KÖNYVBEMUTATÓ » Varga Ferenc: A budapesti amatőr labdarúgás története

BUDAPEST » Varga Ferenc A budapesti amatőr labdarúgás története címmel írt könyvének bemutatójára került sor csütörtök délután a Magyar Labdarúgó Szövetség Budapesti Igazgatóságának Curia utcai székházában. A Foci a köbön a helyszínen járt.

Közel a hetvenhéthez az ember már csak módjával, megfontoltan lelkes. Jobb esetben meccset néz naphosszat, szájtátva lesi a Milant, a Manchester Unitedet, a Bayern Münchent és a Barcelonát, krákogással vegyített hörgéssel fogadva egy-egy kispesti, ferencvárosi, újpesti vagy angyalföldi gólt, rosszabb helyzetben pedig figyeli az imitt-amott sárgálló mennyezetet, várva a diétás nővért és az újabb gyógyszeradagot, nem érezve az élet dübörgését. Kész szerencse, hogy Varga Ferenc egyik csoporthoz sem tartozik. A fővárosi labdarúgásnak több mint ötven esztendeje szerves, megkerülhetetlen részét képező férfi az elmúlt esztendőkben rendszerint notesszel és tollal megpakolt batyuval a hátán buszra szállt és elzötykölődött a könyvtárba, ahol naphosszat elücsörgött a különböző kiadványok fölött görnyedve. A Rákosszentmihályi AFC egykori szakosztályvezetője ilyenkor mindig felfrissülten és jóllakottan, azaz szellemi táplálékkal telítődve távozott.

Ezen a júliusi csütörtökön azonban csak érkezők voltak. Jöttek mindenfelől, hogy odaérjenek a kezdésre, hogy ott legyenek, amikor 16 óra 7 perckor Lovász Tamás, a Magyar Labdarúgó Szövetség budapesti igazgatója megragadva az alkalmat szóljon az egybegyűltekhez. Az elöljáró szavait büszkeség burkolta, és többek között megköszönte a jobbján helyet foglaló Varga Ferencnek, amiért időt, energiát nem kímélve, fáradhatatlanul dolgozva megalkotta az A budapesti amatőr labdarúgás történetét.

A megszólított hamarosan szót kapott, és rögtön bizonyította, hogy nem hétköznapi hetven(het)es, ugyanis megkérdezte, hogy „Nem kell felállni?”, majd a nemleges választ hallva is hozzátette: „Bírom.” A különösen szűkebb pátriájáról, a főváros XVI. kerületéről igencsak termékenyen alkotó sportember úgy fogalmazott, hogy a statisztikai adatok mellett igyekezett a kötetben sztorizni, néhány érdekesebb történetet elmesélni. Eddig kevesen tudták róla, de nagyjából negyed öt után néhány minutummal a széles nyilvánosság számára is kiderült, hogy Varga Ferenc szó szerint kéziratot adott le, és bár tudja, hogy manapság ódivatúnak számít, ezért is mondott köszönetet, akik „meggépiesítették” a mondatait. A méltán népszerű mindenki Feri bácsija azzal zárta szavait, hogy „A puding próbája az evés, itt a puding, jó étvágyat kívánok hozzá!”

A Magyar Labdarúgó Szövetséget Sipos Jenő szóvivő képviselte, aki mondandójában kiemelte, reményei szerint a leendő futballisták, avagy a mai fiatalok is örömmel forgatják majd a kötetet, és mindebben aligha tévedett. A résztvevőkön, a volt edzőkön, a korábbi gólkirályokon és a többi szereplőn kívül az olvasó is megtalálja magát, ugyanis olyan varázslatos futballvilágba vezeti a szerző a könyvbe feledkezőt, amelyet csak egy irigylésre méltóan fess és fiatalos hetvenhetes ismerhet.