– Mint Fásy Zsülike legújabb slágere, annyira gyenge muzsika volt?
– Egyáltalán nem játszott a csapat jó mérkőzést, nagyon sok helyzet kimaradt, de a legfontosabb az volt, hogy megszereztük a három pontot – mondta Kacsuk Gergő, a Zsámbok 15 esztendős futballistája.
– Neked azért nem sikerülhetett annyira rosszul, hiszen két percen belül dupláztál.
– Ez így van, pedig a játékvezető eleinte nem vette észre, hogy buktattak, de a végül megítélt 11-est sikeresen értékesítettem, majd pedig egy kipattanó után 15 méterről nem tudtam mással, csak spiccel ellőni a labdát, de bement, és ez volt a szerencsém.
– A győzelem prioritásáról beszélsz és mázlit emlegetsz. Jól veszem ki a szavaidból, hogy nem vagy elégedett?
– Egyáltalán nem, mert mi ennél sokkal többet tudunk, sokkal jobban szoktunk játszani, de edzőváltás volt nálunk, Pintér Roland helyét az a Vidák János vette át, aki az U19-esek trénere is egyben. Ez egy picit még fura volt a csapatnak, de próbáltunk bizonyítani.
– Azért csak jó a hétvége, ha hét a vége?
– Bár a Kisnémedi ellen vasárnap délután 7–0-ra nyertünk, nagyon rosszul indult a meccs, mert nem voltunk összeszedettek.
– Te sem?
– Három gólpasszt adtam és „találtam” egy gólt.
– Akkor mégsem olyan rossz az összkép.
– De, mert egyre rosszabbul játszik a csapatunk, és akárcsak az Aszód ellen, ez sem az az eredmény, aminek születnie kellett volna.
– Mi a realitás?
– Könnyedén 12–0 vagy 13–0 is lehetett volna, mert rengeteg helyzetet hagytunk ki.
– Az előny, illetve könnyebbség, hogy mindkét gárdában, az U16-ban és az U19-ben is helytállhatsz?
– Eleinte kicsit féltem ettől, mert az U19-ben nem mindenki kapott sok játéklehetőséget, ám igyekszem a két korosztályt nem keverni. Aki az U16-ban a kezdőbe került, de feljebb esetleg nem kapott játéklehetőséget, utána az U16-ban ugyanúgy pályára lép.
– Esztendők múlva a futballból akarsz megélni?
– Valószínűleg igen, legalábbis szeretném, hogy így legyen.
– A testvéreid bizonyára jó hatást gyakorolnak rád, ugye?
– Nagy jövőjük volt, és az elejétől fogva Ádám volt a példaképem, mindig is nagy focistának tartottam, míg Lackó folyamatosan a kapuban volt. Ádám posztját szeretem, és én is próbálok mindig felérni a támadásokkal, de volt neki nemrégiben egy sérülése, három szalagja is elszakadt, műteni kellett.
– Minden rendben vele?
– Focizik, de sajnos nem olyan már, mint régen. Laci még mindig védhetne magasabb szinten, nem tudom, miért alakult így, futsalban NB III-ig vitte, de ahogy tudom, nagypályán abba akarja hagyni Tóalmáson.
– A kapuban Kacsuk László, a középpályán Kacsuk Gergő, elöl pedig Kacsuk Ádám. Lehet az álomból valóság?
– Abban mindig is bíztam, hogy egyszer megtörténik, és még mindig bennem van a remény.
– Miért nem követted őket Tóalmásra?
– Azért, mert ott egyáltalán nincs utánpótlás. Két éve focizom Zsámbokon, az U16-ban és az ifiben is remek a társaság, a klubbal sincs problémám, úgyhogy teljesen jó helyen vagyok. Meg aztán a korosztály is teljesen más, öt évvel vagyok fiatalabb Ádámtól, Lackótól meg hét esztendővel.
– Cél, hogy Zsámbokon a felnőttek között is számításba vegyenek?
– Remélem, minél előbb eljön ez az idő. A mostani az utolsó évem az U16-ban, ezt mindenféleképpen le szeretném itt játszani, és egyelőre jó volna még a saját korosztályomban futballozni, mert csak többet tudok közöttük nyújtani, ám bízom abban, hogy Zsámbokon vagy máshol, de előbb vagy utóbb a két testvéremmel együtt focizhatok.
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 8. lapszámában.