Július 23-án, hétfőn ünnepelte hetvenedik születésnapját a fővárosi labdarúgás és a Csillaghegyi MTE legendás alakja, az elmúlt években egészségügyi problémákkal küszködő Boldizsár Imre. Az alábbiakban a kiváló sportembert köszöntjük.
Azt mondja meg, Imre bá, honnan volt a lelkierő, miből merített? Mint a hangja, Imre bá, olyan mély volt az a gödör, ahonnan valahogyan kievickélt, kikászálódott. Nagyjából két éve történt, Imre bá, és én nem említettem önnek, de őszintén csodáltam és csodálom érte, hogy nem adta fel és küzdött az orvosokkal – vagy éppen a doktorok ellen. Mert nem lehet könnyű elviselni és megemészteni, amikor újabb meg újabb pirulákat akarnak lenyomni az ember torkán, újabb meg újabb vizsgálatokat, kúrákat, kezeléseket javasolnak, litániával teli beutalókat adnak, egyiket a másik után, miközben a beteg csak három dolgot szeretne: élni, élni és élni. Azt kellene most kérdeznem óvatossággal vegyített kellő tapintattal, hogy van, Imre bá, hogy szolgál az egészsége, de pontosan tudom a választ. Aki azt írja, hogy olyan fiatalokat vár ezüstérmes felnőtt csapatába, akiknek csak a státusza amatőr, nem a hozzáállása, az sok mindent elárul. Önről, Imre bá, az életéről és az elvágtatott hetven esztendőről. Nem kérdezem, hogy hány győztes meccse van a Csillaghegy kispadján, és azt sem vetem fel, hogy mennyi találkozón ült a kispadon, no meg hányadik bajnoki szezonja következik, mert a számok mellékesek, Imre bá. Olyan, mint ez a hetvenes. Persze ha a Vodafone előfizetője lenne, a szolgáltatónak illene valami megaképernyős hiperszuper okoskütyüt küldenie, hogy megemlékezzen egy fiatalos emberről, akinek a futball és persze a Csillaghegyi MTE az élete. A kísérőlevélben pedig csak ennyi állna: mélységes tisztelettel a legnagyobb küzdőnek, Boldizsár Imrének.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: