A női bajnoki döntő immár kiemelt jelentőséggel bír, ami egyértelműen hasznára válik a sportágnak, nem véletlen, hogy tudósítóból és fényképészből is összeverődött jó néhány az elmúlt hét csütörtök este, de valami azt súgja, pénteken még többen lesznek a Kocsis Sándor Sportközpontban. Mint ismeretes, a finálé első derbijén az MTK 3–1-re nyert Kőbányán, majd eljött az elmúlt hét közepe, amikor két fordulópontból is a Fradi jött ki jobban, tudniillik az első percekben a házigazda kék-fehérek kapufáig jutottak, majd a második félidő elején a Mosdóczi Evelinnel szemben elkövetett – amúgy ott és akkor abban a szituációban felesleges – szabálytalanságért megítélt büntetőt a sértett értékesítette. Kevés valódi helyzet, sokáig jó MTK-védekezés a megelőző szerelésekkel, pontatlanság a kapuk előterében. Összességében még úgy is megérdemelte Dörnyei Balázs hölgytársulata a „döntetlent” – lévén az 1–0-s győzelem összesítésben 1–1-et ér –, hogy az első félidőben meglehetősen bátortalannak tűnt a zöld-fehér alakulat, ami a másik oldalon nem párosult „gyilkos ösztönnel”, így várható volt, hogy nem védi meg címét az MTK hazai pályán. A lélektani előny csak azért van az FTC mellett, mert a legutóbbi sikerélmény táplálhatja Mosdóczi Evelinék önbizalmát, ugyanis mindkét gárda legyőzte a legnagyobb vetélytársat idegenben. Azt mondják a nagy öregek, idegenben mindig jó az iksz – a döntő harmadik összecsapásán erre esély sincs, dönteni kell, ez fix.
– Nézze, ha most abból indulok ki, hogy minket a bajnokság előtt mindenki leírt, esetleg döntősök sem leszünk, ehhez képest komolyan megizzasztottuk a bajnokesélyes Ferencvárost – mondta Szabados György, az MTK Hungária rutinos mestere. – Egy ilyen büntetővel eldönteni a mérkőzést nem szerencsés dolog, de ez van, a sors ezt dobta, nem tudunk mit csinálni, rá kell készülni a harmadik mérkőzésre, és persze remélem, hogy mi leszünk a bajnokok.
– Azt kapta saját csapatától és a Ferencvárostól, amit várt?
– Maga a játék ugyanabban a mederben folyt, tulajdonképpen annyi volt a történet, mi előrefelé félszegek voltunk, kevesebb lehetőséget dolgoztunk ki, a Ferencváros pedig játszotta a saját futballját, ami nem meglepő, semmi extra, de azzal, hogy mi hibáztunk a tizenhatoson belül. ez meccsbe hozta a Fradit. Persze keserű a szám íze, meg savanyú a szőlő, de ez van, bele kell állni a harmadik meccsbe, és remélem, nem egy ilyen szituáció fog dönteni.
– Ezt a meccset könnyebb lett volna megnyernie az MTK-nak, mint a péntekit. Egyetért?
– Nem, mert minden mérkőzés más. Azt mondom, pénteken is ugyanúgy kell tennünk a dolgunkat. Eggyel több találkozót vívunk, ami a lányok hasznára válik, mert ilyen párharcot nem minden héten tudunk vívni, de úgy alakult a májusi hónap, hogy sikerült három ilyen találkozóba belekóstolni. Bízom benne, hogy a lányokban van annyi tartás mentálisan és fizikálisan is, hogy a meglepetést el tudjuk érni.
– Nem nevezném ezt nagy kőnek, akkor esett volna le, ha bármiféle lelkiismereti problémám lenne, de nincs és nem is volt ilyen – felelte határozottan Dörnyei Balázs, a Ferencváros szakvezetője. – Az első mérkőzés után rendet kellett tenni a lányok fejében, mindent megtettünk ezen a héten is a kollégáimmal, ami megmutatkozott a pályán.
– A finálé első felvonása után pátyolgatni kellett a lányok lelkét vagy lecseszte őket?
– Intelligens emberekkel dolgozom együtt, így nagyon ritka, hogy lecseszem őket, így most sem ez történt. Volt éppen elég feszültség bennük, és hogy én még fokozzam, az nagyon buta edzőre vallana. Azt gondolom, nem a mérkőzés után kell motiválni egy játékost az öltözőben. A héten szépen felépítettük úgy a napjainkat, hogy megfelelő önbizalmi szinten, illetve agresszivitással tudjanak pályára lépni a lányok, ami megvalósult. Ezt a meccset így kellett megnyerni. Megnyerhettük volna könnyebben is, hiszen az MTK-nak az első percekben volt gólszerzési lehetősége, onnantól kezdve mi irányítottuk a találkozót, folyamatosan dolgoztuk őket, megvolt a lehetőségünk, hogy megszerezzük a második, illetve a harmadik gólt is, de mondom, így kellett megnyerni ezt a meccset. Nyilván, majd ha nem lesz ennyire feszült a helyzet, hogy mindenáron nyerni kell – de mégis más indulni ikszből, mint mínusz egyről, igaz, ez továbbra sem változik –, akkor azokban a helyzetekben, amikor kicsit feszült a láb és hosszabb volt a passz, biztos, hogy ez változik. Jobb labdák lesznek, ráadásul nagyon remélem, hogy otthon velünk lesznek a szurkolók, mert ez a csapat nagyon megérdemli. A pénteki mérkőzésen még jobb játékot várok a csapattól.
– Mást kell játszaniuk, vagy úgy gondolja, a mostani produkció elegendő lesz a mindent eldöntő ütközet során is?
– Én nem hiszek ezekben a dolgokban, hogy az egyik csapat változtat a játékán, a másik nem. Ezek a gyerekek gyakorolnak valamit másfél-két éve az edzéseken, ez van benne a zsigereikben. Arra kell figyelnünk, olyan mentális állapotban legyenek, hogy ezeket meg merjék csinálni élesben és jó döntéseket hozzanak a pályán, mert a futballban a jó döntéseken múlik egy mérkőzés. A lányok fizikálisan rendben vannak, összpontosításban ott vannak. Nagyon komoly utat jártak be az elmúlt egy hétben, nagyon mély gödörből hozták fel saját magukat, illetve valamelyest nyilván segítettünk nekik. Most épült egy önbizalombázis, a következő meccsen még nagyobb tempót kell diktálni és még inkább rá kell kényszerítenünk ellenfelünket a hibákra.
– Miben különbözött ez az ütközet az elsőtől?
– A Ferencváros ezúttal más játékrendszerben játszott, jobban beálltak arra, hogy mi kontrázunk, így azokat a területeket, amelyek eddig szabadon voltak, jobban lezárták, és nem tudtuk kihasználni az első nagy helyzetünket – mondta Tóth Barbara, az MTK Hungária válogatott formában lévő védője. – Ellenfelünk jobban nyomott – igaz, a Fradi ment az eredmény után –, de persze mi is nagyon szerettünk volna nyerni.
– Van miből erőt meríteni?
– Sajnos egy tizenegyest befújtak ellenünk, és a büntetőrúgáson kívül nem tudtak betalálni, bár igaz, mi sem. Próbáljuk magunkat összeszedni és felkészülni, valamint újabb bajnoki címmel büszkélkedni.
– Ikszről indul mindkét csapat.
– Így van, persze jó lett volna, ha most ünnepelünk és aranyérem lóg a nyakunkban, de van még egy mérkőzés, arra kell százszázalékosan felkészülni. Van kilencven percünk arra, hogy ismét a miénk legyen a bajnoki cím.
– Igen, nagyon örülök, hogy sor kerülhet egy harmadik mérkőzésre – felelte Fenyvesi Evelin, az FTC válogatott kiválósága. – Igazából ez volt az elsődleges célunk, hogy ezen a meccsen mindenképpen győztesként hagyjuk el a pályát, és mert ezt megtettük, a következő meccsen vissza kell hódítanunk a bajnoki címet.
– Nehezebb mérkőzés lesz a pénteki?
– Teljesen más meccs lesz, igazi bajnoki döntő, hiszen aki azt a találkozót megnyeri, az lesz a bajnok. Azon a találkozón mindenki kétszáz százalékot akar teljesíteni, szívvel, lélekkel küzdeni fog, nagyon fontos lesz, hogy okosan játsszunk, de csütörtökön nagyot küzdött a csapat, amit meg kell tartanunk, és még rátenni egy lapáttal, valamint kicsit finomítani a játékunkon, és akkor remélem, sikeresek leszünk.
– A csütörtöki derbit mi döntötte el? Csak az akarati tényező?
– Nem, bár nyilván a szerencse is hozzátartozik a játékhoz. Kaptunk egy tizenegyest, amiből sikerült gólt szereznünk, márpedig ez is a játék része. Úgy gondolom, azért a büntetőért és vele a gólért nagyon megdolgoztunk, kilencven percen keresztül hajtottunk, tettük a dolgunkat. Megérdemeltük a győzelmet.
– Azt gondolom, igen, mert tudtuk, hogy nem lesz egyszerű mérkőzés, és bár nyilván a Fradiban az a cél, hogy jól futballozzunk és szép játékkal nyerjünk, de megbeszéltük a meccs előtt, hogy mindenképpen a győzelem, a harmadik meccs kiharcolása a legfontosabb – mondta Mosdóczi Evelin, az FTC válogatott kiválósága, a női bajnoki döntő második mérkőzésének egyetlen gólszerzője. – Mindegy, hogy öngóllal vagy máshogyan, de el kell érni.
– Különösen a találkozó első félidejének első felében óvatosabbak voltak, mint ahogy várni lehetett. Miért?
– Az első öt-tíz percben nem úgy kezdtünk, ahogy szerettünk volna, de utána irányítottuk a játékot, voltak helyzeteink, de még nem pörgött fel a csapat. Azt gondolom, az első félidő utolsó negyedórájában sikerült úgy játszanunk, ahogy azt terveztük és szerettük volna kezdeni a mérkőzést. Szerencsére így jöttünk ki a második félidőre, és sikerült is gyorsan gólt szerezni. Szerettük volna rárúgni a másodikat, hogy nyugodtabb legyen számunkra a meccs, és bár ez nem sikerült, panaszra így sincs okunk.
– Min fog múlni az évadbeli utolsó találkozójuk?
– Ha úgy játszunk, ahogy tudunk, és mindenki fejben rendben lesz, meg kell nyernünk a mérkőzést. Természetesen az MTK is nagyon jó csapat, amit most is bebizonyított, hiszen „csak” 1–0-ra tudtunk nyerni ellene, és a végén a riválisunk is mindent megpróbált az egyenlítés érdekében. Úgy érzem, ha a saját játékunkat játsszuk és sikerül berúgnunk a helyzeteket, akkor meglesz a bajnoki cím.
– Min múlott?
– Talán azon, hogy sokkal nagyobb nyomást tudtunk helyezni az MTK-ra – mondta Németh Júlia, a Ferencváros válogatott kapusa. – Kicsit változtattunk a játékunkon, sokkal inkább gólra törőbbek voltunk, és mert nálunk volt a labda, végig veszélyesek voltunk az ellenfél kapujára, ami felőrölte őket. Az első félidőben nem sikerült betalálnunk, de a nagy hajtásnak meglett az eredménye, és egy tizenegyessel sikerült nyerni.
– Mindent vagy semmit alapon készültek?
– Igazából nem volt más sanszunk, tényleg ez volt a mindent vagy semmit, mert ha itt kikapunk, akkor mindennek vége. Nagyon-nagyon kellett ez a győzelem a lebonyolítás miatt, meg a csapatnak is lélektanilag.
– Azt mennyire tartja igazságosnak, hogy hiába verik tönkre a mezőnyt, hiába vezetnek tetemes előnnyel, mégis bajnoki döntőt kell játszaniuk?
– Nyilván ez annak a csapatnak nem kedvez, amelyik toronymagasan meg tudja nyerni az alapszakaszt, illetve a felsőházat, de mivel így van kiírva a bajnokság, így mindenki egyenlő eséllyel indul. Egyértelmű, egyszerűbb dolgunk lett volna, ha nem kellene bajnoki döntőket játszanunk, de fel kell szívnunk magunkat, és így kell megszerezni az aranyérmet.
Női NB I, bajnoki döntő, harmadik mérkőzés
FERENCVÁROS–MTK HUNGÁRIA
Bihari út, Kocsis Sándor Sportközpont, péntek, 17.00 | Vezeti: Gaál Gyöngyi (Baráth Noémi, Katona Brigitta)