TÖRÖKBÁLINT » Az élet egyszer ad, egyszer elvesz. Csodálatos pillanatokban nem volt hiány, de a végén a keserűség maradt: hiába a kreatív futball, hiába a zsákszámra szerzett gól, a TTC nem lett bajnok a 2016/2017-es évad végén.
Vörös Dávid tagja volt annak a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjában vitézkedő alakulatnak, mi több, a 25 bajnokin elért 15 találatára akár büszke is lehetne, csakhogy sutba dobhatta az egészet, mert a végelszámolásnál mit sem ért vele. De talán majd most, az előttünk tornyosuló szezonban minden másként alakul. Az elmúlt évadot Taksonyban töltötte, ahonnan Pest megyei I. osztályú bajnokként távozott.
– Nem kihívás újonccsapat tagjaként az NB III-ban futballozni? A legtöbben, akik nem ismerik, legalábbis erre a feltételezésre jutnak.
– Ön viszont ismer annyira, hogy jól tudja, néhány évet lehúztam az NB III-ban, és azt gondolom, lenne is bennem ennyi, de ez most így alakult – mondta Vörös Dávid, a Törökbálinti TC 31 esztendős labdarúgója, aki a Ferencvárosban kezdte pályafutását, majd a későbbiekben megfordult a Margitszigeti AC-ban, a Budapesti Diákok SE-ben, Kispesten, Újpesten, Turán, az Erzsébeti SMTK-ban, Újbudán és Vecsésen is.
– Evidens volt, hogy Taksonyból Törökbálintra vezet az útja?
– Voltak más ajánlataim különböző csapatoktól, magasabb osztályból is, így nem volt egyértelmű, de ugye, Törökbálinton változatlanul remek társaság van, nagyon jó hangulatban telnek a mindennapok, ami nagyon fontos egy társulat életében. Változtak a körülmények, megmaradt az edzői stáb, amellyel korábban is nagyon jó viszonyt ápoltam, ezért döntöttem a régi barátok mellett.
– Többek között az ön megszerzésének is köszönhetően sokan máris a leendő bajnokot látják a Törökbálint csapatában. Okkal, joggal?
– Törökbálinton nincs így kimondva, hogy kötelező megnyerni a bajnokságot, de azt gondolom, minden futballistának úgy kell hozzáállnia, hogy minden meccset meg akar nyerni. Idén nyáron, a felnőtt futballban eltöltött 13 év alatt először lettem bajnok, ami jó érzés, és igen, szívesen megismételném az aranyérem megszerzését a törökbálinti srácokkal is.
– Az előny, hogy sok új arcot nem látott, amikor először betoppant a törökbálinti öltözőbe?
– Nem volt nagy játékosmozgás az elmúlt egy év alatt. Azon a néhány, számomra új játékoson, akikkel nem játszottam itt együtt, azt látom, hogy az előző évadban teljes mértékben beilleszkedtek ebbe a közegbe.
– Van valamiféle egyéni célkitűzése? Mondjuk 15 gólpassz, 15 gól?
– Soha nem voltam ilyen, mindig is csapatjátékosnak tartottam magam, a társaság érdekeit nézem, sokszor a saját káromra, mert van olyan szituáció a pályán, amit leadok, pedig nem kéne. 2017-ben is szerettem volna megnyerni a bajnokságot, ami akkor nem sikerült, így most is ezt tűzöm ki a saját és a csapatom céljának.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 19. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: