VÁC » Tavaly augusztus után az idei nyár utolsó hónapjában is 0–0-ra végzett pályaválasztóként Kákonyi Dániellel a kezdőjében a Pest megyei csapat a Soroksárral, ám nagy különbség, hogy míg 2017-ben nem, idén már „kispapaként” lépett a gyepre a vörös üstökű labdarúgó.
Csak egy gondolat, semmi több. Az élet furcsán kavarog, néha azt sem tudva, merre tekereg, hová hajlong. Esztendeje történt, hogy az alaposan ráncba szedett, megszépült, kicsinosított Kerület-pályán az őszi szél nem borzolta össze a meccsre járók frizuráját, hanem mint a lelkesen munkába álló kazánfűtő, ontotta a forróságot. A Vác a Soroksárt fogadta, és bár a találkozó nem vetekedhetett a reggelente gőzölgő kávéval – avagy nem különösebben emelte meg a vérnyomást –, azért akadtak szép jelenetek, talpra szökkentő helyzetek. Csakhogy amíg a hőmérő higanyszála úgy kúszott felfelé, mint hadkötelesek a hegyoldalon, addig a mátrixtábla jégpáncélba bújt és nem mozdult a nulláról. Csak egy gondolat, semmi több. A derbi után mondtad a magadét a soroksári múltadról, a váci jelenedről és a jövőről, miközben a tekinteted el-elkalandozott, hiszen a futball voltaképpen minden mást megelőzött, megfakított, eltorzított – egészen mostanáig. Az idei augusztus már a varázslat jegyében telt. Másodikán, hajnali 1 óra 27 perckor 3310 grammal és 51 centiméterrel megszületett Kákonyi Bende – afféle előszületésnapi ajándékként –, aki 2017 hasonló időszakában csak egy gondolat volt, semmi több. A képzelet azonban kék masnival átkötött valóságban öltött testet, már eddig is megannyi vidám pillanatot teremtve. Az élet olykor index nélküli furcsa kanyart vesz, így történhetett, hogy a hónap idusán a Vác ugyancsak a Soroksárt fogadta, és bár az eredményjelző kezelője önhibáján kívül a Jégkorszakot „vetítette”, az újabb 0–0 után nincs miért bánkódni, elkeseredni. A kis Bende mosolya ugyanis nemhogy a küzdelmes döntetlennél, de egy Kákonyi-góllal kiizzadt, kicsikart győzelemnél is többet ér.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: