Szabados: „Tettük a dolgunkat”; Dörnyei: „Lehetett volna iksz”; Demeter: „Kicsit elfáradtam”; Szeitl: „Nem volt sok helyzetünk”

MTK–FERENCVÁROS 1–0 » A női NB I felsőházi rájátszásának 4. fordulójában a friss Magyar Kupa-győztes FTC-t nem érdemtelenül győzte le az ezúttal támadóként bevetett Demeter Réka pompás góljával a kék-fehér hölgysereg.

„Kupagyőztes! Kupagyőztes! Kupagyőztes!”
Mint a régi szép időkben, csak jóval kevesebben jelentek meg a Szőnyi úton a Fradi-szurkolók, akik nem a BVSC elleni férfi-, hanem az MTK-val szembeni női meccs előtt éltették kedvenceiket. Írhatnánk, hogy hosszú út végén kaparintotta meg a serleget az FTC a Diósgyőr ellen, csakhogy az útnak még messze nincs vége. Hummel-Smuczer Angéla pályafutásának azonban igen, az MTK korábbi hangyaszorgalmú ékkövét, a rendszerint rengeteget robotoló, már-már pótolhatatlan középpályását a kezdés előtt köszöntötték. Voltaképpen minden adott volt ahhoz, hogy az ünnepi pillanatokat követően hazamenjenek a leányok, csak hát volt itt egy derbi is, amit le kellett játszani, pedig a pályára lépők közül a legtöbben flipflopban flangáló fruskává változtak volna a tikkasztó hőségben. Forróság ide vagy oda, csakhamar a ferencvárosiaknak lett melegük, miután a finálé hatását nyögő, kellőképp bágyadt FTC-játékosok mellett Demeter Réka nagyszerű emeléssel juttatta előnyhöz az MTK-t. Klasszis csatárteljesítmény a javából – csakhogy a Hungária körútiak válogatott labdarúgója alapesetben nem támadóként, hanem középső védőként áll csapata rendelkezésére. A korai előny megadta az alaphangot, akárcsak az, hogy hazai részről Papp Dórát, míg vendégoldalon a kupafinálé hősét, a duplázó Diószegi Fannit kellett pótolnia a szakmai stábnak. Igaz, a két kényszerű csere nem változtatott különösebben a játék képén, az MTK okos futballal szűkítette a területet és lassította a játékot, miközben a Fradi nem tudott ritmust váltani. Utóbbinak „jó” oka volt minderre, negyvenkét órával korábban megszerzett Magyar Kupa-diadalnak hívják. Sok hibával játszott a Ferencváros, és bizony Dörnyei Balázsban is tudatosulhatott, hogy lendületes futball, gyors elmozgások és kapura tartó lövések nélkül nehéz lesz egalizálni. Nem véletlen, hogy a szünetben intenzíven melegített az MTK elleni MK-elődöntő hőse, Fenyvesi Evelin, akinek közreműködésével erőre kapott ugyan a zöld-fehér gárda, de mint tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat, holott a második játékrészben mindkettő pályán volt. A későn érkező misztikumok kedvelőit azért megnyugtatjuk, hogy a nyár nem az FTC tizennégyesének volt köszönhető… Az viszont igen, hogy feljavult a Fradi, de a labdabirtoklásra és a kifogástalan erőnlétet feltételező sok futásra épülő látványos akciók elmaradtak – korántsem érdeklődés hiányában.

Női NB I, felsőházi rájátszás, 4. forduló
MTK–FERENCVÁROS 1–0 (1–0)
Szőnyi út, BVSC-stadion, 300 néző. Vezette: Kiss Anikó Tünde (Makkosné Petz Brigitta, Rigó Martin) – Végeredményt befolyásoló hibát ugyan nem vétett, ám ha Szeitl Szilvia figyelmeztetése jogos volt a második félidő elején – szerintünk nem volt az –, akkor érthetetlen, hogy Demeter Réka sípszó utáni labdaelrúgásért, illetve Csiki Anna ellenfele lerántásáért miért nem kapott sárga lapot.
MTK HUNGÁRIA FC: Szőcs Réka – PINCZI ANITA, TURÁNYI LILLA, TÓTH BARBARA, Szabó Dorottya – Papp Dóra (SZABÓ ZSUZSANNA, 22. p.), FARÁDI-SZABÓ EDINA, Csányi Diána – Nagy Lilla, DEMETER RÉKA, Mátyás Noémi (Vasas Lea, 84. p.). Edző: Szabados György.
FERENCVÁROSI TC: Samu Anna – SZEITL SZILVIA, Marija Aleksic, Csigi Eszter, Amela Krso – Horváth Zsófia, Bognár Enikő (FENYVESI EVELIN, a szünetben), Sladjana Bulatovic (Csiki Anna, 65. p.), Pusztai Sára – Diószegi Fanni (Allegra Poljak, 19. p.), Kocsán Petra. Edző: Dörnyei Balázs.
Gólszerző: DEMETER RÉKA (1–0) a 7. percben
Sárga lap: Farádi-Szabó Edina a 24., Demeter Réka a 32., Allegra Poljak a 36., Sladana Bulatovic a 40., Szeitl Szilvia a 48., Kocsán Petra a 60. percben

Megesett, hogy meccs közben a fejét fogta, előfordult, hogy nyugodtnak tűnt, aztán hirtelen felpattant a kispadról, és az is megtörtént – akárcsak a pontvadászat 2017-es fináléjában –, hogy neki gratulált az ellenfél mestere.
– Elégedett?
– Tettük a dolgunkat, ahogy eddig is – mondta Szabados György, a bajnoki címvédő MTK Hungária FC szakvezetője. – Van, amikor jobban sikerülnek a dolgok, van, amikor kevésbé. Gratulálok a lányoknak, jók álltak ehhez a mérkőzéshez hozzá. Tulajdonképpen, ami egész évben velünk történik, eleve problémás, mert kevesen vagyunk, sok a sérültünk, de ebből kell építkezni, innen kell felhozni magunkat olyan szintre, hogy megfeleljünk a követelményeknek. A lányokra nem lehet panaszom, mert amennyien vagyunk, annyian szorítjuk össze a fogainkat, és megteszünk mindent a céljaink elérése érdekében.
– A bajnoki döntőbe jutás szempontjából, mint a hármas metró vonalának a felújítás, úgy kellett ez a három pont?
– Én nem így számolom. Minden mérkőzést három ponttal kalkulálok, játsszunk bárki ellen, aztán a napi forma eldönti, hogy nyerünk vagy veszítünk. A lányoknak mindig azt mondom, vannak olyan napok, amikor minden sikerül, és vannak, amikor kevésbé, de mindig úgy jöjjünk le a pályáról, hogy egymás szemébe tudjunk nézni.
– Mindkét együttes számára hasonlóak voltak a meccskörülmények, mégis, a felkészítés tekintetében mennyire érint egy edzőt hátrányosan, hogy április végén harminc fok közelébe kúszik fel a hőmérő higanyszála? Mást kell alkalmaznia, mint mondjuk egy átlagos márciusi napon?
– Ilyenkor az ember átírja a dolgokat, van, amikor változtatni kell, mert nem mindig pereg ugyanúgy a verkli, nem mindig ugyanabban a periódusban dolgozunk. Nyilván ilyen időben nem a terhelésre helyezzük a hangsúlyt, hanem megpróbáljuk csapatként üzemeltetni a társaságot.

Olykor mozdulatlannak tűnt, mint a Buddha szobor. Egy pillanatra sem foglalt helyet a kispadon – illetve de, csakhogy a találkozót megelőzően –, mindvégig a technikai zóna széléről követte az eseményeket. Dörnyei Balázsnak főhetett a feje, ám a vereséget hozó bajnoki ellenére nem az eredmény, hanem a tűző nap miatt.
– Az mennyire jelent könnyebbséget, hogy bár csapata kikapott, de az FTC számára mégiscsak pozitív hét után, ráadásul tét nélküli mérkőzésen?
– A Magyar Kupát csütörtökön megnyertük, aminek örülök – mondta Dörnyei Balázs, a Ferencváros edzője a lefújást követően. – Nekem ez a két mérkőzés arra volt jó mindamellett, hogy nyertünk egy aranyérmet, hogy egyértelműen kikristályosodjon, kik azok a játékosok, akikre lehet nagyobb terhet rakni a szezon legfontosabb részében, és kik azok, akik esetleg kiegészítő szerepben tudják segíteni a csapat játékát.
– Kikristályosodott? Azaz előrébb tart?
– Most mondtam el. Szerintem erre a kérdésre az imént adtam meg a választ.
– Rendben… A továbbiakat illetően mennyire nehéz tűzben tartani a lányokat, elvégre két forduló még hátravan a felsőházi rájátszásból?
– Erre ők adták meg a választ: az első három meccsen győztünk, valamint megnyertük a Magyar Kupát. A mostani mérkőzés kicsit kilóg a sorból, de a Magyar Kupa fináléja után vagyunk két nappal. Azt gondolom, a lányok becsülettel tették a dolgukat a pályán, ebben a helyzetben ez volt a maximum. Lehetett volna iksz, mert volt egy ziccerünk a második félidőben, de Alle (Allegra Poljak – a szerző) fáradt volt ahhoz, hogy jó döntést hozzon, pedig volt egy társ üresen a kapu előtt. Végig melóztak a csajok, letudtuk ezt a két meccset, és mondom, amire ez a két találkozó kellett – miszerint közelebb kerüljünk ahhoz a csapathoz, amelyik pályára lép a tétmeccseken –, abban maximális segítséget nyújtott.

Mindvégig nagy akarással, remekül futballozott, gyakorlatilag olvasta a játékot. Leírhattuk már sokszor ugyanezt Demeter Rékával kapcsolatban, csakhogy a kék-fehérek alappillére akkoriban a hátsó alakzatban teljesített kiemelkedően és nem a támadóharmadban. A csatárhiányban szenvedő MTK trénere azonban merész lépésre vállalkozott, ám hogy mennyire jól tette, azt bizonyítja, hogy a Hungária körútiak „Döméje” parádés találatot szerzett.
– Hogy érzi magát?
– Jól vagyok, köszönöm, csak kicsit elfáradtam, mert azért más hátul játszani, mint elöl, mivel elég sokat kellett mozogni – mondta Demeter Réka, az MTK Hungária FC válogatott kitűnősége a találkozót követően nem sokkal. – Örülök a győzelemnek, főleg a gólomnak, de a legfontosabb, hogy a csapat nyert.
– Mennyire volt váratlan taktikai fegyver, hogy Szabados György két sorral előrébb vette számításba?
– Az a baj, hogy nagyon sok sérültünk van, és már tavaly is meglépte egyszer Gyuri bácsi, hogy felrakott csatárba, mert az edzéseken hála Istennek, jól érzem az elöl létet. Szerintem meglepődtek a Fradi játékosai, hogy elöl játszottam.
– Azon még inkább, hogy nagyszerű mozdulattal bevette a hálójukat. Miként emlékszik vissza a góljára?
– Csak az van előttem, hogy Dia (Csányi Diána – a szerző) megszerezte a labdát, ami elém pattant, rásprinteltem, láttam, jön ki a Samu (Samu Anna, a Ferencváros kapusa – a szerző), és átemeltem fölötte.
– Pályafutása során szerzett már hasonló találatot?
– Ilyen átemelőst még nem, de fejesgólokat igen, ugyanakkor néha-néha rúgtam is.
– Új posztján a mostani szezonban egy meccs per egy gól az átlaga. butaság lenne változtatni, nem gondolja?
– Remélem, a Győr ellen Gyuri bá fenn fog tartani, aztán inkább mennék vissza a helyemre, hogy hátul segítsek, és addigra remélem, a sérültjeink is felépülnek.  

Közel két esztendeje minden megváltozott. Rákospalotáról indult, mindvégig hűséges maradt a XV. kerülethez, meghatározó tagja, alappillére, kihagyhatatlan labdarúgója, egyszersmind csapatkapitánya lett a Feminának, de 2016 nyarán elfogadta a Ferencváros invitálását.
Közel két esztendeje semmi sem változott. Szeitl Szilvia hamar beilleszkedett a Fradiba, így meghatározó tagja, alappillére, kihagyhatatlan labdarúgója, egyszersmind csapatkapitánya lett a Ferencvárosnak.
– Miként értékelné ezt az április forróságban megvívott bajnokit?
– Lehet, hogy fáradtak voltunk, de nem akarom erre fogni, mert meg tudtuk volna nyerni ezt a meccset, ám sajnos nem volt sok helyzetünk – felelte a lefújás után nem sokkal a vendégkispadra lehuppanó, „Dömpi” becenévre hallgató Szeitl Szilvia, az FTC remek mentalitással megáldott hátvédje, a magyar válogatott kiválósága. – Nem tudom azt mondani, hogy volt tizenöt ziccerünk és nem rúgtuk be, lévén, ami kevés lehetőségünk volt, azoknál nem koncentráltunk, pedig muszáj, kell, és ha fáradt vagy, legalább a szívednek vinnie kell előre! Muszáj menni tovább, nyilván mi már ott vagyunk a döntőben, nagy tétje számunkra nem volt ennek a mérkőzésnek, de mivel szerettük volna az összes meccsünket megnyerni, így csalódott vagyok, hogy van egy vereségünk.
– Amiatt is csalódott, hogy a hét közepén nem léphetett pályára a Magyar Kupa fináléjában, a Diósgyőr ellen, éppen az MTK elleni elődöntő során összeszedett piros lapja miatt?
– Nagyon nehéz volt megélni, mert nyilván egy sportolónak az az ünnep, amikor pályára léphet, és ha eltiltják ettől, úgy éli meg, mint a gyerek, akinek elvették a játékát. Addig a pillanatig, amíg nem emeltem a serleget a magasba, addig nagyon rosszul éreztem magam. Borzasztó nap volt attól függetlenül, hogy születésnapom volt, de annak sem tudtam örülni, mert egyszerűen annyira izgultam, és próbáltam a lányokkal együtt dobbanni, hogy adjak nekik pozitív töltetet kintről, amit ők meg is háláltak, mert megnyerték a meccset. És mivel magasba emeltem a kupát, azt mondhatom, sok jó szülinapom volt már, de ez volt eddig a csúcsok csúcsa. Várom a továbbiakat!
– Ez a szombat viszont kudarccal végződött. Kimondva, kimondatlanul ott motoszkálhatott a fejekben a relatíve tétnélküliség, túl azon, hogy negyvennyolc órán belül kétszer kilencven percet „toltak le”?
– Nem vagyunk túl sokan, tehát nem tudtuk annyira megpörgetni a társaságot, hogy mindenki játsszon. Két-három friss ember került be a csapatba, így nyilván nagyon nehéz volt, hogy csütörtökön találkozót vívtak a többiek, ráadásul ki-ki mérkőzést, tehát biztos, hogy fáradtabbak voltak a lábak, ez egyértelmű, de még egyszer hangsúlyoznám, hogy nem akarom erre fogni, mert mindettől függetlenül meg kellett volna vernünk az MTK-t.

Már csak az hiányzott, hogy felálljon, körbenézzen, megköszörülje a torkát, és rákezdjen valamelyik jól ismert slágerére. A „Miénk a világ” éppenséggel megfelelt volna, mert ezen a szombaton volt bizony napfény és holiday. Megannyi szakmabeli tekintette meg a szombat délutáni örökrangadót, így a lelátón ült többek között a népszerű zenész, a korábban a Ferencváros női alakulatát, valamint a magyar női U17-es válogatottat is felkészítő Hevesi Tamás, ahogy a retróérzetet keltő arénában foglalt helyet az Ausztriában légióskodó, egykor az MTK-t erősítő Vágó Fanny és a mindkét klubban megforduló Zágor Bernadett is. Megtekintette az izgalmas összecsapást Tóth László, a Pest megyei II. osztály, Északi csoportjában szereplő Veresegyház VSK egykori labdarúgója, jelenlegi trénere, aki mindemellett a Budapest-bajnokságban versenyző újpesti hölgyalakulat felkészítéséért is felel.
„Aki látta a csütörtöki kupadöntőt, az már előre tudhatta, hogy ezen a mérkőzésen a Fradi fizikálisan nem lesz a topon, ami véleményem szerint be is igazolódott – kezdte értékelését Tóth László. – Ez az MTK-nak nagyon jó volt, mert az FTC nem tudott ritmust váltani, hiszen az egész mérkőzés folyamán egy ritmusban futballozott, ami nyilván a fáradtságnak is betudható, és ezt az MTK teljes mértékben kihasználta, amely megérdemelte a győzelmet ezen a napon, mivel azt a lehetőséget, ami adódott, értékesítette, míg a Fradinak nagyon nagy helyzete nem volt. Nyilván labdabirtoklással próbálkozott a Ferencváros, de ezúttal nem volt meggyőző, mert rengeteg hibával játszott, és megint bebizonyosodott, ha kicsit feljebb tolják a védekezést a Fradi riválisai, az ellen nem nagyon tud mit változtatni a zöld-fehér csapat, ahogy az a Diósgyőr elleni kupadöntőben is bebizonyosodott. Az MTK megpróbált szűken játszani, ami úgy, ahogy ült a meccs folyamán, és bár nyilván voltak hibák ebben, de azt gondolom, jó taktikát választott Szabados György edzőkollégám erre a mérkőzésre.”

< >