Persze mindez csak részben igaz, hiszen az a bizonyos nyílászáró ugyanazon az öltözőn található, csak az a nem mindegy, hogy klottgatyában, csuromvizesen, kitikkadtan vagy elegáns ingben, szövetnadrágban, derűs mosollyal nyomja le az ember a kilincset.
– Milyen érzés a mezőny legfiatalabb edzőjének lenni?
– Óriási megtiszteltetés, hogy rám gondolt a Halásztelek vezetése – mondta Taskovics Erik, a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában szereplő Halásztelek FC 34 éves, nyáron kinevezett trénere. – Mindez egyben felelősséggel is jár, de ismerve magamat, ezt maximálisan tudom kezelni, mert az életem során mindig nyomás alatt tudtam a legjobban teljesíteni.
– Pontot is tett a futballkarrierje végére?
– Jelenleg nagyobb motivációt érzek abban, hogy lássam a játékosaimon azt, hogy maximálisan megteszik, amit kérek tőlük. Sokkal nagyobb adrenalin van bennem, mint amikor labdarúgóként a gyepre léptem. Ez egyben motivál is, bár néha szívesen bemennék a pályára és segítenék, de nekem most már más a feladatom.
– Előfordulhat egy rázósabb meccsen, amikor úgy érzi, hogy belülről jobban tudna segíteni, akkor nekivetkőzik és pályára lép?
– Annál jobban bízom a srácokban, hogy én szerelést öltsek, de a futballpálya útjai is kifürkészhetetlenek, így minden megtörténhet.
– A nyáron le is állt a mozgással?
– Úgy érzem, a játékos-edző pozíció nem feltétlenül egészséges. Az előző bajnokság utolsó két mérkőzésén volt szerencsém – vagy szerencsétlenségem – Varga Ákos eltiltása miatt belekóstolni az edzői munkába, ebből kifolyólag teljesen mást látsz futballistaként, mint trénerként. Játékosként belülről éled meg a szituációkat, edzőként kívülről. Labdarúgóként hevesebb vagy, míg szakvezetőként higgadtabb. Teljesen más a kettő.
– Amennyiben immár csak volt mesterének eltiltása nem lép érvénybe, elképzelhető, most „csak” úgy beszélgetnénk, hogy Taskovics Erik a társulat védelmének oszlopa? Vagy már korábban is érezte, hogy lassan, de biztosan itt a vége a pályafutásának?
– A testem és a lelkem még mindig valahol a pályán van, ezért tudok – minden nagyképűség nélkül – kívülről jobban segíteni a csapatnak. Amit most kívülről tapasztalok, azt a legutóbbi évadban még belülről éltem meg. Mindig is vágytam arra, hogy amit játékosként magamba szívtam, azt átadjam egy tízéves kisgyermeknek, egy 19 éves kamasznak vagy akár egy felnőtt játékosnak is. Az én vágyaimat nem feltétlenül Varga Ákos eltiltása fogalmazta meg, inkább csak felszínre hozta.
– Ha most kellene meghúznia azt a bizonyos vonalat, elégedetten tekintene vissza?
– Hiányérzet mindenkiben van. Nagyon sok olyan futballistával játszottam együtt, aki nálam többre vitte. Rengeteg szituáció volt a karrierem során, amikor jobban dönthettem volna, de hála Istennek, 34 éves koromra ezek lecsapódtak, leülepedtek bennem, és megértettem azokat a hibás döntéseket, amelyeket hoztam. De ha már ezt kérdezte tőlem, éppen a múlt hétvégi meccs előtt mondtam a csapatnak, és egész héten hangsúlyoztam, hogy egy szerencséjük van, amit futballpályán hibát el lehet követni, azt én mind elkövettem, így nekik csak az a dolguk, hogy tanuljanak ebből és többek legyenek.
– Megváltozott a kapcsolata velük? Hiszen mégiscsak alá- és fölérendeltségi viszony alakult ki önök között.
– Ha játékosként ki tudod vívni a tiszteletet a mentalitásoddal, a hozzáállásoddal, az alázatoddal, akkor már nagy baj nem lehet. Nekem ebből a szempontból könnyebb volt az átmenet, hiszen a hozzáállásomat minden labdarúgó ismerte a régiek közül, márpedig mindig azt szoktam mondani, hogy először ember vagy, csak aztán szakember. Mindenkihez emberileg közelítettem, az pedig, hogy trénerként mit tudok letenni az asztalra, már rajtam múlik. Hála a Jóistennek, szenzációs karakterekkel vagyok körülvéve, olyanokkal, akiknek adok a véleményére, sőt, ki is kérem. Sokat is segítenek, ebből kifolyólag az átmenet zökkenőmentesen zajlott.
– Akad olyan labdarúgó, aki azért került Halásztelekre, mert Taskovics Erik hívta?
– Volt olyan, aki a személyem miatt igazolt hozzánk, és volt olyan, aki miattam maradt. No meg persze akadt olyan, aki nem ismert engem. Mindegyik szempontnak megvan az előnye és a hátránya, ezért kell bizonyítanom mindhárom típusnak, de ez engem csak motivál. Vannak olyan játékosok, akik a régiek közül szkeptikusan fogadtak, és nem emberi, hanem szakmai okokból.
– Nem is alakulhatott volna szebben az első szeptemberi napja, ha már az augusztus jól végződött. 34. születésnap, hat szerzett góllal, három ponttal a tápiószentmártoni Aranyszarvas együttese ellen.
– A csapat 90 százaléka nem is tudta, hogy nekem születésnapom lesz – szándékosan. Igyekeztem ezt a minimális terhet levenni a vállukról, hogy ne ezért nyerjenek, hanem önmaguk, a csapat és a Halásztelek FC miatt. Kértem azokat a játékosokat, akik tudtak erről, hogy mindezt tartsuk titokban, nehogy plusz görcsöt tegyek a futballistákra.
– Messze még a bajnokság vége, de az előzetesen eltervezetthez, az önben kialakult képhez képest könnyebb vagy nehezebb az edzői pálya? Ahogy mondani szokás: egy dolog valamit tudni, s egy dolog tapasztalni.
– Futballistaként magadért feleltél, az volt a fontos, hogy amit kért az edző, azt egy személyben, a csapat érdekeit szem előtt tartva maximálisan véghezvidd. Annyiban más a történet, hogy most egy közösségért felelek és átalakult a nyomás. Játékosként is volt, el is tudtam viselni, most viszont más típusút kell cipelnem és persze ebből építkeznem. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz, sőt, sokan úgy érveltek, várj még ezzel, mert korai, míg mások úgy fogalmaztak, még éretlen vagy rá, de hála az égnek, engem a negatív kritikák mindig inspiráltak és nem visszahúztak.
– A családja miként fogadta a megváltozott helyzetet?
– A számomra legfontosabb és a hozzám közelálló személyek – akiknek feltétlenül adok a véleményére –, amikor felmerült a gondolat, hogy én küldhetem csatába a Halásztelek FC-t, maximálisan támogattak. Sok fordulatot éltem meg az életem során futballistaként, a munkában, a magánéletben, és jelenleg olyan tűz lobog bennem, ami remélem, még sokáig kitart. Ismerve magamat, ez így lesz, amit ha át tudok adni a srácoknak, a társulat szárnyalni fog.
– Sajnos vagy sem, de különösen a magyar futballban nem feltétlenül lehet előretervezni. Ha netán két-három éven belül megszakad a Halásztelekkel való kapcsolata, és ha előállna a helyzet, hogy nem keresnék sehonnan edzőként, előfordulhat, hogy visszamegy a pályára? Érti, hová akarok kilyukadni? Avagy ha belemegy a futballélet sűrűjébe, onnan nincs, vagy csak nehezen vezet visszaút.
– Persze. Kaptam egy lehetőséget a Halásztelek FC-től, amelynek próbálok maximálisan megfelelni mentálisan, tudásban, és igyekszem magam úgy felépíteni, tanulni, edzőkollégákkal beszélni, valamint kikérni a véleményüket, hogy abból a klub profitáljon. Nem szégyellem, kezdő vagyok ezen a pályán, de hiszem azt, hogy mint az élet bármely területén, ha valamibe beleteszel időt, energiát és alázatot, annak előbb vagy utóbb meglesz az eredménye. Hiszek a csapatomban és az elvégzett munkában. Amikor először beszélgettünk Ács Gusztáv elnök úrral és a ki nem mondott motiváció megfogalmazódott, már akkor tudtam, hogy szeretném azt elérni a személyiségemmel, a tréningekhez való hozzáállásommal és az edzésmunkával, hogy igenis híre menjen, itt nemcsak a körülmények, a háttér jó, beleértve a szurkolókat, az elnökséget és a pályát, hanem arról is értesüljenek, hogy nálunk milyen szakmai munka folyik. Ezért mindennap igyekszem képezni magam, mert a mentalitásom is ilyen. Aki azt mondja, kész edző, kész vezető, kész ember, az hazudik, mert az ilyenek meg fognak rekedni a fejlődésben. Én fejlődni szeretnék, ezért minden lehetőséget megragadok.
– Kimondott vagy ki nem mondott pozícióban kell végeznie a Halásztelekkel?
– Vannak olyan edzők, akik kész kerettel és a mieinknél rutinosabb futballistákkal dolgozhatnak. A vezetőség részéről konkrét elvárás nem fogalmazódott meg, azokat inkább én tűztem ki önmagam és a csapat elé. A hitvallásom az, ahogy a társulaté is: mindennap többek legyünk, napról napra fejlődjünk, hétről hétre többet mutassunk magunkból.
– Ha már a labdarúgóknál tartunk: akad olyan közülük, akit megszerzett volna, de nem sikerült?
– Rengeteget gondolkodtam a régi csapattársaimon, mert hála az égnek, sok jó futballistával játszhattam együtt, de első szempont nálam a játéktudáson felül, hogy az öltözőben emberként viselkedjen, karakterként tudjanak ránézni. Csak olyan labdarúgókat tudok elképzelni az én vezetésemmel a Halásztelek FC-ben, akik a képzeletbeli hajót mindig is egy irányba fogják húzni. Akikben egy pillanatig is kételkedtem, hogy visszafelé fog evezni, azokra a játékosokra nem tartottam igényt. Első a csapat és a közösség, akkor lehet kialakítani bármit is ebben az osztályban. Nekem minden héten nem 11 vagy 18 harcosra van szükségem, akiket nevezhetek, hanem 24-re, akik a keretben találhatók. Igyekszem átadni a labdarúgóknak, hogy mindenki fontos, még akkor is, ha a kispadra sem tud az illető leülni, netán tíz percet futballozik vagy amennyiben éppen kezdő. Büszkén vallhatom, hogy jelenleg van 24 harcosom, akik egy irányba húznak.
– Az edzők között van példaképe?
– Túl sok szakembert tudnék felsorolni, akivel együtt dolgoztam, és mind emberileg, mind szakmailag felnéztem rájuk. És mivel nem szeretnék kihagyni senkit, istenigazából ezért is nem sorolom fel őket. Akikre én nagyobb fókuszt helyezek, figyelem őket, megnyilvánulásaikat, gesztusaikat, hozzáállásukat, az a hozzám közelálló generáció tagjai, akik fiatalon odakerültek, bedobták őket a mélyvízbe és tudtak bizonyítani.
– Mindez csak és kizárólag a hazai mezőnyre vonatkozik? Mert európai viszonylatban sincs egyedül, elég, ha csupán a Bundesligára gondolunk.
– És a Hoffenheimet irányító 31 éves Julian Nagelsmannra. Hiszem azt, hogy a kor nem hátrány, hanem állapot. Mert ha valakiben megvan az ösztön, a tudáséhség, akkor az nem lehet korfüggő, hogy valaki utat mutasson egy csapatnak és abból jó eredmények szülessenek.
Egységben az erő » Hogy a Halásztelek FC háza tája irigylésre méltó közeg a riválisoknak, azt eddig is tudtuk, ám olybá tűnik, a vetélytársak többsége hosszú távon csapategységben sem veheti fel a versenyt Taskovics Erik alakulatával – legalábbis a gárda trénerének szavai erről árulkodnak.
„Jánvári Krisztián megsérült a felkészülés során, a Felsőpakony elleni edzőmeccsen, aztán elment nyaralni. A maródivá lett játékosom gyakorlatilag szinte követelte, hogy Facebook-közvetítésben két mérkőzésünket szeretné megnézni, mert rosszul volt attól, hogy bár elutazott feltöltődni, ám nem láthatta a csapatot. Harsányi Balázsnak, az Erzsébeti SMTK-tól érkező játékosunknak köszönhetően élő közvetítést »küldtünk« Horvátországba »Kikinek« és néhány szurkolónknak.”
A fenti interjú megjelent ezen sorok írójától a Sportszelet 24. lapszámában.