SZÁZHALOMBATTA » Nincs benne csalódottság, így összességében jónak értékeli csapata, a legutóbb 32 ponttal a Pest megyei I. osztály tízedik helyén záró SZLK elmúlt szezonbeli produkcióját Rácz László, a társulat trénere.
Dolgozott a BKV Előrénél és Soroksáron is az NB III-ban, és ha Isten is úgy akarja, a Százhalombattát is irányíthatja a harmadik vonalban az egy évvel ezelőtt a kispadra leülő Rácz László.
– Üdülés és felüdülés?
– Az első egy-két nap még igen, de azért csak tizenhárom-tizennégy kisgyerekkel táborozott az ember, figyelni kellett rájuk – mondta nevetve Rácz László, a Pest megyei I. osztályban szereplő Százhalombattai LK rutinos mestere, a BKV Előre utánpótlásedzője. – A BKV Előre U9-eseivel és U11-eseivel kétszer egy hetet töltöttünk a Balatonnál.
– Alighanem volt mit kipihenni fárasztó bajnoki szezon után, már ha az volt.
– Alapvetően nem. Nagy örömmel vállaltam a feladatot, és amikor megegyeztünk egy évvel ezelőtt Horváth József szakosztályvezetővel, akkor megbeszéltük, hogy mivel lesznek és vannak is céljaink, ezek alapján tűztük ki a feladatot. A tervünk az volt, ha lehet, minél biztosabban maradjunk benn, és hála Istennek, három-négy fordulóval a bajnokság vége előtt már biztos bennmaradók voltunk. Ezt abszolváltuk, de próbálunk továbblépni. Mondjuk legyünk az első hat-hétben. Meglátjuk, mire lesz elég az anyagi bázis és a lelkesedés, ami megvan a játékosokban és a szakmai stábban.
– A magunk mögött hagyott évadban többet várt a tanítványaitól?
– Nem vagyok csalódott, csak egy kicsit azért, mert az utolsó két meccset tekintve van egy némi hiányérzetem. Nem is a két vereség miatt – bár az sem kellemes –, hanem mert az utolsó mérkőzések előtti héten az edzésekre annyira elfogytunk, hogy sajnos csak nyolc-kilenc játékos vett részt a tréningeken, ami egész évben nem volt ránk jellemző, mert mindig tizenhárom, tizennégy, tizenöt fős létszámmal dolgozhattunk, mi több, volt, amikor tizenheten gyakoroltunk. Sajnos két támadónkat is sérülés miatt veszítettük el. Herczeg Simon még az ősszel, majd Pregitzer Gábor a tavasszal vált maródivá, illetve voltak sárga laposaink, eltiltottjaink, valamint adódtak iskolai elfoglaltságok miatti hiányzásaink is. Az utolsó három-négy hét úgy ment el, hogy nyalogattuk a sebeinket, ami az eredményeinken meg is látszott, de hozzáteszem, a szezon során jól dolgoztak a játékosok.
– Akad olyan derbi, amelyikre a kellemes érzés árnyéka vetül, ha visszagondol rá?
– Minden mérkőzésünkre szívesen emlékszem vissza, mert ha nem is adott élményt, de tanulságos volt. Persze ebben vannak olyanok, amelyek sikerültek és vannak, amelyek nem. Sajnos az ősszel a Tápiószecső és a Biatorbágy ellen is súlyos vereséget szenvedtünk, olyan meccseken, amikor az ellenfélnek minden sikerült, nekünk meg semmi. Tavasszal is kétszer sikerült nagyon kikapnunk, és a hazai pályán a Dunavarsány elleni kudarcunk volt az igazán fájó. De az elmúlt félévben idegenben nyertünk Taksonyban a bajnokcsapat ellen, míg az ősszel otthon ikszeltünk vele, amire jó visszagondolni. Összességében úgy hiszem, a balul sikerült találkozókból többet lehet profitálni akkor, ha mindenki így gondolja és szeretne is belőle tanulni. Az összkép nagyon jó, a keret nagyobb részével elégedett is voltam, egy kisebbel viszont nem teljesen.
– Ha már az imént a Taksonyt említette: amennyiben volt játékosa az ellenfél edzője, különleges élmény legyőzni a tanítványt vagy akár csak borsot törni az orra alá, netán úgy fogja fel, ez is csak egy meccs a sok közül?
– Természetesen nekem is jelent pluszt olyan szempontból, hogy kíváncsi vagyok arra, mennyire ismertem meg az illetőt, mint játékost, mennyire tudok a fejével gondolkodni, mint edző, és igen, egy kis presztízs is van benne, ami viszont sohasem sarkallt arra, hogy másként készüljünk, az eddigitől eltérő edzésmunkát végezzünk. Amúgy pedig szerintem az illetőnek – jelen esetben Szabados Tamásnak – nagyobb presztízs, mint nekem.
– Ezek szerint az egymás elleni csatározások során ön taktikázott jobban a 2017/2018-as évadban?
– Talán igen, de tudjuk, hogy minden győzelemhez jó adag szerencse is kell, és ez megvolt, de tenni kell érte, mi azonban sokat tettünk ezért.
– A Taksony az NB III-ba lépett, mi több, nemrégiben a Pest Megyei Szuperkupát is elhódította. A Százhalombatta is járt már a harmadosztályban, mi több, szerepelt az NB II-ben is. Van arra esély, hogy néhány éven belül előrelépjen az SZLK?
– Úgy gondolom, ha két éven belül NB III-asok lennénk, az nagy bravúrt jelentene, és ennek egyelőre még nincs meg a feltétele, de a háttér adott hozzá. Szép lassan megpróbálunk – nem kihagyva egy lépcsőfokot sem – előrelépni, és ha az innentől számított második évben már van sanszunk felkerülni, az jó bizonyítvány lenne.
– És az ön bizonyítványába hányas kerülne, amennyiben a magatartást és a szorgalmat vesszük alapul?
– Ha a kérdése erre irányul, jól és jó helyen vagyok, remekül érzem magam. A BKV Előre és a Százhalombatta jól megfér egymás mellett, és amíg együtt tudom a kettőt csinálni, nem panaszkodom. Munka van bőven, így nem unatkozom.
Bravúros továbbjutás » A felkészülési mérkőzések felettébb jól alakultak, hiszen például a Pest megyei I. osztályban is vetélytárs, Dombay Zsolt által trenírozott Szentendre VSE-t 2–1-re, míg a Budapest-bajnokság I. osztályában vitézkedő és a minap az Unione ellen a Magyar Kupában továbbjutó Testvériség SE-t 3–0-ra intézték el Csik Tiborék. És ha már a kupasorozatnál tartunk, illik megemlíteni, hogy a nemrégiben többek között Nyárasdi Zsomborral és Rása Gergővel erősítő Pilisi LK otthonában az elnyűhetetlen százhalombattai legenda, Móra Krisztián találatával 1–0-ra nyert Rácz László együttese az MK Pest megyei ágának első játéknapján. A második fordulóban Kaszás Attila gárdája, a Tárnok vár idegenben az SZLK-ra. Az összecsapásra augusztus 5-én, vasárnap 17.00-kor kerül sor.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: