LEERS » Fantasztikus bravúr: Franciaországban tizenkét csapatot felvonultató nemzetközi tornán járt az elmúlt napokban a Bajor Tibor által felkészített RKSK U15-ös gárdája, amely a negyedik helyen zárt. A szakembert a megmérettetés tanulságairól is kérdeztük.
– A sikert és a kudarcot néha csak nüánszok választják el egymástól. Az RKSK szereplése melyik kategória?
– Egy tizenkét csapatos nemzetközi tornán, amelyen kilenc együttes magasabban jegyzett bajnokságból érkezik, a negyedik hely siker – felelte Bajor Tibor. – Nekünk szinte már az diadal, hogy kimentünk Pest megyéből. Ez a korosztályunk sajnos nem a kirakat-korosztályunk, így azt tudom mondani, a csoportunkban három győzelem, egy döntetlen, egy vereség nagyon jó. Ha már nüánszok: a harmincperces mérkőzéseken egy hiba mindent eldönthet. Ebben a korban játszani kell, és aki játszik, az hibázik is. Nem vagyunk – még – akadémia, tehát könnyebben hibázunk, de a csoportkörben csak kettő nagyot hibáztunk, az egyikből döntetlen, a másikból vereség lett. A koncentrációt tudom dicsérni és a mentalitásunkat.
– A nemzetközi torna szolgált az ön számára bárminemű újdonsággal?
– A francia gyerekeknél a labdaszerzés mintha az életüket jelentené. Nagyon technikásak, dinamikusak, gyorsak, vagány focit játszanak. Úgy fedezik a labdát párharc közben, hogy ha kell, fájjon az ellenfélnek. Nekem ott a PSG fiókcsapata volt a best team. Laposan, ha kell, sok passzal szét passzolták az ellenfelüket. Nem ők nyerték a tornát, mert a döntőbe jutásért tizenegyesekkel kikaptak. Nekem a technikás focijuk jobban bejött, mint a lengyel Szczecin erőfocija, amely a végső győztes lett. Nekem a régi öregek azt mondták, ha ügyes nem vagy, legalább erős legyél – a tornán most ez döntött. A lengyelek rajtunk nagyon átfutottak az elődöntőben, utána viszont nagyon drukkoltak a hazai csapatnak, hogy ne ezzel a PSG fiókcsapattal kelljen játszaniuk. Pedig az lett volna a csemege!
– Mire a legbüszkébb az RKSK-s fiúkkal kapcsolatban? – Egy másodosztályú U15-ös gárdáról van szó, amelynek a tagjai nem kiválasztókról jöttek. Lámpalázuk végig volt életük első nemzetközi tornájukon, pedig szerintem U12-U13-tól szinte háromhavonta kéne egy ilyen annak, aki futballista akar lenni. Szóval sajna itt nem mindenki az akar lenni, viszont a torna hangulata, már többeket is átcsábításra vonzott. Nekem az a célom, hogy sokáig focizzanak, bármilyen szinten is mennek tovább. Ennek a korosztálynak nálunk iszonyatosan nagy szíve van, ezt a tornán többször is hozták a srácok. Nálam ők a bronzérmesek, mert az általam favorizált PSG fiókcsapattal a bronzmeccsen huszonöt percig nemcsak állták a sarat, hanem nagy helyzetig is eljutottak. 0–0 után tizenegyesekkel 3–2-re kikaptunk. Mindenki zokogott, de eszükbe juttattam, amikor előző este a lefújás előtt tíz másodperccel lőtt góllal megelőzték a németeket, és bejutottak az elődöntőbe, hogy arra az ünneplésre gondoljanak! A foci ad és elvesz, egyszer fent, sajna van lent is.
– Ebben a korban van még mód az előrelépésre, vagy már most is akkora a különbség a nemzetközi szint és a mieink tudásalapja között, hogy az olló csak nyílni fog? – Mindig van mód az előrelepésre, sok jó edző dolgozik Magyarországon is, viszont a közeg az közeg, ezért lassabb a fejlődés, de van. Nekem van egy olyan érzésem, mi nagyon jó tehetségeket tudunk nevelni, a határon túl meg felnőtt játékosokat. Szerintem ott többen akarnak kitörni, és ezért húzzák egymást, amit itthon nem érzek. Ettől függetlenül fel fogunk zárkózni, lassan, de biztosan. Hétezer fős faluban voltunk, öt pálya, két nagy sportcsarnok, kiszolgáló helységek, és a kiadott műsorfüzetükben közel harminc edzőt számoltam össze egy nagyjából hasonló csapatnál, mint a miénk. Tehát még egy jó darabig építeni kell tovább a pályáinkat, ami sok embernek már nem tetszik.
– A srácoknak óriási, meghatározó élmény lehetett a torna. És a szakvezetőnek? – A magam részéről szeretem az ilyen tornákat, itt nem öregszem, hanem hozzájuk fiatalodom. Néha nagyon beálltam volna. Nagy élmény volt nekem is, mert százötven százalékot hoztunk ki magunkból. Franciául nem beszélek, ők meg szinte „más emberi nyelven nem”, így csak a németekkel tudtam eszmét cserélni. Az ő játékosukat a Mönchengladbach figyeli, a miénket a KISE. Itt volt a PSG Akadémia bemutató edzésen, szóval a franciákat jó volt élőben látni, mert ebben a korban ezt még nem vártam volna. Jövőre a 2004-esekkel visszatérünk, mert a dobogóra fel kell érni, egész évben ezzel is fogom motiválni őket. Meg kell mászni a csúcsot, nincs lehetetlen!
– Azért mostanában kijut önnek a jóból, nem? – Köszönöm kérdését, a felnőtt csapatom is elkezdett történelmet írni, a Pécel a hatvanas évek után másodszor jutott el a Megyei Kupa fináléjába. Nagy sorozaton vagyunk túl. Nehéz lett volna megélni, ha négy nap alatt két elődöntőt is elveszítek. – Budakalászon nem sok társulat nyer, a jelenlegi évadban a Pest megyei II. osztály, Északi csoportjában szereplő BMSE-t csak a Csömör ősszel, míg a Kisnémedi tavasszal tréfálta meg. Aztán jött a kupaderbi, ahol a Keleti csoportban szereplő Pécel lett a nevető harmadik. – A találkozót megelőzően két egyenlő erőt képviselő gárda összecsapását vártam. A bajnoki forma alapján azért a hazai együttes jóval esélyesebbnek tűnt, de ez egymeccses kupamérkőzés! A srácokkal átbeszéltük, hogyan vegyük el a területet ellenfelünktől, és ezt a mérkőzés alatt egész magas szinten be is tartották. Mindkét gárdának négy nagy helyzete volt, mi egyet értékesítettünk. Több fordulópontja volt az izgalmas derbinek, amelyekből jól jöttünk ki, sőt, a végén lehetett volna még magabiztosabb is a sikerünk. A látottak alapján megérdemelten nyertünk. Egymást kisegítve a végsőkig küzdöttünk, régóta vártuk ezt! Gratulálok a fiúknak a Pest Megyei Kupa fináléjába jutásért!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: