtak tenni a csapat teljesítményéhez, lendítettek a játékon, ezáltal mindig volt egy ász a pakliban?
– Az én irányításom alatt még sosem volt ilyen hosszú és erős a keret. Muszáj, hogy akik kevesebbet tudnak játszani, azok is motiváltak maradjanak, mert rájuk is hatalmas szükség van a céljaink eléréséhez, és ezen sokat is dolgozunk.
– Az mikor tudatosult önben, hogy a bajnokság első fele a végletekig kiélezett lesz? Egyáltalán erre számított?
– Volt egy elképzelésem a nyáron a csoporttal kapcsolatosan, ami nagyjából ül is. Annak én személy szerint örülök, hogy idén van hat-hét olyan csapat is, amellyel számolni kell és ezeken kívül is vannak többen, akik tudatosan próbálnak játszani és képesek a meglepetésre. Ez jót tesz az egész labdarúgásunknak! Az 5–6. forduló után már látni lehetett, hogy a most elöl álló társulatok nem sokat fognak botlani, és mivel a szezon végén játszanak egymással, így várható, hogy a tavasz is a végletekig kiélezett lesz.
– Még friss az emlék, lévén van összehasonlítási alapja: a 2017/2018-as évad Keleti csoportja vagy a mostani szezon Déli csoportja az erősebb?
– Ahogy már utaltam rá a fentebb elmondott véleményemmel, szerintem ez, de szerencsére itt most nincs egy olyan szinten kiemelkedő társaság, mint a Törtel volt tavaly.
– Nem kérdezem, mi a terv, mert jól tudom, hogy évről évre az osztályváltásra készültek, csak mindig volt egy jobb társulat, amely megelőzte önöket. Fél távnál viszont most a Gyömrő a legprímább. A nyilvánvaló tavaszi sikereken túl mi szükségeltetik ahhoz, hogy a tabella tetejét „jegeljék”, hogy aztán a pezsgőkkel is ugyanezt tehessék?
– A képességünk és a tudásunk megvan, most úgy látom, hogy éhes is a brigád, de ha egy percre is azt hisszük, hogy nem kell még keményebben dolgozni és koncentrálni, akkor megint szomorkodni fogunk a szezon végén. Nem szabad görcsössé válnunk, és legalább azzal a hozzáállással kell dolgoznunk tovább a télen és a tavaszi idény alatt, ahogy tettük ezt idén. Ha valaki elkezd azzal foglalkozni, hogy mi lesz, ha megnyerjük a bajnokságot és nem a következő mérkőzésre koncentrál, az már el is veszítette azt! De hát ezért jó, hogy hosszú a kispad…
A Pest megyei II. osztály, Déli csoport őszi 1. helyezettje, az UFC Gyömrő színeiben pályára léptek: Gyurján Zsolt, Jansik János – kapusok; Baranyai Dániel, Bartha Márk, Bartha Szilárd, Gál Dániel, Gerbovits Botond, Gergely Tamás, Horváth Péter, Jámbor Bence, Kiss Norbert, Kiss Szabolcs, Lovas Balázs, Maka Richárd, Matyó Máté, Nagy Gergő, Pintér András, Potocska Ádám, Rontó Roland, Simon Ádám, Simon Bence, Szegedi Mike, Tóth Tamás, Trabak Máté, Trabak Zoltán – mezőnyjátékosok.
UFC GYÖMRŐ: A SZÁMOK NYELVÉN
Szerzett gól nélküli mérkőzések száma: 0
Kapott gól nélküli mérkőzések száma: 5 (Taksony II., Dabas II., Péteri, Újhartyán, Dunavarsány II.)
Legtöbb szerzett gól egy bajnokin: 13 (a Dunavarsány II. ellen, idegenben, a 15. fordulóban)
Legtöbb kapott gól egy bajnokin: 3 (a Halásztelek ellen, idegenben, az 5. fordulóban)
Házi gólkirály: Rontó Roland – 14 találattal
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 35. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: