ÚJPEST II.–UNIONE 2–2 » Akár még bajnokok is lehetnek. Tudniillik a nyáron többek között érkezett Békéscsabáról a kapus Máthé Gábor, míg a III. Kerületi TVE-nek a jelek szerint nem hiányzik sem Móczó Norbert, sem Grúz Tamás.
A régi Chinoin-pálya sok mindent látott. Figyelte a körülötte, rajta sereglőket, a vidáman beszélgetőket, a nosztalgiázókat, a heroikus harcra készülőket. Fehér Csaba, Lettrich Dániel vagy éppen Szabó András, az Unione edzője korántsem mozgott ismeretlenül a IV. kerületi sporttelepen, hiszen a trió tagjait gyakorlatilag minden ideköti. A Mundi Viktor által felkészített Újpest II. a „kis Újpestet” fogadta szombat délelőtt. A nyár már elfordult, mintha megsértődött volna a szeptemberre, az időjárás meglehetősen barátságtalan arcát mutatta. A megannyi tehetséget felvonultató házigazda tagjai közül Németh Kristóf nem Mágenheim Julcsit vagy Szelényi Jánost, az erdészt kerülte meg nagy rössel, hanem tán még a világból is kiszaladt volna, ugyanis korai góljával vezetett a lila-fehér sereg – csakhogy nem sokáig. Alig tíz perccel később a Kaposváron, a Ferencvárosban, a Vasasban és Budafokon is megforduló Grúz Tamás egalizált, mi több, még félóra sem telt el a meccsből, amikor a Honvéd-tábor korábbi kedvence, Szabó Tibor szó szerint egyről a kettőre juttatta az Unionét. A lélektani előny mégis a liláknál volt, mert bár 1–2-vel vonulhattak szünetre a csapatok, Hulicsár Máté a fordulást követően szinte rögtön egyenlített. Alig húsz minutummal a vége előtt Murányi Kristóf is beállt, az annak idején a Vasasban pallérozódó égimeszelő támadó azonban ezúttal nem ünnepelhetett, ahogy a véghajrában az évad során először Unione-dresszt húzó Dragan Vukmir sem. Ünnepre a többieknek sem volt oka, de talán majd később, majd jövőre – most ugyanis még lehetetlen megjósolni, az egy(-egy) pont a bajnokság végén melyik társulatnak jelent határtalan boldogságot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: