Gólok lélektanilag a legjobbkor – vagy éppen a legrosszabbkor. Minden úgy alakult, ahogy azt a Pécel eltervezte a Göd elleni PMK-derbin. Az első félidőben a futballt három év után újrakezdő Erdős Csaba révén kapufáig jutott a házigazda, majd István Bencét ugratták ki a társak a jobboldalról, ám a kapuson már nem jutott túl, mert bár Medriczky Mártont kicselezte, a cerberus elhúzta a lábát. Sárga lap és tizenegyes – valamint borzasztó nagy gól. A sértett olyannyira pipa lehetett, hogy a „pipát” célozta meg, ahonnan a másik kapufára vágódott a hatalmas erővel meglőtt labda, ami végül a hálóban kötött ki. Nyolc minutummal a játékrész vége előtt igencsak demoralizáló lehet ilyesmit átélni. A folytatás is hasonlóképpen alakult, hiszen még csupán kilenc perc telt el a második félidőből, amikor kényszerítő után Sík Patrik lépett ki, majd a kifutó kapus mellett elpasszolta a játékszert. Ebből az akcióból nem lett büntető – gól viszont igen. Továbblépett az előző kiírás döntőse, mivel Pécel–Göd 2–0. Nagy az öröm, boldog az edző. Vagy mégsem?
„Nagyon szeretném komolyan venni a kupát, ám most nehezebben lelkesítem a fiúkat – húzta alá határozottan Bajor Tibor, a Pécel szakvezetője. – A nyár elején sem értünk el semmit, mert nem jutottunk a Magyar Kupa főtáblájára, ami nagy problémája a sorozatnak, lévén nincs motiváció. Ezek csak barátságos meccsek, ám ha az elődöntőig eljutsz, onnantól kezdve presztízsértéke van egy-egy mérkőzésnek, addig viszont nem. Bárkinek tét nélküli találkozóra kell kivennie szabadnapot, hogy éppenséggel délután háromkor pályára lépjen. Miért vegyen ki szabadságot amatőr sportoló, ha nem kap érte semmi jutalmat? Nincs rangja a kupának! Aki pénzért játszik, elmegy, aki szeretetből, ingyen, nem szívesen jön.”
A szombat már a kellemetlenebb arcát mutatta. Ízelítőt kapott péceli edző, futballista és szurkoló is az őszből, ami persze semmit nem von le a lelkes bagi együttes érdemeiből.
„Hét pontot vártam első négy meccsből, csak öt lett belőle, ám a Bag és a PILE ellen hamarosan eldől, hogy a középmezőny felé megyünk vagy a kiesés ellen harcolunk – folytatta Bajor Tibor. – A huszonkét évest nálunk már az öregekhez kell tenni, mint ahogy a huszonöt esztendős valóban öreg Pécelen. Ebből is látszik, hogy nagyon fiatal csapatunk van.”
Fiatalság, boldogság – legalábbis akkor, ha a naptár a szerdát mutatja.