– Minden olyan hirtelen történt?
– Nem igazán, mert egy-két hete már érlelődött mindkettőnkben, Horváth József szakosztályvezetőben és bennem is, aztán kimondtuk a végső szót – felelte Rácz László, a Százhalombatta immár csak volt mestere. – Még azt sem mondom, hogy némiképp talán rosszul mértük fel a Pest megyei I. osztályú mezőnyt, mert erősödtünk, de az az igazság, úgy látom, hogy a csoportunk minden csapata izmosodott. Van, amelyik jobban, van, amelyik kevésbé, mi meg összességében ugyanott vagyunk, ahol tavaly voltunk.
– Személyes kudarcként éli meg a sikertelenséget?
– Egy kicsit igen, mert ott volt az a Biatorbágy elleni szeptemberi meccs, amelyen a 88. percig vezettünk 2–1-re, mégis elvesztettük, és onnantól kezdve semmi nem jött össze nekünk.
– Hol rontotta el?
– Ezt nem tudom megítélni. Biztos, hogy hibáztam, csak nem tudom, miben.
– Azért van tippje?
– Ugyanúgy edzettünk, mint szoktunk, ugyanazt a munkát elvégeztük, ezzel nem is volt semmi baj és az edzéslétszám is jó volt. Tény, hogy elég sok, hat-hét új játékosunk futballozott eleinte, ám próbáltam hetente egy-egy személyen változtatni, hátha megfordul, hátha jó lesz minden, de úgy néz ki, hiába, mert nincs góllövő emberünk. A legeredményesebb játékosunk három góllal Füzér Zoltán, és hiába variáltam, próbáltam három megoldást is eszközölni, a labdarúgók nem úgy mozogtak, ahogy kellene. Hogy a hit ment el vagy a bizalom felém, nem tudom, de már nem tudtam volna továbbvinni a csapatot.
– Időre van szüksége, hogy megeméssze az egészet?
– A BKV Előre utánpótlásában dolgozom továbbra is, ám sajnos egy edzőkollégám kórházban van, akit helyettesíteni kell, aztán van egy másuk, aki távozott a klubtól, így be kell segíteni, tehát munka lesz. Fogalmam sincs, hogy alakul a sorsom, mindenesetre azt hiszem, szeretnék elkezdeni egy téli alapozást valahol egy felnőtt társulattal is. Nem tudom, lesz-e rá lehetőségem.