BUDAPEST » A 2015/2016-os évadban húsz bajnokin kilenc gólig jutott az akkoriban a Pest megyei II. osztály, Keleti csoportjában szereplő Újlengyel DSE színeiben Hetrovicz Gábor, aki gyors beindulásaival, szemfülességével a kapusok réme lett. Manapság azonban nem futballozik. Illetve…
Gary Chapman nem lett eltanácsolt tanácsadó – legalábbis Hetrovicz Gábornál biztosan. Az amerikai író egyszer így fogalmazott: „Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől.”
A pályafutását a Kun FC-ben indító, a későbbiekben Újpesten pallérozódó futballista a Szolnoki MÁV, a Kenderes, a Rákosszentmihályi AFC, a Maglód, a Jánoshida, a Tura, a Tápiószecső, a Markaz, a Gamma LSE és az Újlengyel érintésével jutott el másodszor is a Budapest-bajnokság III. osztályába, a magyar labdarúgás majdhogynem végvonalába. A maholnap harmincesztendős férfi nem siránkozik, nem átkozza a sorsot, a balszerencsét, hanem nagy energiákat mozgósítva készül – az újrakezdésre.
– A Previfitt SE, amelynek hivatalosan jelenleg is a játékosa, aligha szerepelt a bakancslistáján.
– Talán senkit nem bántok meg azzal, ha azt mondom, tényleg nem álmaim klubja – felelte Hetrovicz Gábor. – Tulajdonképpen a kapcsolatom a csapattal egy személynek köszönhető, akivel együtt nőttem fel, és még gyerekkorunkban a grundon megfogadtuk, hogy a későbbiekben majd egyszer fogunk együtt, egy társulatban játszani. Két lánytestvérem van, így minden téren ő töltötte be számomra a fiútesó szerepét, aki egyébként az unokatestvérem. Gyerekként folyton fociztunk, és elképzeltük, hogy egyszer majd profiként együtt játszunk.
– Akkor ennyit az álmokról…
– Sajnos az elképzelés egyik fele a sok sérülés miatt nem jöhetett létre, a másik fele, miszerint majd egy klubban játszunk, azt meg tudtuk valósítani, és így adódott, hogy a választás unokatestvérem akkori egyesületére, a Previfittre esett.
– Egy kezén meg tudja számolni, a jelenlegi évadban hányszor lépett pályára. Mostanság hogyan tartja karban magát, ami a futballspecifikus edzésmunkát illeti?
– Sajnos ez a szezon nem fog bekerülni a felejthetetlen idényeim sorába. Próbálok gyorsan túllenni rajta, várom nagyon az átigazolási szezont, az új kihívásokat. Az erőnlétemet rengeteg edzéssel és megfelelő étrenddel tartom karban, amihez nagy segítséget kapok személyi edző páromtól. Ami pedig a labdás gyakorlatokat illeti, hetente többször eljárok kispályázni, ami sajnos nem adja vissza a nagypályás élményt, de legalább foci.
– Nagyon fiatalon még Újpesten futballozott, és bár el lehet játszani a „mi lett volna, ha?”-kérdéssel, de inkább azt vetném fel, van, amit ma már másként tenne?
– Nagyon jó kérdés, rengetegszer felteszem magamnak én is.
– És ilyenkor mire jut?
– Arra, hogy sajnos fiatalon rengeteg sérüléssel kellett szembenéznem. Nagyon sokszor kellett a nulláról kezdenem és beérnem, felzárkóznom a többiekhez. Sosem jön jókor, de nekem a legtöbbször tényleg a legrosszabbkor jött, mindig akkor, mielőtt valami nagy lépés előtt álltam. Egy sérülés mindig keresztbe törte a lehetőséget. És hogy mit tettem volna másképp? Talán még kitartóbbnak kellett volna lennem.
– No igen: sok helyen megfordult.
– Újpesten töltöttem a legtöbb időt, ahol nagyon sok barátom volt, rengeteg szép emlékem fűződik oda, nagyon szerettem ott lenni. Számomra mindig az a hely a legjobb, ahol családias a légkör, ezért szerettem például Újlengyelt is vagy a kezdeti időszakban a Previfittet.
– Amennyiben végigveszi az eddigi karrierjét, mire a legbüszkébb?
– Az újpesti időszakomra! Nagyon szép és meghatározó korszak volt.
– Ami a pályán belüli elhelyezkedését illeti, melyik az igazi posztja, melyik az a terület, ahol igazán szeret futballozni, valamint érzése szerint hol a leghatékonyabb?
– Bárki megkérdezi tőlem, a mai napig erre egyértelmű válaszom: mindig a csatárposzt volt, pedig biztos, hogy többet játszottam szélsőként. Régen nem szerettem a pálya szélén lenni, de annyit játszottam ott, hogy idővel magaménak éreztem, és mondhatom, mindkét pozícióban hasznos tudok lenni.
– Ha ennek a fél szezonnak vége lesz, hová és mire készül?
– Nagy ambícióim vannak, tele vagyok energiával! Mindenféleképpen dobbantásra készülök, ezért is edzek rengeteget. A hová egyelőre még nincs kirajzolódva, de várom majd az ajánlatokat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: