DABAS » A fellélegzés után nagyot fújhattak. A Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő helyi második számú gárda játékosai néhány héttel ezelőtt megszerezték évadbeli első bajnoki győzelmüket, miután 4–0-ra kiütötték a sereghajtó, edzőváltás után lévő Dunavarsány II.-t.
Mint a nyári élményekkel feltöltekező másodikos pöttöm kislegénynek a suli, úgy indult az FC Dabas második számú alakulatának is a szeptember: pocsékul. Az iskolajáték nem az udvaron, hanem előbb hazai környezetben, majd a törökbálinti pályán alakult ki: 0–5 után 0–10.
– Vereség és vereség között van különbség?
– Persze, hát hogyne lenne – jelentette ki határozottan Riesz Péter, az FC Dabas II. 42 esztendős szakvezetője. – A hetekkel ezelőtt elszenvedett 10–0-s törökbálinti és az újhartyáni 2–1-es kudarc között óriási különbség volt. Utóbbiban benne volt a döntetlen, ahogy a akár a győzelem lehetősége is, de mint látjuk, vereség lett a vége.
– Bár azóta megszerezte a társulata évadbeli első győzelmét is a Dunavarsány II. ellen, nem bánta meg egy pillanatra sem, hogy elvállalta a Dabas II. felkészítését?
– Á, egy percre sem! Eleve fiatalpárti vagyok, és ha most nem adjuk meg a lehetőséget nekik, ki tudja, mi lesz jövőre? Mi lesz a rengeteg ügyes kis játékosunkkal? Hozzáteszem, a 2000-es korosztályunk jóval erősebb, mint amelyikkel most dolgozom, de nincs mese, ezt a szezont ki kell brusztolnunk, hogy bennmaradjunk. Jövőre már „vastagabbak” leszünk, mint az idén.
– Eddig azt produkálták a srácok, amire számított?
– Hiányérzetem csak annyiból van, hogy a rutin nincs még meg, minden egyes hibánkat – legyen az kicsi vagy nagy – azonnal büntetik. Ne feledjük el, hogy sok NB-s múltú játékos található a mezőnyben, akik az ajtó-ablak ziccereket, a könnyű bakikat azonnal kihasználják. Nekik nem kell 20 lehetőség, hogy egyet berúgjanak, nekünk azért már vannak gondjaink. De visszatérve a kérdésére, ott vagyunk, ahová vártam magunkat, csakhogy az is tény, ez az osztály jóval erősebb, mint amire számítottam. A Bugyit, az Újhartyánt, az Örkényt ismertem, a Taksony II.-t láttam edzőmeccsen, a Gyömrőről, a Törökbálintról és az Üllőről semmit nem tudtam, míg például a Tápiószele totál sötét ló számomra.
– Az utóbbi néhány hétben lélekbúvárnak is kellett lennie?
– Tény, hogy nemcsak az edzésekre kellett koncentrálnom, hanem másra is. Egy 10–0-s vereség után lelket önteni egy fiatal társulatba nem egyszerű feladat, nagyon nem az. Mondjuk úgy, a felkészülés 80 százaléka inkább erről szólt, persze volt szakmai munka is, de a lelkekre kellett nagyobb hangsúlyt fektetni, nagyon sokat kell még a srácoknak segíteni mindenhogyan. De ezért szép a futball, nem?
– Abszolút, ugyanakkor nem lehet egyszerű megélni, hogy sorra jönnek a vereségek, a kudarcok.
– Nyilvánvaló, de ettől a srácok még próbálták a maximumot nyújtani. Aztán hogy ez mire volt elég, látjuk az eredményeken. Azt is tudom, hogyha nem fogunk némiképp erősíteni a télen, nem lesz egyszerű dolgunk. Ha visszacsúszunk, az beláthatatlan következményekkel járhat, mert látom, óriási a szakadék a bajnokságok között, és nagyon nem mindegy, hogy a kiöregedő ifistáink hová fognak kerülni, a „megye-háromba” vagy a „megye-kettőbe”. Jelen pillanatban olyan korosztályaink vannak, hogy mindegyikben akad egy-két nagyon ügyes gyerek. Ha nem tudjuk beépíteni a fiatalokat, akkor a filozófiám megbukik.
– Azt azért utólag is kalkulálja be, hogy a Dabas II. számára nem a legideálisabban alakult a sorsolás.
– Nem bizony, mert az első két meccsen reális esélyünk volt a győzelemre, és akkor azt gondoltuk, itt a helyünk és meg is álljuk a helyünket. Csakhogy aztán találkoztunk két olyan csapattal – a Gyömrővel és a Törökbálinttal –, amelyek a mezőny első részéhez tartoznak, annak is a legelejéhez. Csupán annyit mondanék, mindkétszer Dávid és Góliát harca volt a pályán. Néztem, hogy a riválisaink labdarúgói mennyivel erősebbek fizikálisan és tudásban, egyszerűen belegyalultak a földbe minket. Ráadásul nem volt még rutinos játékosunk a csapatban, így még inkább elveszettek voltunk a pályán. De felálltunk ebből is, hiszen az Örkényt megleptük és döntetlenre végeztünk ellenfelünkkel.
– Elhagytak egy egyest, hiszen a 10–0 után jött a 0–0, ami nagyobb bravúrnak tűnt, mint portugál napilap megjelenése Cristiano Rolandóról szóló hír nélkül. Az Örkény, az Újhartyán vagy éppen a Dunavarsány II. ellen más taktikával léptek pályára, mint addig?
– Ugyanazt játszottuk, egész egyszerűen volt egy Makrai Lászlónk a belső védő pozíciójában, aki a mellette lévő bármelyik fiatalnak hihetetlen stabilitást nyújtott. A rutin, a higgadtság ennyit jelent – és itt csak egy játékosról beszélünk. Egyébként megvagyunk, megleszünk, de cserélni, belenyúlni a társulatunkba nem nagyon tudok.
– És ez mit jelent?
– Azt, hogy jelenleg arra elég a játékoskeretünk, hogy döntetlenkörüli eredményeket tudunk elérni, de nagy meglepetést nem fogunk okozni. Az első hat helyezettel nem tudjuk felvenni a versenyt, így a többiektől kell pontot vagy pontokat csipegetnünk. A srácok tisztában vannak azzal, hogy ebben a félévben a túlélés a cél, de azt is tudom, mindent meg fognak tenni, hogy ne essünk ki. Látok erre esélyt, s ha a többi ki-ki meccset úgy, mint a Dunavarsány II. ellenit be tudjuk húzni, azt mondom, igen, megérett a csapat, hogy bátran küzdjön a bennmaradásért, de ha ezeket bukjuk, igenis el kell gondolkodnunk, vajon megyei másodosztályú játékosaink vannak-e? Ebben a pillanatban nem, és ezt a srácok is tudják, de az az én dolgom, hogy olyan szintre hozzam a gárdát, hogy meglegyen a „megye-kettő”. Azt is tudnia kell, két hetünk volt, hogy csapatot csináljunk.
– Mit mondjak, nem sok.
– Akit tudtam, megkerestem, jöjjenek, csatlakozzanak, akik így döntöttek, vállalták, nem is szidom őket, mert az edzéseken ott vannak, szépen dolgoznak, és előbb vagy utóbb jönni fognak az eredmények, ebben biztos vagyok.
– Hányszor gyakorolnak egy héten?
– Háromszor és nagyjából 80 százalékos az edzéslátogatottság. Ha nem járnának tréningezni, nem csinálnám, mert bohócnak nem fogok leülni a kispadra.
– Ha közel lesznek az ősz végén is a reális esélyhez, már ami a megkapaszkodást illeti, elképzelhető, hogy résnyire kinyílik az FC Dabas bukszája? Mert azzal bizonyára tisztában van, hogy az edző úr két szép szeméért senki nem fog aláírni nemhogy július 8-án, de február 2-án sem.
– Ez így van. Látom Kőszegi Zoltán elnök úron, hogy ő is némiképp alulértékelte a mezőnyt, és tudja, ha nem kerül közénk idősebb, tapasztaltabb labdarúgó, akkor el fogunk vérezni. Nem véletlenül lett kiadva ukázba, hogy két játékosnak vissza kell játszania az NB III-ból.
– Riesz Dávidnak nem szükséges mindenáron futballoznia, mégis játszik, méghozzá a legtöbbször remekül. Mennyire nyomja rá a közös jelen az apa–fiú kapcsolatra a bélyegét, elvégre ugyanaz a helyzet önöknél, mint az első csapatnál Erős Károly és Erős Ronald esetén?
– Ebből nem csinálunk gondot. Dávid is tudja, hogy kőkemény vagyok vele is, sőt, sokkal keményebb, mint bárki mással. Nagyon tisztelettudó, rendes gyerek, aki nem él vissza a helyzettel. Ha ismerné, tapasztalná, hogy rendkívül alázatos, szorgalmas srác, ráadásul van tehetsége is. Nem véletlenül teszem be a csapatba, amit el is fogadnak a többiek, így nincs az, hogy „Azért játszik, mert a fiad”. Szó sincs róla! Tavaly a megyei első osztályban is futballozott és akkor nem én voltam az edzője. Úgyhogy nincs ebből probléma, de ha lesz, én leszek az első, aki kezelni fogja.
CSAPATÉPÍTŐ TRÉNING HOZTA MEG AZ ELSŐ SIKERT » Amint arról a szakemberrel készült interjúban is szó esett, a 7. fordulóban megszerezte szezonbeli első bajnoki győzelmét az FC Dabas II.
,,Azt azért megjegyzem, hogy a meccs hetén nem nagyon edzettünk, viszont elmentünk egy csapatépítő tréningre – mondta Riesz Péter, a társulat mestere. – A lélektan volt az elsődleges, nem a fizikai felkészítés, és bizony oltári jól sikerült az összejövetel. Kimozdultunk a komfortzónánkból, szabaduló szobába mentünk, majd közös vacsorán vettünk részt. Meggyőződésem, hogy ez is kellett a sikerhez.”
AMIKOR AZ „EGÉR” TALÁLKOZIK A „MAKIVAL” » Régi kedves ismerősök üdvözölhették egymást a Pest megyei II. osztály, Déli csoport 9. fordulójában lejátszott Bugyi–Dabas II. bajnoki előtt és után. A 2–1-es hazai sikerrel véget érő találkozó sokak számára meglepetés lehet, ami az eredményt illeti, ugyanis a Riesz Péter trenírozta újonc vendégek Gogolák Kristóf kiváló kapusteljesítményének is köszönhetően remekül helytálltak a veretlenségét továbbra is őrző bajnokesélyes ellen. Andrási Zoltán, a Bugyi 43. életévében járó szakvezetője és Makrai László, a látogató 33 esztendős belső védője a vasárnapi meccsen túl is találhatott közös témát, ugyanis az „Egér” és a „Maki” becenévre hallgató sportemberek a 2004/2005-ös évad során Vácon csapattársak voltak.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 27. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: