ZALAEGERSZEG–VASAS 2–3 » Szanyó Károly visszatérését követően a fiatal szakemberrel a Ceglédi Vasutas 5–1-es legyőzése után a második NB II-es bajnokijukat is megnyerték a piros-kékek.
Volt már ilyen. Ott ült a kispadon, néha felpattant, majd visszaült, karba tette a kezét és figyelte, amint csapata bedarálja, begyömöszöli a Ceglédet. Akkor még az Illovszky Rudolf Stadion adott otthont a bajnokinak, és „természetesen” ugyancsak az NB II-ben történt mindez. Hazai oldalon Szanyó Károly, a CVSE részéről a manapság a Tiszakécskét irányító Szabó István meccselt.
Az egykori újpesti kedvencnek, az atlantai olimpiát is megjárt technikás labdarúgónak valóságos deja vu-érzése lehetett egy héttel ezelőtt, amikor leült a kispadra – a Megyeri úti Szusza Ferenc Stadion hazai kispadjára. Nem titok – és minderről Szanyó Károly is beszélt egy hónapokkal ezelőtt adott hosszabb lélegzetvételű interjúban –, hogy egyszer a lilákat szeretné vinni, irányítani, repíteni egészen a bajnoki címig, de arra még várnia kell – most máshol, egy kerülettel odébb van dolga.
Az ominózus beszélgetés során egyébként Szanyó Károly még az NB III-as Balassagyarmatot trenírozta, az angyalföldiekkel kapcsolatban pedig így fogalmazott idén áprilisban: „Összeraktam egy csapatot, de bebizonyítani már nem fogom soha és nem is tudom, lévén nem volt rá alkalmam, ám azt hiszem, annak idején velem is bennmaradt volna a Vasas. Lehet nagyképűnek tartani, de ismertem kívülről-belülről a játékosokat, és tudtam, mire képesek. Utólag is végiggondolva azt a tizenkét mérkőzést, amelyen én feleltem a szakmai munkáért, soha nem voltunk „agyonbunkózva”, sőt, majdnem minden bajnokin a saját kezünkben volt a sorsunk. Odafigyelhettünk volna, hogy ne kapjunk ki Diósgyőrben 1–0-s vezetésről 2–1-re, vagy ott van az ugyancsak Diósgyőr elleni, utolsó meccsem a kispadon. Ha Remili Mohamed nem hagyja ki a tizenegyest, akkor nem kapunk ki 1–0-ra, és lehet, hogy még mindig a Vasas edzője vagyok. Volt egy csomó apró részlet, ami felett nem szabad elsiklani. A mai fejemmel is úgy gondolom, velem is sikerült volna megtartani az első osztályú tagságot, de a vezetőség úgy döntött, ahogy, amivel én egyetértettem, az élet pedig tényleg megy tovább. Nem haraggal váltam el, soha ne mondd, hogy soha-alapon jöttem el a Vasastól, úgyhogy bármi lehet még.”
Újabban a „bármi lehet még”-időszakát éli az edző és a szurkolók, márpedig utóbbiak kezdenek egyre lelkesebbek, derűlátóbbak, bizakodóbbak és vidámabbak lenni. Nem volt akkora különbség, mint azt az eredmény mutatja, de a Vasas 5–1-gyel küldte haza egy hete a Ceglédet, míg december első szombatján mondhatni, rangadót nyertek a piros-kékek az egykori NB I-es csapatok derbijén, Zalaegerszegen. A ZTE az élvonalba igyekszik, ám a 3–2-es Vasas-siker azt mutatja, a fővárosiak egy percig sem mondtak le a feljutásról. A téli szünet előtt az angyalföldiek a budafoki vereségével sereghajtóvá váló újonc Monor ideiglenes fővárosi otthonában lépnek pályára egy hét múlva, majd december derekán a Budafokot fogadják zárásként. És ha az idén még hátralévő két bajnokit hozzák Balajti Ádámék, akkor arany- vagy ezüstcsíkkal ellátott piros-kék celofánba csomagolt szaloncukrok lóghatnak a Fáy utcában feldíszített fenyőfán, mert ahogy Szanyó Károly mondta: „bármi lehet még”…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: