OROSZORSZÁG » Franciaország az új világbajnok, miután a július 15-i fináléban az addig felettébb szimpatikusan menetelő Horvátországot 4–2-re legyőzte az 1998-ban játékosként, míg 2018-ban szövetségi kapitányként a csúcsra érő Didier Deschamps alakulata.
Amit a focifergeteg nézője eddig is tapasztalt, az a fináléban is bekövetkezett, így a viszonylag korán hátrányba kerülő horvát válogatott kezdeményezően, lendületesen futballozott – és itt a futballozotton van a hangsúly. Luka Modric és társai az elmúlt hetekben kihozták magukból a maximumot, és bár meglehet, sokan Ivan Rakitic vagy Mario Mandzukic nevét mondanák Modric mellett a siker fő letéteményeseként, ezen sorok írójának tetszését leginkább Domagoj Vida játéka nyerte el. A hátvéd ugyan „csak” a török Besiktas labdarúgója – nem biztos, hogy jövőre is így lesz –, holott a tornán látott produkciója alapján ha Dejan Lovren az angol Liverpoolé, Vida lehetne a szintén Premier League-szereplő Manchester Cityé, ha értik a hasonlatot.
Ez a világbajnokság egyértelműen a horvátokról szólt, elhomályosítva a belga „brilianciát”, az angol rakkolást és a francia dominanciát. Elgondolkodtató az alig négymillió lakost felmutató déli szomszéd remeklése, amely mindenben tökéleteset alkotott, csak egyvalamiben volt jobb a finálébeli rivális, éspedig helyzetkihasználásban. A 4–2-es sikert/kudarcot hozó vasárnapi kilencven perc is rámutatott arra, hogy a két válogatott mentalitása merőben eltér egymástól, hiszen míg Horvátország legjobbjai kétgólos hátrányban is harcoltak – ne feledjük, hogy játékosai lábában összesen kilencven perccel több volt –, addig a gall „kakasok” ekkor már jobbára csak a saját területükön „kapirgáltak”.
Nem biztos, ha újrakezdődne a viadal, a végén ugyanez a sorrend alakulna ki – azaz 1. Franciaország, 2. Horvátország, 3. Belgium, 4. Anglia –, hiszen Spanyolország – a szövetség felettébb helytelen döntésének következtében – közvetlenül a vb előtt váltott kapitányt, Brazília a kieséses szakaszban nem találta a stílusát, Portugália túlságosan egyemberes volt, Argentínát belső válság sújtotta, míg az egység nélküli Németországnak nem volt ilyen gondja, mert már a csoportjából sem jutott tovább. Olaszország pedig nem jutott ki a seregszemlére, de ezt korántsem kárörvendően írjuk, hiszen velünk, magyarokkal is éppen ez a helyzet. Csakhogy nálunk immár harminckét esztendeje, és ez azért jókora különbség. Nem annyi, mint amekkora Franciaország és Horvátország között volt vasárnap délután.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: