Harminckilenc meccs. Nem sok, ha egy pályafutáshoz mérjük az alig háromtucatnyi összecsapást. Waltner Róbert a 2005/2006-os évadban ennyiszer öltötte magára a Vasas mezét és összesen ötször talált a hálóba, ám az élet már csak olyan, hogy folyton változik – az egykori válogatott támadó vasárnap este az újonc Kaposvári Rákóczi szépreményű edzőjeként vezette csatába az övéit az angyalföldiek ellen.
Az eddig négyszer ikszelő fővárosiak ezúttal sem hazudtolták meg magukat, ismét döntetlenre végeztek, csakhogy hazai pályán – amennyiben a Megyeri úti Szusza Ferenc Stadion annak nevezhető – immár ez volt a harmadik remi, márpedig a tehetségeket és a rutint jól ötvöző Csákvár (3–3) vagy éppen a visszafogott költségvetéssel működő ám rendkívül eredményesen futballozó Békéscsaba (0–0) ellen sem fér bele a pontvesztés, amennyiben komoly célok fogalmazódnak meg.
A Kaposvárt – amelyben kilencven percig a pályán volt a korábban honlapunkon is „bemutatkozó” Hadaró Valentin – mindez persze aligha érdekelte, a két kiállítást és négy találatot hozó összecsapáson ugyanis hiába vezetett már 2–0-ra két új fiú, a jó vételnek tűnő, Vácról elszipkázott Balajti Ádám és Rokszin Ádám góljával a Kis Károly által felkészített piros-kék sereg, a Rákóczi nevéhez méltón huszáros hajrába kezdett. A Waltner-csapatnak elég volt két perc, hogy Nagy Krisztián és Szakály Attila révén összejöjjön az egyenlítés.
Jelen pillanatban nehéz volna megmondani, a végelszámolásnál melyik társulatnak fog jobban hiányozni a plusz két pont, ám maradjunk abban, amit a tabella mutat: az újonc Kaposvár 15 ponttal az ötödik, míg az NB I-ből alászálló Vasas 14 egységgel a hatodik. Ugye, nem kell mondani, mindez melyik társulatra nézve hízelgő és melyikre nézve kritika…