SZOMBATHELY » A nyáron szinte bizonyosan távozik az NB I-ben megkapaszkodó Haladástól az Ausztriát is megjárt, sokra hivatott kapus, Lévay Gergely, aki a több mint két éve elhunyt nagypapája, az olimpiai bajnok Szarka Zoltán emlékének adózva lábteniszversenyt szervez és rendez.
A szél majd egyszer csak szót kér. Süvítve felveri, felkavarja a strandon lévők nyugalmát – és Lévay Gergely mindennapjait. A fiatal, mindössze huszonhárom esztendős férfi még nem tudta letenni a terhet, még cipeli a lelkében a bátorító atyai simogatást, a biztatást, az élet feltétlen szeretetét, a nagyapja alakját – és ez így lesz, míg világ a világ. Június 23-án és 24-én Ábrahámhegy ad otthont az I. Szarka Zoltán Lábtenisz Emlékversenynek, márpedig a résztvevők úgy érkeznek meg a helyi strandra, hogy pontosan tudják, hová és miért jöttek. Lévay Gergely ugyanakkor manapság is keresi a hovát és kérdezi a miértet. Mert neki Szarka Zoltán több volt, mint kapusedző – és több volt, mint nagypapa.
„Sajnos már az elején tudtuk, hogy mi lesz ennek a történetnek a vége… A család mindent megtett, mellette voltunk a végsőkig, segítettük mindenben, de borzasztó volt megélni belülről, hogy egy ilyen nagybetűs EMBERT, aki a gyerekeknek és a felnőtteknek is példát mutatott, magatehetetlenül látod. Ezt nem lehet elfogadni és feldolgozni sem… Igen, az élet megy tovább, mindenkinek családja van, rájuk kell koncentrálni, de ettől még a fájdalom itt marad, és ezzel kell együtt élnünk. A papa nevét fent kell tartani, ameddig csak tudjuk, mert ő az az ember, aki ezt száz százalékosan megérdemli.”
Lévay Gergely hirtelen elhallgat. A szó megfakul, a mondat elhalkul, csak a csend marad. Meg a név a fájdalomküszöbön túl, amelyet a hónap utolsó hétvégéjétől lábtenisz emlékverseny hirdet és visz tovább, hogy a vén hegyek között megbújó festői környezet óvja és őrizze mindazt, amit hetvenhárom esztendő adhatott. Szarka Zoltánnak – tisztelettel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: