Tóth András: „Megpróbálunk tizennégyből tizennégyet nyerni”; Simon Antal: „Végig pariban voltunk”

III. KERÜLETI TVE–PÉNZÜGYŐR 1–0 » Az előzetesen beharangozott, hamisítatlan budai derbin megérdemelten tartotta otthon a három pontot a veszélyesebben futballozó házigazda. A Foci a köbön szombat délután a helyszínen járt.

Furcsa látvány szombat délután fél négy előtt néhány perccel: Bogdáni út, huszonnyolc fok. Áprilisban nem ez a megszokott, a húsvéti nyúl a nyárias melegben valamelyik helyi zsonglőr cilinderébe menekülne, csakhogy se nyúl, se bűvész. Kék-fehér mezes és zöld-fehér sálas egyén viszont annál több, lám, értékes portéka a futball még akkor is, ha magyar és az NB III-ról beszélünk.

Alig félórával később néhányszáz méterrel odébb, füstfelhő és betonrengeteg helyett a zöld gyepen ismétlődött meg a fentebb jelzett furcsa látvány: se nyúl, se bűvész. Alapesetben előbbi lett volna a Pénzügyőr, a III. Kerületi TVE-ből ugyanakkor nehéz lett volna bűvészt választani. Lehetőség itt, lehetőség ott, helyzetecske itt, lövés ott, veszélyes pontrúgás itt, remek megindulás ott. Az első félidő mindvégig változatos küzdelmet hozott, mi több, az első huszonöt perc alapján nehéz lett volna megmondani, hogy melyik gárda küzd a dobogóért és melyik harcol a kiesés elkerüléséért.

Nem érdem, viszont tény, hogy a Pénzügyőr olyan mentalitással lépett fel Óbudán, amelyet joggal vár el tőle a finoman szólva sem pozitív hetek közepette is kitartó, minden tiszteletet megérdemlő közönsége. Agresszívan, a párharcokat keresve állt bele a derbibe a pasaréti legénység, nyoma sem volt óvatoskodásnak, kivárásnak, sündisznóállásnak. Hibából viszont rengeteg akadt, és mert rendre a rivális kapuja előtt nem sikerült jó megoldást választani vendégoldalon, nem kell külön magyarázni, miért tartott a találkozót megelőzően 306 perce gólcsendet a Pénzügyőr.

Alig félóra után elég volt egy hiba, és Hamar Ádám révén máris vezetett a III. Kerületi TVE, méghozzá nem érdemtelenül, mert veszélyesebben, meggyőzőbben futballozott abban a periódusban Tóth András alakulata. Érezhető volt, hogy egy újabb gól megpecsételné a látogató sorsát, amire meg is volt az esély, hiszen lélektani szempontból a legjobbkor, a 44. percben tizenegyeshez jutott a Kerület, ám Kaszai Gábor elhibázta a büntetőt, vagy másképpen fogalmazva: a nemrégiben a Kapuskérdések című rovatunkban bemutatkozó Czuczi Márton nagyot védett a bal alsó sarok előtt.

A szünet után megpróbálta nyomás alatt tartani riválisát a házigazda, de ez nem mindig sikerült. Talán a hirtelen jött meleg, talán az első félidő nagyobb tempója miatt, de több volt a hibapont mindkét társulat játékában. Még így is növelhette volna előnyét a vendéglátó, és mindez nem feltétlenül a Pénzügyőrön múlott. Hamar Ádám jól láthatóan égett a bizonyítási vágytól, ha valami nem sikerült, mondott valami cifrát – nem a cifra palotát… – és bár a második félidőben neki sem sikerült bevennie Czuczi Márton hálóját, nincs veszve semmi, elvégre érett csapat tagja. Olyan társulat játékosa, amely már gyengébb produkcióval is szállítja a győzelmet – ezúttal bűvész nélkül, nyúl nélkül.

NB III, Nyugati csoport, 23. forduló
III. KERÜLET–PÉNZÜGYŐR 1–0 (1–0)
Hévízi út, 600 néző. Vezette: Bodzay Áron (Kovács Gábor, Farkas Dávid)
III. KERÜLETI TVE: Palásthy Dávid – Móczó Norbert, PÁLFALVI CSABA, GRÚZ TAMÁS, Sorecz Szabolcs – Kaszai Gábor, Nagy Tamás, Szilágyi Máté (Szabó Botond, 73. p.), Törőcsik Bence (Domokos Bálint, a szünetben) – HAMAR ÁDÁM, Herczeg László (Pfeiffer Vince, 91. p.). Szakmai igazgató: Tóth András.

PÉNZÜGYŐR SE: CZUCZI MÁRTON – Fekete Marcell, Luczek Dávid, Szabó Balázs, Csicsvári Milán – Ablonczy Gerjén (Feil Máté, a szünetben), Karvalics Bence (Horváth Péter, 77. p.), Szigeti Attila, BESZTERCEI ATTILA (Despotovic Vanja, 66. p.) – Sztrunga Zsolt, Havasi Dániel. Edző: Simon Antal.

Gólszerző: HAMAR ÁDÁM (1–0) a 35. percben
Sárga lap: Kaszai Gábor a 78. percben

– Lehetek negatív? Gratulálok a győzelemhez, de saját maguknak tették nehézzé.
– Igazából nem negatív, ez sajnos így van – mondta Tóth András, a III. Kerület szakmai igazgatója. – Azt gondolom, könnyebb lehetett volna a mérkőzés, ha kicsit folyamatosabb a játék, és picit nagyobb a vállalkozó kedv, de ez nem az a nap volt, amikor a csapat jól játszott. Nyilván jó lett volna hazai közönség előtt sziporkázni, ráadásul ez rangadó volt, de hogy ilyen játékkal tudtunk nyerni, ami mutatja a csapatom erejét. Ha nyögvenyelősen is, de utólag azt mondom, mégis simán győztünk, mert a Pénzügyőr lejátszotta helyzetek nélkül a mérkőzést.
– Az első félidőben a publikum jól szórakozhatott.
– Szerintem nem szórakoztak jól a nézők, sajnálom is ezt, mert tényleg arra készültünk, hogy próbáljunk szépen focizni. Nyilván nem ez volt az kérés a játékosok felé, mert az elsődleges cél mindig a győzelem, de azt hiszem, az elmúlt néhány fordulóban elkényeztettük a közönségünket, mert hazai pályán jól játszottunk, támadófutballt produkáltunk, ezen a napon viszont kicsit akadozott a gépezet. Némiképp talán rágörcsöltünk, túl lett hypeolva ez az egész, és ezért nem voltunk gördülékenyek. Ennél sokkal több van a csapatomban, de mondom még egyszer, ez egy ilyen nap volt, nincs olyan, hogy bármelyik bajnokság során végig remekel egy társulat. Sajnos ki kell mondani, szar játékkal nyertünk 1–0-ra, ami nagy fegyvertény.
– Teher a hosszú, tíz bajnoki óta íródó veretlenségi sorozat?
– Nem gondolnám, hogy az lenne, mi nem is teszünk terhet a játékosokra. Nyilván az ember készül meccsről meccsre és nyilván megfogalmaz célokat. Mindenki szeretne nyerni, de azt hiszem, kimondhatjuk, most alakult igazán a csapattá a társaság, amely jó szellemű gárda, minden találkozón van, aki a hátára veszi a brigádot, mindig vannak jó teljesítmények. Természetesen van hátra jó néhány mérkőzés, és mi minden meccsre úgy fogunk készülni, hogy megpróbáljuk azokat megnyerni. Nagyon szép sorozat lenne, ha végig tudnánk ezt tolni, de egyértelmű, nem leszek elégedetlen, ha becsúszik valami, ám természetesen arra készülünk, hogy megpróbálunk tizennégyből tizennégyet nyerni.
– Bánja, hogy nem tavaszi-őszi rendszerű a bajnokság? Mert ez a mostani lendület messzire repíthetné a III. Kerületet.
– Nézze, igazából nem bánok semmit, nem szoktam visszafelé nézegetni. Tavaly nagyon sok olyan pontot hullajtottunk el, ami már a kezünkben volt. Mondhatnám a Pénzügyőr elleni idegenbeli derbit, amelyen simán vezettél a 89. percben 2–1-re, majd kapsz két pontrúgásból két gólt, illetve bocsánat, hármat, mert a Pénzügyőrnek akkor sem volt helyzete. De mondhatnám a hazai Veszprém elleni meccset, mondhatnám a hazai Szabadkikötő elleni összecsapást, és ha csak ezt a hármat hozzuk, akkor most sokkal merészebb álmaink lennének. Nem vagyok telhetetlen, de nagyon szeretnék olyan eredményt elérni a szezon végére, amire mindenki felkapja a fejét.

– Nagyszerűen álltak bele a budai rangadóba, mi több, igazi ki-ki mérkőzés lehetett volna, különösen az első félidő első fele alapján.
– Igen, azt gondolom én is, hogy az első harminc percben jól játszottunk, kezdeményeztünk, talán többet is volt nálunk a labda, akadtak lehetőségeink, de a Kerület rutinos csapat, amely kivárásra játszott, és az első adandó alkalommal, amikor belehibáztunk a védekezésbe, rögtön büntetett is – mondta Simon Antal, a Pénzügyőr edzője. – A gól után nagy tett volt, hogy Czuczi Márton megfogta a tizenegyest, mert ha nem így történik, akkor elment volna a meccs.
– A szünet utáni produkcióról mi a véleménye?
– A második félidőre jól jött ki a csapat, végig pariban voltunk, egygólos találkozó volt, de sajnos nem tudtunk betalálni, ami kellett volna a pontszerzéshez, mert az mindig benne van, hogy egy gólt kapsz.
– Ez már az ön csapata?
– Azt gondolom, igen. Minden meccs más, ez rendben volt, de most már pontok kellenek.

– Mit lehet ilyenkor mondani?
– Azt, hogy nagyon küzdelmes meccs volt, és igazi csapatmunkával győztünk – felelte Herczeg László, a III. Kerület támadója.
– Másként készültek a budai derbire?
– Minden mérkőzésre ugyanúgy készülünk, mindig csak a soron következő meccsre koncentrálunk. Hála Istennek, ez eddig bejött, reméljük, a szezon végéig kitart ez a széria.
– Nem ijedt meg a negyvennegyedik percben, amikor Kaszai Gábor kihagyta a tizenegyest?
– Egy percig sem estem kétségbe, olyan önbizalommal rendelkezünk és olyan a csapategységünk, tudtam, hogy behúzzuk ezt a mérkőzést, még ha nem is játszottunk igazán jól.
– Az RKSK-tól télen érkezett Óbudára. Miként értékelné az eddigi összteljesítményét?
– Hála Istennek, megkapom a bizalmat, amivel próbálok élni. Próbálom gólpasszokkal és gólokkal meghálálni, de mint minden, ez is a csapat érdeme.

– Azt mondják, az a jó csapat, amelyik 1–0-ra tud nyerni. A III. Kerület ezek szerint jó csapat?
– Azt gondolom, hogy igen – vágta rá kapásból Kaszai Gábor, a III. Kerületi TVE sokat dolgozó csapatkapitánya, az immár tíz hónapos Hajnal Erika büszke édesapja, akinek kislánya ezúttal is a lelátón „szurkolt” az óbudaiak 12-esének. – Nem játszottunk elég gyorsan, nem volt gördülékeny a támadójátékunk, de hogy így is meg tudtuk nyerni a meccset, az nagy dolog.
– A negyvennegyedik percben mi játszódott le a fejében?
– Á, semmi jó… Igazából elkapkodtam a büntetőt.
– Nem így akarta?
– Az előző kettőt is oda lőttem, és nem változtattam, így szerintem a kapus tudta, hogy ugyanoda fogom lőni. Ezért mondom, hogy nem gondoltam át a szituációt, ki kellett volna még várnom egy kicsit, és akkor talán jobb döntést hozhattam volna. Sajnálom, mert így nehezebb helyzetbe hoztam a csapatot, ugyanis nyilván más lett volna a játék, ha 2–0-val megyünk a szünetre, de nagyot küzdöttünk, a csapat rengeteget dolgozott ezúttal is.
– Nincsenek véletlenek: nyolc győzelem zsinórban, tíz veretlen meccs egyhuzamban.
– Így van, és ez egy bajnokságban sem kis dolog.
– Mire lehet mindez elég?
– Hosszú még a szezon, remélem, ez a jó passz, amiben most vagyunk, sokáig kitart. Nyilván ez egy rosszabb meccs volt, ám reméljük, a következő jobban fog sikerülni, és ha jön is egy hullámvölgy, abból remélhetőleg gyorsan ki tudunk lábalni. Nagyon pozitív a légkör, jó hangulatban telnek a mindennapjaink. Úgy érzem, jó irányba tartunk.

– Miként értékelné a kilencven percet?
– Úgy, hogy amit akartunk, azt megvalósítottuk, támadtunk, birtokoltuk a labdát, próbáltunk helyzeteket kialakítani – mondta Pálfalvi Csaba, a III. Kerületi TVE belső védője. – Megszereztük a vezetést viszonylag korán, a harmincötödik percben, tizenegyest is kiharcoltunk, ami sajnos kimaradt, de ha azt beütjük, véleményem szerint sokkal könnyebb meccs lehetett volna. A félidőben megbeszéltük, hogy birtokoljuk a labdát és futballozzunk nyugodtan, mert az ellenfél nem igazán akart támadni, csak rombolták a játékunkat. A szakmai stáb elmondta, felelősséggel játsszunk hátul, mert ha egyszer eljönnek, akkor baj van. Ezt sikerült megvalósítani, mert úgy érzem, a Pénzügyőrnek nem is volt komoly lehetősége.
– Immár a szó minden értelmében kiváló brigád a III. Kerületi TVE?
– Jó úton vagyunk, volt egy jó téli felkészülésünk, jó igazolásaink vannak, és igen, úgy nézünk ki, mint egy igazi csapat. Az öltöző is rendben van, az edzői stábbal is remek a kapcsolat, úgyhogy jól haladunk. Reméljük, további sikerek várnak ránk.
– Milyen megélni, hogy a csapat tíz bajnoki óta veretlen?
– Könnyű, mert minden meccsre ugyanúgy készülünk, legyen bárki az ellenfél, senkit nem becsülünk le. Próbálunk száz százalékot nyújtani, ami csak részben sikerül, mert nyilván vannak rosszabb találkozóink, de akkor jó egy csapat, ha gyengébb teljesítménnyel is meg tud nyerni egy mérkőzést – és ha kapott gól nélkül teszi, akkor főleg.

– Van mibe kapaszkodni?
– Úgy gondolom, a vereség ellenére mindenképpen pozitívum ez a találkozó, lépésről lépésre haladunk, egyre jobb játékot mutatunk, és most már ezeknek pontokban is meg kell mutatkozniuk – mondta a vendégcsapat legjobbja, Czuczi Márton, a Pénzügyőr kapusa. – A szerencse sem áll mellettünk, ilyenkor mindig az ellenfélhez pattan a labda, a gól is egy ilyen szerencsétlen szituációból született, de reménykedem abban, hogy ennél csak jobb jöhet. Szerdán mindenképpen nyernünk kell!
– A Videoton II. elleni pasaréti derbi valóban vízválasztó lehet. Nem akarom megbántani, de az eredmény tudatában kis túlzással feleslegesen védte ki Kaszai Gábor tizenegyesét.
– Azért nem, mert lehet, hogy a végén a gólkülönbség fog dönteni, így nem mindegy, ahogy az sem, látszik, épphogy elcsúsztunk. 2–0-nál talán még jobban kinyíltunk volna, az ellenfél előtt nagyobb területek lettek volna, így viszont tudtuk folytatni tovább a saját játékunkat, de így sem sikerült nagyobb veszélyt kialakítanunk az ellenfél kapuja előtt. Menni kell tovább, nincs idő arra, hogy lógó fejjel a múlton rágódjunk, mostantól a szerdai meccsre kell készülnünk.
– Mi változott azóta, hogy a kispadon Simon Antal váltotta Varga Balázst? Az Érd elleni bajnokin például egy teljesen más mentalitású Pénzügyőr volt a pályán, mint ezúttal, és bár azon a derbin is egygólos vereséget szenvedtek, a két kudarc között legalább akkora volt a különbség, mint a teológus és a geológus között: ég és föld.
– Most mindenképpen az a cél, hogy stabilabbak legyünk hátul, hogy minél kevesebb gólt kapjunk, jobban betolni a védekezést, és onnan kontrázunk. Ez egy teljesen másik arc, mint eddig volt, erre kell átállnunk, és remélem, hogy az új szemlélet most már előbb vagy utóbb jó eredményekben is megmutatkozik.

< >