Tért ölelő indítás, kígyó térről szerzett bombagól – a szurkoló pedig nem tér napirendre a történtek fölött. De vajon mi a helyzet a háttérrel? A Foci a köbön a 2018. szeptember 11-én indított rovatában a labdarúgók segítségével éppen ezt világítja meg. Ezúttal Wittner Noémi, a BLSZ Női bajnokságban szereplő Kelen SC 19 éves futballistája kerül fókuszba.
BELTÉR »
Étel, amire sosem mondok nemet: Sok étel van, ami igazán hívogat, hiszen nagyon szeretem a hasam és rengeteget eszem. Két étel van, amire sosem tudok nemet mondani, az egyik a rakott krumpli, a másik a nutellás amerikai palacsinta banánnal, eperrel és tejszínhabbal. Bárhova megyünk enni, legyen az egy elegáns étterem vagy csak egy kifőzde, mindig keresem az étlapon, hogy vajon megtalálom-e a kedvenceimet. Hozzáteszem, sokszor csalódnom kell. Még szerencse, hogy az otthoni menüt én diktálom.
Film, amit többször láttam: Ahogyan az időm engedi, úgy nézek filmet, de legtöbbször talán az A szív bajnokait, az Életrevalókat és a Goal című filmet láttam a főhős szerepében igazán jóképű mexikói macsóval, Santiago Munezzel. Úgy gondolom, mindegyik más-más szögből közelíti meg az életet. Igazán tanulságos történetek.
Tévéműsor, amit mindenképpen megnézek: Sajnos a tévéműsor nem igazodik hozzám, nekem is, mint minden sportolónak, kevés időm van. Amikor viszont épp minden összejön, akkor egy jó krimisorozatnak sosem tudok ellenállni. A Castle, a Dr. Csont, az Így jártam anyátokkal, illetve az Agymenőket és a tőlem öt évvel idősebb, a műsorból soha el nem tűnő Jóbarátokra bármikor kapható vagyok.
Zene, ami kikapcsol: Minden előadónak és zenei műfajnak adok esélyt, tényleg csak a legszörnyűbbeket nem tudom meghallgatni. A jelenlegi kedvenceim, amik kikapcsolnak: Gym Class Heroes – Stereo Hearts (2011), R. City – Locked away (2015), Macklemore feat Skylar Grey – Glorious (2017).
KÜLTÉR »
Kedvenc város: Egyértelműen Budapest. Az országon kívül és belül is megfordultam már nem is egyszer, de amikor visszajöttem a fővárosba, mindig úgy éreztem, végre hazaértem.
Legnagyobb idei élmény: Pár hónapja játszottunk edzőmeccset a Fradi NB I-es csapatával, és bár kikaptunk, mégis mosolyogva jött le a csapatom és én is. Ez a meccs nem az ellenfél miatt volt különleges számomra, hanem mert sikerült gólt rúgnom a Ferencvárosnak. Amikor felmentem a pályára egy esélyt kaptam csak és a csapattársaim nélkül nem tudtam volna élni ezzel. Ahogyan az is nagy élmény számomra, hogy lassan egy éve a magánedzőmmel, Felipe Matossal dolgozhatok együtt, aki nélkül ez a gól szintén nem jött volna létre. Nekem az idei legnagyobb élményeimhez vezető utat ő adta meg. Az elején annyira nem szerette volna a közös munkát velem, és ezt éreztem rajta. Amikor odamentem hozzá, tisztán emlékszem, azt mondtam neki, higgye el, velem nem lesz gond, én akarok, én nem olyan női labdarúgó vagyok, mint aminek képzelhet engem. Itt felnevetett, majd azt mondtam neki, adj egy esélyt nekem, mint játékosnak és bebizonyítom, hogy labdarúgónak való vagyok, én akarok, mert nekem ez az álmom, amiért csak én tehetek, de tudom, hogy szükségem van a tudásodra. A Google szerint te vagy a legjobb technikai edző és nekem azt kell tanulnom, tehát te tudsz rajtam segíteni. Ezután csak annyit felelt, rendben van, lássuk. Akkor úgy gondoltam, sikerült meggyőznöm őt a lehetetlenről. Lehetőséget kaptam és bizonyítanom kell. Az edzés után csak annyit mondott nekem komolyan: „Én nem foglalkozom lányokkal, egy kihívás leszel nekem.” Sokat segített és segít nekem. Azt, hogy ekkora bizonyítási vágyam van a labdarúgás felé, neki köszönhetem. Úgy érzem, sosem elég, amit csinálok, mindig van hová fejlődnöm. Nagyon ösztönöz, hogy igenis egyedüli lányként kell megállnom a helyemet az edzésein. Rettentő sok türelmet kapok az ott edző fiúktól és szüleiktől is, és ezt ezúton is szeretném megköszönni nekik. Látványos fejlődésen mentem keresztül, mint játékos, és mint ember is sokat tett hozzá a személyiségemhez, ami csak növelte a pozitív elemeket a játékomban is. Ő egyszerre motivációs edző, sport coach és technikai tréner, és nem utolsósorban egy brazil barát. Csak megköszönni tudom neki a szavait használva, hogy elfogadta a kihívást.
(Szórakozó) hely, ahol jól érzem magam: Nincs konkrét hely, ahova szívesen eljárnék. Ha a családommal vagy a barátaimmal lehetek, én már akkor is jól érzem magam.
CSATATÉR »
Csapattárs, akivel a legjobb viszonyban vagyok: A Kelen SC talán pont ettől különleges, itt sokan vagyunk, de mégis mindenkit ismerünk és jóban vagyunk vele. Nekem a nagy görög családok jutnak eszembe a Kelenről, de ha egy nevet ki kéne emelnem, mondjuk, akivel képesek vagyunk csak azért előbb kimenni a pályára hogy előtte labdázva beszélhessünk akár csak félórát és jelenleg is a csapattársam, az Seres Dzsenifer. Nagyon tehetséges játékosnak tartom, a pályán is jól össze tudunk játszani. Ami pedig még fontosabb, hogy emberileg sem hátul áll a sorban.
Legjobb barát a futballban: Amióta világ a világ és focizom, az eleje óta velem van a jelenleg szombathelyi játékos Sitku Réka Boglárka. Az MTK-bán találkoztunk először, majd a Honvédban is egy csapatban játszottunk, illetve a Kelen volt az utolsó közös csapatunk, ha a jelent nézzük. Reméljük, ez később változni fog. És bár talán messze van most, de a baráti kapcsolatunkat így is igyekszünk ápolni. Akárcsak Tóth Alexandrával és a legendás Várkonyi Orsolyával, aki nemcsak csapattársam, de edzőm is volt. És bár aktív pályafutását befejezve külföldi életbe kezdett, nem telik el nap, hogy ne beszélnék vele, sőt, igazából mindannyiukkal.
Amire büszke vagyok az előző évadból: A bajnokság második fele sokkal jobban sikerült, és az akkori csapatomnak is. A legemlékezetesebb meccsen a volt együttesemmel szemben állva történt meg. A találkozó első tíz percében már kiállítás történt a Kelen részéről, így a maradék időt megfogyatkozva kellett lejátszanunk. Ez a meccs nem a gólok vagy az ellenfél, még csak nem is a kedvenc foci cipőm szétesése miatt vált emlékezetessé, hanem mert olyan teljesítményt tudtam nyújtani, amit azelőtt meg sosem láttak tőlem, és én sem tudtam, hogy mi rejlik bennem. Nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy mi volt a kiváltó ok, talán az, hogy itt is bizonyítani akartam, de akkor ott az utolsó sípszó hallatán valami áttörte a falat, ami már régóta útban volt nekem, és ezt lebontva új útra sikerült lépnem.
Amit elfelejtenék az előző szezonból: Az egész első félévet. Itt az említett fal még jelen volt nagyon is az életemben. Úgy éreztem, bármit próbáltam a pályán csinálni mindig valahol elszúrtam és csak épültek az akadályok. Kudarc kudarc hátán jött.
Amiért küzdünk csapatommal a jelenlegi bajnokságban: Nyílt titok, hogy mindenképpen a dobogó valamelyik fokán szeretnénk végezni. Persze az arany szépen csillog és ahogy mindenkinek, nekünk is megtetszett már rég. Mindent megpróbálunk, kihozunk magunkból és egymásból is. Az edzőink is segítenek ott, ahol csak tudnak. Persze reálisan mérlegelünk minden eltöltött heti edzés után, hogy hol is tartunk, de bizakodóak és elszántak vagyunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: