VÁC » Megrázó erejű interjút adott nemrégiben a Pest megyei egyesület legendája, Nagy Tibor. Az NB II-ben szereplő társulat immár csak volt trénere – mint ismeretes, a szakvezetőt Zoran Szpisljak váltotta a közelmúltban – tudniillik úgy fogalmazott, hogy a klubnál semmilyen munka nincs számára.
Az egykori 17-szeres válogatott kiválóság, a Csank János irányításával az 1993/1994-es szezonban élvonalbeli bajnoki címet szerző Vác alapembere a távozásával kapcsolatban többek között a következőket mondta: „Az információm az, hogy semmilyen munka nincs számomra, de ezzel tisztában voltam akkor is, amikor leültem a tulajdonossal, mert ha lett volna, akkor mond konkrétumot, de mert nem történt meg, ezáltal a továbbiakban fölösleges is erről beszélni.”
Az 55 esztendős szakvezető, Nagy Tibor nehezen élte meg, hogy a társulat legjobbját, a honlapunknak idén télen nyilatkozó Nagy Richárdot tulajdonosi döntés hatására nem szerepeltethette. Akik kevésbé járatosak az egyesület életével kapcsolatban, azok számára írjuk, bár meglehet, a Nagy tucatnév, de nem a trénerek és a labdarúgók között, merthogy a névazonosság nem véletlen, az édesapa nem játszathatta a fiát – nem szakmai okok miatt.
„A legnehezebb ezt apa-fiú viszonyként volt megélni. Aki azt mondja erre, hogy nem érintené meg egy ilyen történet, az nem szereti a fiát. Úgy gondolom, minden normális embernek fáj, ha a gyermekét atrocitás éri.”
Nagy Richárd ma már az élvonalbeli Mezőkövesd keretének tagja – akárcsak a hátvéd Silye Erik vagy éppen a Zalaegerszegről igazolt kapus, Szappanos Péter –, mi több, a hétvégi, cseh Slavia Praha ellen 3–1-re elveszített felkészülési mérkőzésen remek képességeinek köszönhetően élményszámba menő találatot szerzett, de vajon mi lesz Nagy Tiborral? Mindezzel kapcsolatban az érintett az alábbiakat nyilatkozta: „Nem tudom. Most pihenek, aztán kiderül, hogy és mint. Vannak úgymond kisebb megkeresések, meglátjuk. Nem dőlt össze a világ, úgy gondolom, fogok munkát találni, nem ragaszkodok annyira a felnőtt csapatokhoz, nem minden vágyam, hogy vezetőedző legyek bármilyen nagy társulatnál az NB I-ben vagy az NB II-ben. Nekem az számít, hogy dolgozhassak. Az utánpótlásban is ugyanúgy élvezem a munkát, meglátjuk, milyen lehetőségeim adódnak. Biztos, hogy valami lesz, bár lehet, nem egyből, azaz várni kell egy kicsit, de a legnagyobb probléma nem is én vagyok. Rám van kihegyezve a legjobban, de leginkább azokat sajnálom, akik bíztak bennem. Én hoztam ide őket, és úgy néz ki – bár hála Istennek, nem így gondolják –, hogy magukra hagytam őket. Szerettem volna őket továbbfejleszteni, volt egy-két nagyon tehetséges fiatal, akikből még többet ki lehetett volna hozni, de sajnos az élet ilyen. Hála Istennek, azért volt, akiből sikerült kihozni sok mindent, ugyanis Szabó Norman bekerült az U21-es válogatottba, ami pozitívum, az viszont nem, hogy félbe kellett hagynom a munkát.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: