BERLIN » A közelmúltban két kollégájával a német fővárosban, a Dárdai Pál által felkészített Hertha BSC-nél járt tanulmányúton a Komárom-Esztergom megyei I. osztályban szereplő Oroszlány szakvezetője, Hagymási Zoltán, aki az alábbiakban megosztja tapasztalatait a Foci a köbön olvasóival.
– Úgy alakult minden, ahogyan eltervezte?
– Minden évben, ha van rá lehetőségem, akkor elmegyek valamelyik topbajnokság bajnoki mérkőzéseire, és mindig a terveim között szerepel, hogy edzéseket is lássak – felelte Hagymási Zoltán, a Komárom-Esztergom megyei I. osztályban két fordulóval a zárás előtt 60 ponttal a harmadik helyen állomásozó OBSK Oroszlány mestere. – Áprilisban volt lehetőségem, hogy Berlinbe utazzak két kollégámmal, a Gyulafirátót edzőivel, Fogl Sándorral és Polonkai Csabával. Egy Bundesliga-tréning megtekintése Dárdai Pál és Petry Zsolt kapusedző irányításával hasznos dolog. Azért mentünk ki, hogy bepillantást nyerjünk a kinti életről, hozzáállásról, mentalitásról, és mi az a különbség, amit mindig hallunk.
– Alighanem ez az, ami mindenkit érdekel.
– Elöljáróban annyit, hatalmas területen fekszik a sportkomplexum, az Olimpiai Stadion mellett. Itt található az iskola is, ahová járnak a fiatalok. Ha az infrastruktúrát nézem, akkor már nálunk is vannak olyan akadémiák, ahol minden adott. Fontos, hogy az U15-ös korosztálytól felfelé minden csapatnak van egy főállású edzője és egy segítője – a fizetésükről most ne beszéljünk… Minden együttes huszonkét főből áll, és bár tény, hogy nagyvárosról van szó, ezért a létszám is más. A Herthához tizenkét éves koruktól jönnek a gyerekek. Az alsóbb korosztályokat máshol oldják meg, és ott történik a kiválasztás is. Az iskola nem bentlakásos, mint általában nálunk. A mentalitás, és a hozzáállás, ez a legfontosabb különbség.
– Amennyiben?
– Kint pontosak, fegyelmezettek, szó nélkül csinálnak minden gyakorlatot, még akkor is, ha már 30-40 perce ugyanazt végzik. Az edzés intenzitása is más. Mindig a maximumra törekednek, nem kell őket noszogatni! A kintlétünk alatt nem láttunk fizikai edzést, gyorsaságfejlesztést, de lehet, hogy ezt az előző napokon végezték. Érdekes volt látni, hogy minden egyes gyakorlat után körbeállnak és megbeszélik a hibákat. Volt olyan, hogy három perc atletikus bemelegítés után felmérés következett: öt, tíz, harminc méter. Vagy öt perc labdás bemelegítés után kapura lövés.
– Sűrű időszakot élhetett meg kollégáival, élménycunamival, megannyi jegyzetelnivalóval.
– Három napra mentünk, a programot leegyeztettük előre. Az első nap délután szerettünk volna nézni egy felnőtt edzést, de ez elmaradt, mert délelőtt egy hosszabb tréninget vezényelt Dárdai Pál. Két lehetőségünk volt: megnézzük délután a Hertha U23–Cottbus mérkőzést – amelyet 2500 érdeklődő tekintett meg –, vagy utánpótlásedzéseket nézünk. Éltünk mindkét lehetőséggel, de a gyakorlásokra fókuszáltunk jobban. Második nap délelőtt egy zárt kapus felnőtt edzést néztünk, délután ismét utánpótlástréningeket, plusz utánpótlás-kapusedzést. Természetesen a maradt idő a városnézésre is. Az első nap sikerült találkoznunk Petry Zsolttal, vele vacsoráztunk, akivel nagyon sokat beszélgettünk a kinti életről, helyzetről, és akiben egy nagyon közvetlen, barátságos embert ismerhettünk meg. Sikerült beszélni Dárdai Pállal is, aki dárdais őszinteséggel beszélt a magyar edzőkről. Érdekes volt hallgatni.
– Ha szabad kutakodni a pénztárcájában, a berlini kirándulás összesen mennyibe került? Mert feltételezem, a Hertha semmilyen költséget nem vállalt – vagy igen?
– Minden költséget saját magunk álltunk. Repülni már olcsón lehet, és a szállásunk sem volt drága. Egy wellness hétvége is belekerült volna ennyibe. Nem azt néztük, hogy mennyibe fog ez nekünk fájni, hanem azt, hogy tanulni megyünk.
– Mi a legfőbb tanulsága a tanulmányútnak?
– Több is volt. Az edzések intenzitását, fegyelmét, hozzáállását mi, edzők szabjuk meg, azt nekünk kell megkövetelni. Az utánpótlás-tréningeket figyelve jó, ha láttunk húsz szülőt a három nap alatt, pedig egyszerre hat pályán edzettek. Petry Zsolt szerint a magyar edzők is megállnák a helyüket kint, ha felveszik ezt a mentalitást. Úgy gondolom, vagyunk jó páran, akik rendelkeznek ilyen tulajdonsággal. Mert láttam olyan edzőt, aki telefonnal a kezében, kapucnit a fejére húzva, háttal a csapatának tartott vagy nem tartott edzést, miközben a játékosai a pályán végezték a gyakorlatokat, és ez a Herthánál volt. De a legtanulságosabb talán az, hogy kint nem vezetői- és nem játékos uralom, hanem edzői uralom van. Amit a szakvezető mond, az úgy van, és ott bizony nincs visszabeszélés, vagy rohanás a vezetőhöz, ha valami nem tetszik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: