INTERJÚ » Aranyos Imre: „Nagyon nehéz lesz bennmaradnia a Vasasnak”

ANGYALFÖLD » Sorsdöntőnek nevezhető bajnoki vár a sereghajtó Vasasra az NB I utolsó előtti, 32. fordulójában: Michael Oenning együttese vasárnap 17 órakor a Haladást fogadja. A fővárosiak korábbi kiváló balhátvédje, Aranyos Imre kritikus mondatokat fogalmaz meg, miközben nem tagadja, félti a piros-kékeket.

– Olyan ember, aki sok mindenen könnyen túlteszi magát – a jón és a rosszon egyaránt. És ha a Vasas kiesik az élvonalból?
– Fogós kérdés, mert a személyemmel kapcsolatban mondtam ezt, a Vasas azonban a szívemhez nőtt – vágta rá kapásból Aranyos Imre, az angyalföldiek korábbi 3-szoros válogatott labdarúgója, az Eger, a Vác, a BVSC, a Ferencváros és a Honvéd egykori remek futballistája, aki legutóbb a Pest megyei II. osztály, Keleti csoportjában szereplő Valkó KSK játékos-edzője volt, ám április elején a rutinos sportember és az egyesület útjai elváltak egymástól. – Több évig futballoztam a Fáy utcában, háromszor voltunk harmadikok, egy-két jó csapatot idehoztunk Intertotó Kupa-meccsekre, így fájna, ha a társaság kiesne. Féltem a Vasast, de valahogy ez a tizenkét együttest felvonultató bajnokság olyan, hogy mindenki szajkózza, két csapattal meg kénre emelni, mert minden meccs ki van élezve.
– Most majd sokan azt gondolják, azért fogalmazott így, mert akkor a piros-kékek aligha lennének jókora slamasztikában.
– Nézze, hogy a Vasas került ilyen pozícióba, ezt azoknak az embereknek kell megoldaniuk vagy így vagy úgy, akik ezt a teljesítményt nyújtották, lehet az edző, játékos vagy éppen, vezető. A szurkolókat csak azért nem említem, mert a drukkereknek egy feladatuk van, hogy a csapatért szorítsanak hétről hétre, de ők is csalódottak, ami érthető is.
– Ön is? Nem ezt várta, nem erre számított?
– Az élet akkor is megy tovább, ha kiesik a Vasas, viszont hallottam olyan állítólagos nyilatkozatot is – lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem –, nézzük meg az MTK-t, amely kiesett, aztán felkerült. Csak azt azért ne felejtsük el, hogy a kékeket mennyi veszteség érte, már ami a költségvetést illeti. Szerencséje az MTK-nak, hogy rögtön visszakerült a legjobbak közé, és volt lehetősége a fiatalokat játszatni, ami ugye, egy kicsit kényszerhelyzet is, mert kettőnek a pályán kell lenni, három-négynek meg a kispadon. Ám itt van a bibi, mert azok a huszonkét éves gyerekek, akik aktívan futballoznának, itt, ott, meg amott azért nem kellenek, mert „öregek”, akik kikerülnek az egyesületektől, és hol találkozunk velük? A megye-egyben, a megye-kettőben, jó esetben az NB III-ban. És ha kiesik, a Vasasra is ugyanez a sors vár a rengeteg külföldi miatt. Félre ne értsen, szeretem a külföldieket, de álljon meg a menet, Magyarországon vagyunk! A német edzőnek meg javasolja már valaki, hogy a szerencsétlen csapatot ne játszassa három védővel, mert ami nem megy, nem szabad erőltetni.
– Kemény szavak…
– Kicsit változtatni kéne, meg kell próbálni más formációt is. Azért vagyunk ilyenek, mert ha innen kimennél Németországba, és úgy csinálod, ahogy te akarod, akkor nem biztos, hogy azt elfogadják, és holnapután jöhetsz haza. Itt meg úgy néz ki, az a divat, hogy hagyjuk, hagyjuk, hagyjuk, aztán meg… Nagyon nehéz lesz bennmaradnia a Vasasnak, de természetesen szurkolok a fiúknak a Szombathely ellen is.
– Kijár a meccsekre?
– Nem nagyon, pedig megmondom őszintén, Újpestet kedvelem, mehettem is volna néhányszor, de úgy vagyok vele, hogy a Vasas otthona a Fáy utca, és az is hátrány volt, hogy a csapat nem valódi hazai környezetben játszott. Hallottam olyat, hogy a pályán nem tudtak tréningezni a fiúk, meg az orvosi háttér sem megfelelő. Hát nem tudom, én annak idején a Vasassal salakon edzettem télen, ott készültünk fel az NB I tavaszi folytatására, és nem volt problémánk… Mindig azt mondom, a játékosok hozzáállásán, gondolkodásán, mentalitásán nagyon sok múlik. Ha felveszel egy szerelést, tudd, hogy mit kell tenni azért, hogy a nézőket kiszolgáld, és ez ebben a szezonban nagyon hiányzott.
– Csak ezen múlna?
– Foghatjuk arra, hogy nem jól igazolt a Vasas, illetve tény és való, hogy most sok a sérült, de minket úgy tanítottak a régi edzők, köztük Csank Jani bácsi is, hogy erős legyél, fiam, ember legyen belőled. Pécsen Garami Józsi bácsi is embereket nevelt, láthatjuk, az én korosztályom 1966-tól vagy még az előzőek is emberek voltak a pályán és azon kívül is. Lehet siránkozni, de nem szabad elfogadni a kiesést. Azért szép a futball, mert hiába nyersz bajnokságot vagy végzel dobogón, mint mi anno a Váccal, mert ha vége volt a szezonnak, senkit nem érdekelt, hogy te lettél a legjobb. Egy dolog volt fontos, hogy a következő héten szakadj meg és nyerd meg az aktuális meccset. A közönség úgy viselkedett a mi időnkben, ha ment a játék, minden jó volt, de ha nem ment, hiába lettél aranyérmes, nem díjazta a produkciót. Pedig sokszor előfordult, hogy hiába játszottunk jól, kikaptunk 1–0-ra. Megkaptuk, hogyhogy a bajnokcsapat a következő szezonban osztályozót játszik a BKV-val? Hát úgy, hogy balszerencsések voltunk, de ez nem azt jelenti, hogy nem tettünk meg mindent a pályán.
– Lát manapság olyan ifjú magyar legényt a mezőnyben, akinek a futballjára csettint?
– Világéletemben azt mondtam, hogy a fiataloknak edződniük kell, én hat évig futballoztam az NB II-ben, de az olyan másodosztályú bajnokság volt, hogy minden meccsnek éle volt, elég hajtós találkozókat vívtunk, és a nézők is kijártak. Mindig összejöttek legalább kétezren, manapság meg, ha négyszázan kinn vannak, már tapsolnak. Egyébként pedig az akadémiáknak nyomniuk kellene felfelé a tehetségeket, hiszen azért nevezzük akadémiának, de nem ezt látom. Az NB I-ben éppen a vasárnapi ellenfélnél, a szombathelyi Haladásban játszik egy-egy fiatal, ami nagy öröm, mert jól esik, ha magyar gyereket nézhetek a pályán, másutt pedig azért nem tud játszani a tehetség, mert az egy pont kell legalább a kiélezett meccsek miatt. Lásd például Puskás Akadémia, ahol nem elengedni, hanem jobban támogatni kellene az ifjakat, mert ha valaki kiöregszik az ifiből, megy a levesbe. Nincs helyük a fiataloknak, és ez baj. Ha a Vasas Kubala Akadémiára nézek, nos, meglepő volt tapasztalni, hogy a múlt pénteki bajnoki mérkőzésen a gyerekek játszanak, az eredményjelző táblát meg szerelik le. Nem a mérkőzés előtt vagy után, hanem meccs közben! Biztos úgy gondolta valamelyik utánpótlás-vezető, hogy neki az a tábla nagyon kell… Furcsa, hogy rengeteg korábbi labdarúgót háttérbe szorítottak csak azért, mert az akadémia új tulajdonosának nem kellettek, ami probléma, mert ez olyan, mintha bemennék az orvosi szobába, és a doktornak azt mondanám, hogy most nem ön műt, hanem én, mert asszisztensként én vagyok a főnök kedvence…