Bajor Tibor: „Osztálykülönbség van, ezt senki ne felejtse!”; Csurka Zoltán: „Mi vagyunk az esélyesek, de…” • Péceli öröm három és fél évtized vagy biatorbágyi boldogság két elveszített Pest Megyei Kupa-döntő után?

PÉCEL–BIATORBÁGY » Szombat estére kiderül, hogy a meglepetésre a fináléig eljutó megyei másodosztályú vagy az egyértelmű első ligás alakulat diadalmaskodik Üllőn.

Idestova másfél éve tért vissza. Kerülgették egymást, mint a forrókását a Menetrendszerinti Járat névre keresztelt helyi bolhafészek, amely viszi, cipeli az élősködőket reggeltől napestig. Bajor Tibor azonban nem dőlt hátra a Pécel kispadján, hanem azt tette, amit korábban Hernádon vagy Maglódon, avagy szívósan védekező, egységes, stílusos csapatot alakított ki – zömében fiatalokból. Nemrégiben számolt be honlapunk a szakember utánpótlás-együttese, az RKSK remek nemzetközi szerepléséről, így aligha túlzó a megállapítás: ért a fiatalok nyelvén. A nemrég véget érő bajnoki szezonban, ha nem is egykönnyen, de benntartotta a Spartacust a megyei másodosztály Keleti csoportjában, nem mellékesen eljutott a PMK fináléjáig, ami nagyobb tett, mint a Süsüt meghazudtoló módon, sárkányszerűen fújó Menetrendszerinti Járat névre keresztelt, művészien miákoló macskára bolhanyakörvet tenni.

„A megye-kettő olyan szint, ahol az edző fejest ugrik, lelkesedik, majd jön a való világ, így marad a küzdelem a túlélésért, ráadásul mi valóban kis csapat vagyunk, mindennemű anyagi ellenszolgáltatás nélkül játszunk – adott helyzetjelentést Bajor Tibor. – Ahol edzősködöm, ott mindig próbálom a játékosokba beleverni, hogy nyerni minden szinten nehéz, de megnyerni valamit ahhoz néha egy pályafutás is kevés. Sokszor nehezebb a »mennyei kis« csapatok, mint a játszók ellen. BL-tavaszunk volt, az tuti, szinte végig szerda-szombat ritmusban játszottunk. Azért kezdtük el a szezont, hogy izgalmas legyen, de a tavasz túlzottan is az…”

Szombat délután viszont tényleg hátradőlhet a tréner. Hogy miért?

„Ezüstérmesnél rosszabbak nem lehetünk – vágta rá Bajor Tibor, aki tisztában van azzal, hogy a Pécel legutóbb közel három és fél évtizede volt legutóbb kupagyőztes. – Mi csak nyerhetünk, sőt már nyertünk is! Mennyit? Azt majd a döntő megmutatja! Taktikus játékot várok, mert a sokgólos a mi vereségünket hozná papíron. Osztálykülönbség van, ezt senki ne felejtse, felfelé nincs örömfoci. Szeretném, ha lelkes szurkolótáborunk a végén elégedett tapssal jutalmazna minket, akkor már akár az örömfoci is benne van, de a lényeg, hogy mindenki hozza, amit tud. Jelen pillanatban még üres a hordó…”

Rákérdeztünk, mire gondolt a vezetőedző, de csupán sejtelmes válasz érkezett: „A meccset követően kiderül, van, ahol már tudják.”

Azt viszont Csurka Zoltán is tudja, dühítő érzés veszíteni. Nemhogy bajnokit vagy ultipartit, hanem kupadöntőt leginkább. A Biatorbágy télen kinevezett fiatal, szépreményű szakvezetője 2012-ben a „régi” Üllői úti arénában, az Albert Flórián Stadionban a Diósdi TC színeiben jó néhány korábbi Fradi-játékossal (Csurka Zoltánnal, Kovács Bélával, Patakfalvi Balázzsal a pályán, Rubold Péterrel a kispadon) élhette meg a kudarcot a Nagykőrösi Kinizsinek köszönhetően – büntetőpárbaj után. Ezúttal érthetően győzelemre készül – visszafogottan, óvatosan.

„Egy kupamérkőzésre mindig máshogy kell tekinteni – fogalmazott Csurka Zoltán. – Elméletileg és papíron mi vagyunk az esélyesek, de a döntőnek speciális miliője, hangulata van. Ha a Pécellel tízszer találkoznánk, lehet, hogy hétszer mi nyernénk, viszont június 16-án csak egy meccs lesz.”  

A szakember a bajnokságban az ötödik helyen zárt csapatával, ami jó szereplésnek tekinthető, a kupadöntőbe kerülés pedig egyenesen remeknek.

„Azon leszünk, hogy mi legyünk a győztesek, már csak azért is, mert az elmúlt években a Biatorbágy kétszer is bejutott a döntőbe, és egyszer sem sikerült diadalt aratni, így nagyon szeretnénk elhódítani a serleget, ami nagyon szép zárása lehetne ennek a közösen eltöltött fél szezonnak.”

No igen, ráadásul egy aranyérem két Csurka Zoltánt is boldoggá tenne. Az egyiket a mostani hétvégén, a másikat csupán néhány év múlva. Nem véletlen a megfogalmazás, tudniillik május 5-én, szombaton, 3:45-kor ismét „kispapa” lett a korábbi FTC-labdarúgó, akinek kisfia 3450 grammal és 56 centiméterrel látta meg a napvilágot. Aranyos csöppség. Csakhogy a kétszavas mondatot egy nap múlva máshogy is szeretné értelmezni a boldog és büszke apuka…

Pest Megyei Kupa, döntő
PÉCELI SPARTACUS SE–VIADUKT SE-BIATORBÁGY
Üllő, szombat, 17.00 | Vezeti: Szalai Zoltán (Albert Gergő, Deme Rajmund – Tusa Zoltán)