PÉTERI » Meccsről meccsre bizonyít. 17 évesen nagy szó mindez, kiváltképp, ha nem a sárrétudvari U11-es vagy a kadarkúti U13-as csapatban cselekszi az ember, hanem éppenséggel a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő helyi KSK-ban, ahogy azt Kalina Martin teszi.
Az alma nem esett messze a fájától. Elcsépelt, unalomig ismételt közmondás, csakhogy jelen esetben a „kapcsolat” nem az alma miatt több mint gyümölcsöző. Kire ütött ez a gyerek? Janikovszky Éva 1974-ben megjelenő kötetében érthetően még nem szerepelhetett Kalina Martin, nem úgy a Péteriben, amelynek egykor oszlopos tagja volt Kalina László. Az 52. életévét november 10-én betöltő férfi vonásai felfedezhetőek az ifjú reménységen, aki az édesapja útját járja, és már-már olyan, mint Brad Pittnek Jennifer Aniston vagy Angelina Jolie: kihagyhatatlan.
– Vitán felül a 12. forduló meglepetését okozták.
– Úgy érzem, amiatt is nyertünk, mert az ellenfél kicsit lebecsült bennünket, de annak is köszönhető, hogy mindent megtettünk a győzelemért, ami össze is jött – utalt vissza Kalina Martin, a Péteri 17 esztendős labdarúgója az idestova két héttel ezelőtt a Bugyi otthonában lejátszott és 2–1-es sikerrel megvívott derbire.
– Már a kezdés előtt is a diadal reményében indultak harcba vagy csupán a találkozón belül váltottak?
– Nem, már az öltözőben előzetesen is arról beszéltünk, hogy az Örkény ellen is hasonló meccset játszottunk, az a vetélytársunk sem kapott ki addig, és arra gondoltunk, miért is ne? Ugyanúgy futballozzunk, ugyanúgy álljunk hozzá, és akkor meglehet a döntetlen vagy akár a győzelem is.
– Így történt. Az azért érdekelne, miben volt érzékelhető, hogy lenézték önöket?
– A tabella alapján hihették azt a hazaiak, hogy simán győznek. Tény, hogy annyira nem állunk jól, mint amennyire terveztük, de igyekszünk, hogy ezen javítsunk.
– Leginkább hol van szükség finomhangolásra?
– Az a legfőbb oka a gyengébb produkciónknak, hogy a helyzeteket nem használjuk ki annyira, amennyire kellene, és mindezt az ellenfél általában meg szokta büntetni.
– Nagyjából hány pontot hagytak veszni hagyni?
– Legalább kilenc biztosan bennmaradt.
– Nem kevés, no de az edzéseken lehet modellezni a Péteri „hibáját”? Mert 80 méterig fel lehet készíteni egy csapatot, de az utolsó 20 méter már egyéniség, kvalitás kérdése.
– Ez teljes mértékben így van, mert amit begyakorolunk a tréningeken, az akkor és ott megy, de a meccs más, márpedig a legfőbb cél az, hogy a mérkőzések során sikerüljön a gólszerzés.
– Nem csupán a csapat, de minden bizonnyal ön is túljutott évadbeli legjobb mérkőzésén, merthogy remekül futballozott a Bugyi otthonában.
– Most játszottam úgy, ahogyan minden meccsen kellene.
– Ennyire önkritikus alkat?
– Igen, mindig próbálok magammal szigorú lenni, mert tudom, mikor játszottam rosszul és mikor ment jobban a futball. Nem gondolom azt, hogy minden meccsen én vagyok a legjobb.
– Ugye, nem akar sok időt a Pest megyei II. osztályban tölteni?
– Jól gondolja, minél hamarabb szeretnék feljebb lépni egy szinttel. Ezért dolgozom mindennap.
– Aki ilyen céltudatos, annak irányába nyilván volt már némi puhatolózás.– Még nem volt megkeresésem.
– Mégis, mi az ötéves terve?
– Minél előrébb, minél feljebb szeretnék jutni. Reális cél lehet három-négy esztendő múlva az NB III, de ha úgy adódna, akkor onnan is továbblépnék.
– Érdekelne, mit tart az erősségének, különösen úgy, hogy Kovalcsik László játékos-edzőnél is rákérdeztem erre.
– A legfőbb talán az, hogy sokszor jól megtartom a labdát, és látom, ki merre fut, no és oda is tudom passzolni.
– És miért nem akarják máshová csábítani?
– A hátrányom, hogy még egy picit talán tudnék gyorsabb lenni, ám mindezt próbálom fejleszteni.
– A csapatfoglalkozásokon kívül?
– Néha szoktam külön is foglalkozni ezzel.
– No és azzal, hogy mi lesz, ha nagy lesz, már törődik? Vagy azt mondja, hogy „profi labdarúgó akarok lenni” és kész?
– Ha minden összejön és sikerül, akkor szeretnék a futballal foglalkozni, amennyiben nem, akkor majd dolgozom és mellette focizom.
– Van elképzelése, milyen irányba indulna?
– Még nincs, de nem vagyok lekésve semmiről.
– A bátyjával, az Üllőn futballozó Tamással való versengésről sem, ami megkezdődött, már ha…
– Persze, hogy van közöttünk ilyen, ráadásul az 1. fordulóban éppen egymás ellen játszottunk, előtte együtt mentünk ki a mérkőzésre. Beszéltünk arról, hogy lesz, mint lesz, ugrattuk a másikat, és úgy alakult, hogy pont egymást fogtuk végig a bajnoki során.
– Szép kis debütálás, amennyiben az volt.
– Első alkalommal csatáztunk, tétmérkőzésen először léptünk egymás ellen pályára, edzőmeccsen viszont egyszer már előfordult. Kettőnk közül Tamás áll jobban, ami a sikereket illeti, de tavasszal lesz visszavágó is, és azon mindent megteszek, hogy ez változzon.
– Édesapjuk, a Péteriben helyi legendának számító Kalina László kinn volt azon a bajnokin?
– Persze, apa minden meccsre kijön, mindig megnéz minket.
– Inspiráló hatása van?
– Az bizony, és a találkozók után meg is szoktuk beszélni, amit lát, és hogy mit kellett volna esetleg másként csinálnom.
– A Kalina Martin–Kalina Tamás különcsata során melyiküknek tapsolt vagy üvöltött hangosabban?
– Mivel nálunk ő az elnök, inkább a Péterinek szurkolt, de nemcsak az apukám, hanem az anyukám is mindig drukkol.
– A szülei kinn vannak a találkozókon, ez tiszta sor. És a két fivér megtekinti egymás összecsapásait?
– Amikor van időnk és úgy alakul a sorsolás, hogy másnap játszunk, megnézzük a másik meccsét, de ha nem, akkor felhívjuk egymást.
– Az lehet rövidtávú cél, hogy valamikor, valahol egy társulat mezét viseljék?
– Ha nem is éppen Üllőn, de nem lenne rossz, mert biztos sokat segítene.
– Ezek szerint szokott tőle tanácsot kérni?
– Néha igen.
– Meg is fogadja?
– Általában, de nem mindig. Rendszerint megbeszéljük a dolgokat.
– A bajnokságban jó néhány alakulat a többség fölött van játéktudásban, és naná, hogy köztük van az Üllő is. Az érzelmei azt diktálják, amit szakmailag is indokoltnak tart?
– Nehéz eldönteni, mert három csapat emelkedik ki igazán, a Törökbálint, az Üllő és a Gyömrő. Mindhárommal játszottunk, ám talán az Üllőt és a Gyömrőt említeném, amelyek fej-fej mellett haladnak.
– Akkor különösebben nem is lepte meg, hogy a Gyömrő kettőből kettő idegenbeli rangadót nyert meg? Hiszen Molnár Tamás brigádja előbb Üllőn, majd Törökbálinton múlta felül 4–1-re egyik, majd másik legfőbb vetélytársát.
– De igen meglepett, főleg az, hogy Üllőn simán győzött a Gyömrő, mert ezt azért nem gondoltam volna. Erre a derbire nem tudtam kimenni, ugyanis nekünk is akkor volt a bajnokink.
– Merne tippelni, melyikük lesz a végső befutó?
– Talán az Üllő, de mindez attól is függ, miként szerepel a jobb társulatokkal szemben.
– Miért, mitől még?
– Például, hogy egy Kalinával jobb lesz-e…
Kovalcsik László: „Neki ez a tanulóév” » A 40 éves játékos-edző, Kovalcsik László így látja a Péteri KSK felnőtt keretének legfiatalabb tagja, Kalina Martin jelenét és jövőjét: „Nagyon fiatal, tehetséges játékos, aki előbb vagy utóbb komolyabb bajnokságban is megméretheti magát. Neki ez a »megye-kettes« bajnokság tanulóév, hogy szokja a felnőtt futballt, de biztos vagyok benne, hogy egy-két éven belül erősebb pontvadászatban bizonyíthatja rátermettségét. Az utánpótlásban Monoron a balszélen játszott, nálunk a Bugyi ellen viszont azért futballozott csatárként, mert az edzőmérkőzéseinken jól ment neki azon a poszton a játék. Támadószellemű futballista, aki előrefelé nagyon jó. Mindenféleképpen ez az erénye, sokszor helyzetbe kerül, de a fiatalsága, a rutintalansága, az izgulás miatt kimaradnak a lehetőségei, pedig egy az egyben egészen kimagasló teljesítményre képes. Taktikailag a védekezése nincs még meg, azon kell dolgoznunk, de abszolút fejlődőképes labdarúgóról van szó, aki sokra viheti.”
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 32. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: