MONOR » Még többet is kapott, mint amit szeretett volna. Igaz ez a jóban – de még milyen jóban! – és rosszban kitartó helyi közönségre, az NB III, Keleti csoportjában szereplő MSE vezetőségére és játékoskeretére, no meg persze a sikeredzőre, Horváth Dávidra. A Pest megyei társulat ugyanis nem csupán bajnokként zárt, hiszen mindezt veretlenül, különösebb megingás nélkül tette.
Az élet csak szusszanásnyi órákat és perceket engedélyez. Nincs idő pihenni, leülni, karba tett kézzel vagy korsónyi barna sörrel a ,,jobbosban” a közelmúlton merengeni, dicsőségeket emlegetni. A munka az előkészítés szakaszában jár, mert bár a fiúk, a kék-fehér monori mezt csuromvizesen, de boldogan hátrahagyó fiúk kéthetes, jól megérdemelt szabadságukat töltik, minderre a szakmai stábnak és a vezetőségnek nincs lehetősége. Erre mondják, édes teher, elvégre az NB II-es szereplés kivívása bizony ezzel jár.
– Álomból valóság?
– Ez pontosan így van – vágta rá kapásból Horváth Dávid, az NB III, Keleti csoport 2017/2018-as szezonját vesztes bajnoki nélkül letudó, következésképpen aranyérmet szerző Monori SE 33 esztendős edzője, a Ferencváros korábbi labdarúgója. – Két évvel ezelőtti álmom teljesült azzal, hogy bajnoki címet ünnepelhetünk, az pedig fantasztikus, hogy veretlenül végeztünk az élen. Kicsit utánanéztem, és az elmúlt tíz évben ketten vitték véghez ugyanezt, a Hévíz meg a Veszprém kilenc, valamint tíz esztendeje, azóta erre nem volt példa.
– Az is példátlan, hogy ilyen fiatalon a csúcsok csúcsát ostromolja. Más edző lett azóta, amióta átállt a „sötét oldalra”?
– Nem tudom, hogy olyan nagy idő-e ez egy edzői pályafutásban, hogy nagy változásról lehessen beszélni, de fejlődöm, az biztos, amiért teszek is, de nyilván a körülmények is előrébb visznek. Mondok egy példát: azt vettem észre magamon, hogy a kudarckerülés helyett sikerorientáltabb lettem bizonyos döntésekben.
– Ez jó dolog, nem?
– Én annak ítélem meg, de az is valószínű, hogy a csapat és a cél is formált.
– Átvitt értelemben most nagyjából éjjel négy körül járunk, amikor felébredt, úgyhogy még visszaaludna?
– Nagyon szép napokon és heteken vagyunk túl, mert bár feljutást ünnepelhetünk, de az igazán nagy dolgok csak ezután várnak ránk.
– Az MTK-tól érkező Teodoru Vaszilisszel egyeztetett már? Megszületett a munkamegosztás a két szakember között?
– Formálódik a dolog, de a vezetők világosan lefektették, hogy milyen munkamegosztás lesz közöttünk. Már az előző félév során is itt volt edzéseken, gyakorlómeccseken, bajnokikon megfigyelőként, de ezekben a napokban készítjük el a felkészülést és a következő szezonra vonatkozó szakmai tervet, amit közösen végzünk. Rendkívül jó kapcsolat alakult ki közöttünk, és bár a vezetőedzői feladatokat megosztjuk, de nem fele-fele arányban. Van, amit ő fog elvégezni, van, amit én, Teodoru Vaszilisz inkább amolyan szakmai felügyelőként tevékenykedik, én pedig a vezetőedzői teendők jó részéért felelek. MLSZ-döntés született arról, és határozatba is foglalják, hogy A-licencszel is lehet valaki vezetőedző, ami az én utamat is könnyebbé teszi. Bocsánat, ha esetleg hosszabban fogalmazok, de inkább két mondattal többet mondok, mint féllel kevesebbet.
– Semmi gond, elvégre a jelek szerint a játékosai is úgy voltak vele, inkább három ponttal többet szerezzenek, mint eggyel kevesebbet.
– Az igazi arcunk akkor mutatkozott meg, miután bajnokok lettünk. Öt mérkőzést játszottunk, és amikor matematikailag is biztossá vált az aranyérem, azután is mindet megnyertük. Sikeréhesek voltak a játékosok, nem felejtették el, mi a dolguk, sportszerűen, a legjobb tudásuknak megfelelően futballoztak. A nagy pontkülönbséggel elért első helyezés éppen ennek köszönhető.
– Akadt olyan pillanat, amikor megijedt, hogy baj lehet?
– Nem volt ilyen, és ezt teljes őszinteséggel mondom. A harmadik forduló óta vezettük a bajnokságot, és bár voltak nehéz pillanatok, de amire azt mondtam, lehetnénk jobbak, az a rangadók megnyerésére vonatkozott. Az ősszel ikszeltünk, de amikor még a komplett Salgótarjánnal játszottunk és 4–0-ra nyertünk, akkor ez a tabu is ledőlt. Ami kis bizonytalanságot jelenthetett, hogy rosszabbul is kijöhettünk volna, ha a télen hullik szét a Salgótarján, mert akkor azonos pontszámmal álltunk volna az Erzsébeti SMTK-val. A mi szempontunkból jól alakult ez is, mert az ESMTK-hoz képest hiába veszítettünk pontokat, amikor visszalépett a Tarján és törölték az eredményeit, addig fordulók teltek el, és ekkor már pontokkal vezettünk fővárosi riválisunkkal szemben, így viszont már nem volt, nem lehetett bizonytalansági faktor, ez a bajnoki cím most egyértelmű volt.
– A tavasz során, amikor kirajzolódott a „Bayern München-szindróma”, avagy már áprilisban elérték a legfőbb célt, nehéz volt a játékosokat tűzben tartani?
– Az eredmények és a tabella kegyetlenül őszinte, nem szokott hazudni. Volt forgatókönyvünk arra, ha fordulókkal a vége előtt megszerezzük a bajnoki címet, a játékosokat forgatjuk, és részmotivációt tudjunk felszínre hozni, ilyen például a veretlenség megőrzése, illetve, hogy tőlünk kerüljön ki a gólkirály. Amikor nagy volt a pontelőnyünk, de még nem voltunk bajnokok, azt mondtam a játékosoknak, a lehetőséggel élni kell, szerezzük a három pontokat, hogy ez a teher minél hamarabb lekerüljön rólunk.
– Tisztában vagyok azzal, hogy nem szeret egyénileg értékelni, mégis megkérdezem, ha nincs jó szemük és nem fedezik fel a húsz találatig, nem mellékesen gólkirályi címig jutó Tóth Ádám Sándort, elképzelhetőnek tartja, hogy nem a Monor végez az élen?
– Nem egy személytől függött a bajnoki cím, mindig volt olyan, aki megvillant. Négy olyan játékos nevét is fel tudom sorolni, amikor Ádinak esetleg nem ment a játék, nem jött össze a gólszerzés, és a segítségünkre sietett. Szerencsére sok mérkőzés volt, amikor betalált, de volt olyan szakasza a pontvadászatnak, amikor Balogh Milán góljai hozták meg a három pontot, Hunya Krisztián védekező középpályásként ért el nyolc találatot, Villányi Gergely belső védő létére szerzett hetet, és a második félévben Tóth Barna is gólveszélyesen futballozott. Ráadásul nemcsak egy-egy, hanem többgólos győzelmeink voltak, így nem tudom Tóth Ádám Sándor játékára kihegyezni az egész évet, de kétségtelen, kellett ő is, hogy ilyen magabiztos legyen a bajnoki cím. Sajnos az örömünk nem lehet felhőtlen, hiszen Monoron még az NB III-hoz is szűkösen elég, a másodosztályúhoz pedig nem megfelelő a létesítmény, ezért albérletbe kényszerülünk. Mi tesszük a dolgunkat tovább a zöld gyepen a legjobb tudásunk szerint, a vezetőség a háttérben, és bízunk benne, hogy maximum egy év múlva újra a monori pályán tudjuk fogadni NB II-es ellenfeleinket. Szeretném megköszönni Selei Ernőnek a stabil hátteret, Monor városának és önkormányzatának, valamint a monori szurkolóknak az egész éves segítséget!
– Néha nem fájt a szíve, hogy „csak” a kispadról dirigál, miközben gólokat is szerezhetne hosszú vágta után, tűzbe-lázba hozva a társait és a minden dicséretet megérdemlő monori publikumot?
– Ó, én ezt egyáltalán nem így élem meg! Nekem ez olyan, mintha mindegyik találatot én rúgnám, mindegyik cselnél ugyanazt érzem, mintha én csinálnám, úgyhogy ilyen szempontból nincs hiányérzetem, hogy nem a pályán belül, hanem a vonalon kívül tartózkodom.
– Horváth Dávid beférne a kezdőbe?
– …
– De hosszú ez a csend!
– Persze, mert nehéz erre a kérdésre válaszolnom. Az egyik felem azt mondja, igen, mert tudom, hogy mire voltam képes és mit tudtam, a másik viszont azt súgja, tényleg annyira kompakt a csapat, hogy kár lenne Horváth Dávid játékával elrontani. De a viccet félretéve, talán beférnék, ám nem lenne biztos a helyem, ahogy senkinek sem az, mert erős keretünk van.
– A jelenlegi Monor megüti a másodosztály szintjét? Avagy az MSE már most, jelen állapotában is NB II-es csapat és várhatóan nem lesznek gondjai?
– Az idei évben sem volt belénk kódolva, hogy ez a keret veretlenül bajnok lesz, hiszen nem élvonalbeli futballisták alkották a csapatot. Persze van közöttük olyan, aki az NB II-ben 200-300 mérkőzést játszott, de a legfontosabb, hogy Selei Andrással és a vezetőséggel együtt hittünk abban, hogy akik idekerültek, azok így tudnak teljesíteni és bajnokságot nyerhetünk. Nos, ugyanígy vagyunk a következő évaddal is. Az aranyérmet szerzőkben van potenciál, hogy megütik az NB II-es szintet az MTK-s fiatalokkal kiegészülve, illetve néhány rutinos, másodosztályt megjárt labdarúgó szükséges még a csapatba, hogy példát mutassanak, hogy legyen húzóerő. Most úgy gondolom, nem lesznek kiesési gondjaink, de ezt június elején nagy biztonsággal nem lehet kijelenteni, mivel a keret 80%-a még nem játszott a második vonalban. A helyzet ugyanaz, mint tavaly: nem úgy néz ki, hogy stabil középcsapat lesz a Monor, de reményeink szerint az lesz. De egyszer már sikerült, amit elterveztünk, és akkor bajnoki címet szereztünk.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 18. lapszámában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: