„Az első félidőben mindkét csapatnak megvoltak a lehetőségei, érdekes módon először a hazaiak előtt, ám azokat kihagyták, míg a BKV Előre egy helyzetből rúgott két gólt, holott úgy gondolom, mindkettő elkerülhető lett volna. Az első játékrész alapján sokkal több volt ebben a meccsben a Csepelnek.”
A korábbi ferencvárosi kedvenc, Limperger Zsolt mondta ezt, aki ellenfélnézőben járt Csepelen, ám a szünetben viharos gyorsasággal távozott edzést tartani, taktikát bemagoltatni, csapatot frissíteni. Jellemző a szakember profizmusára, hogy bár az aranyéremtől érzékenyebb búcsút vehetett a társulata, mint Tímea a fiatalos külsővel megáldott Andy Vajnától, mégis kilátogatott a fővárosi derbire, mert kíváncsi volt arra, miként állnak fel a közlekedésiek akkor, ha vendégként lépnek pályára.
Nos, a tréner a fentiekben jól összefoglalta a lényeget. Honti József vendégserege érthetően mélyebben védekezett, mint hazai környezetben a Dunaharaszti ellen, amit indokolttá tett a Csepel sok futásra épülő, harcos, rakkolós futballja is. Előbb a mindent a vendégért elv mentén Bata Csongor lőtt távolról, majd Fisli András próbálkozhatott kétszer is, ám ezek a lehetőségek olyan távol álltak a góltól, mint a Pa-Dö-Dő tagjai az éhenhalástól.
A játékrész felénél aztán beerősített a BKV, előbb némileg szerencsés – vagy éppen szerencsétlen… – góllal került előnybe az Előre a Haraszti ellen is jól és eredményesen futballozó Huller Ádám révén, ami olyannyira megzavarta a házigazdát, hogy két percen belül összehozott egy másodikat is. A jogos büntetőt a tizenegyes-felelős Csikortás Dávid úgy lőtte a bal alsó sarokba, hogy Lőrincz Péter eltalálta az irányt.
Bár a Csepel jobbára fölényben futballozott, a látogató jól kontrollálta a meccset, ugyanakkor a szünet után fokozódott a nyomás, növelte a tempót Gabala Krisztián alakulata. A BKV védekezésre kényszerült, és hogy mennyire jól kontrázott, azt a 73. perc eseménye bizonyítja legfőképp: az alig néhány másodperce pályán lévő cserecsatár, Balogh Bence az első akciójából betalálhatott volna, ám lövése elkerülte a bal alsó sarkot.
Tulajdonképpen az történt a pályán, amit a Csepel akart – és mégsem. Hiába birtokolta többet a labdát, hiába diktálta a tempót, a befejezésekbe rendre hiba csúszott, márpedig lövés vagy fejes esetén oly mindegy, hogy a labda két centivel vagy két méterrel kerül a kapu fölé vagy mellé. A 92. percben aztán a csereember Németh Zoltán közelről a léc alá lőtt, megszerezve a szépítő találatot, és bizony, ha tíz minutummal előbb kerül a labda Horváth Gábor kapujába, akkor… Nincs akkor, van viszont tanulság. Jobban kell sáfárkodni a helyzetekkel, mert ugyanaz igaz ezzel kapcsolatban, mint Lionel Messivel: nem biztos, hogy lesz még egy…
NB III, Nyugati csoport, 17. forduló
BKV ELŐRE–CSEPEL 1–2 (0–2)
Béke tér, Csepel-stadion, 150 néző. Vezette: Káprály Mihály (Keszthelyi Tamás, Pápai Zoltán)
CSEPEL FC: Lőrincz Péter – HESZ OLIVÉR, Rakic Stefan (DÉVAI CSABA, 32. p.), Tóth Csaba, Teplán János – MARCZINKA TAMÁS, Horváth Ádám (Németh Zoltán, a szünetben) – SOMODI ÁDÁM, Fisli András, Simon Krisztián – Korozmán Norbert (Torda Bence, 71. p.). Szakmai igazgató: Gabala Krisztián.
BKV ELŐRE SC: Horváth Gábor – Illés Tamás, GIRÁN MÁTÉ, MIKLÓSVÁRI JÁNOS, Csikortás Dávid – HULLER ÁDÁM (Németh Áron, 87. p.), Csepregi Tamás, Ferkó Ádám, Banai Balázs (Csanálosi Patrik, 81. p.), Sánta Attila – BATA CSONGOR (Balogh Bence, 72. p.). Edző: Honti József.
Gólszerző: HULLER ÁDÁM (0–1) a 21., CSIKORTÁS DÁVID (0–2, 11-esből) a 23., NÉMETH ZOLTÁN (1–2) a 92. percben
Sárga lap: Marczinka Tamás a 24., Fisli András a 28. percben
– Nem.
– Mindenképpen győzelemmel számolt?
– Igen.
– Amennyiben Bódog Tamás „NB III-as megfelelője” kíván lenni, felőlem folytathatjuk, csak akkor úgy kérdezek, hogy ne tudjon rá egyetlen szóval válaszolni. Miért nem sikerült megvalósítaniuk azt, amit elterveztek?
– Nagyon összetett a dolog és friss az élmény, és az a baj, hogy az elmúlt mérkőzéseké is frissen él bennem – válaszolta egy mosoly után Gabala Krisztián, a Csepel szakmai igazgatója. – Jelen pillanatban vannak olyan tényezők, amelyek hátráltatják, hogy ez a csapat egyről a kettőre jusson. Most mondhatnám, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, mert látjuk a hibákat, de más megélni és tudni, más kijavítani, és megint más új bajnokságot kezdeni. Bízom benne, hogy stabilizálni fogjuk a játékunkat – gondolok itt a sok kapott gólra –, és akkor talán a srácokba visszajön az a hit, amivel megszerezzük azokat a pontokat, amelyekre számítottunk előzetesen a bajnokság összképét illetően.
– Hullámvölgyben van a társulata?
– Nem, a csapat nincs hullámvölgyben. Hullámvölgynek lehet nevezni, amikor nem olyan a játék, nem olyan a hozzáállás, amikor valami csapatszinten nem működik, és az esetünkben nem erről van szó. Aki látja a mérkőzéseinket, az azt is látja, hogy eszméletlen dominanciával tudunk futballozni akár Pápán, akár az Érd ellen, de egy kicsit másfajta filozófiával kell a következő időszakban játszanunk ahhoz, hogy pontot vagy pontokat szerezzünk.
– Arra lehet építeni, hogy a csapata jó erőállapotban van, mi több, bizonyos szituációkban láthatóan játékosai frissebbek voltak és jobban bírták a tempót? Mindez persze nyilván annak is köszönhető, hogy míg a Csepel szombaton, addig a BKV vasárnap tudta le a soros hétvégi meccsét.
– Most mondjam azt, hogy az érdem, hogy a játékosok futnak, hajtanak, küzdenek? Az a baj, hogy Magyarországon igen, amivel el is árultam azt a filozófiát, amit vallok, és ez nem ránk nézve szégyen, hanem az ellenfelekre. De persze fogjam be a számat, mert a számok nem engem igazolnak abban a tekintetben, hogy most kevesebb pontunk van, mint éppenséggel a BKV Előrének.
– Nagyon nehéz meccs volt – felelte Honti József, a BKV Előre edzője. – Azt mondtam a játékosaimnak, hogy „gyerekek, egy olyan csapathoz jövünk, amelyik fizikálisan nagyszerűen fel van készítve, és most meg kell küzdenünk az összes nehézséggel, amivel meg kellett már a felkészülés alatt is”. Így készültünk, a taktikát is így dolgoztuk ki. Az első félidőben, amit kigondoltunk, az jött, a másodikban pedig a szívünk vitt előre.
– A hosszabbításban, 1–2 után mit élt át?
– Amikor megkaptuk a gólt, eszembe jutott, hogy korábban az utolsó percekben a Csepel mindig pontokat mentett, de ez most nem jöhet össze nekik.
– Nem is jött, így a legutóbbi két bajnokin két győzelmet aratott az Előre.
– Ez megadhatja az alaphangot a továbbiakra, és ahogy a múlt hétvégén is említettem, hála Istennek, immár a kispadunk is rendben van, tudok olyan helyre cserélni, ahová kell, és nem vagyok kiszolgáltatva, hanem arra a posztra, ahol látom, hogy alkalmaznunk kell a váltást a csapat érdekében, meg tudom tenni, ahogy ez most is megtörtént.
– Vasárnap este hat óra után nem sokkal valamivel vidámabbnak tűnt a Sport utcában. Nem úgy alakult a feltérképezés, ahogy eltervezte?
– Jónak jól sikerült, mert tudtuk, mire kell készülnünk, a megvalósítás viszont nem – felelte a 24. születésnapját április 10-én ünneplő Marczinka Tamás néhány perccel a szerda délutáni találkozót követően.
– Megérdemelten nyert egykori csapata a jelenlegi ellen?
– Az eredmény alakulása miatt nem, mégis úgy gondolom, kiegyenlített meccset játszottunk. Sajnos megint kihagytuk a helyzeteinket és gyorsan kaptunk két gólt és nem tudtunk felállni belőle. Ezen a meccsen jól kezdtünk, fölényben játszottunk, csak pontatlanok voltunk.
– Az elmúlt hetek eredményei nem úgy jöttek, ahogy azt nyilván eltervezték. Mindez mennyire lehetett kihatással erre a szerdai meccsre?
– Ha megnézzük, mindig hátrányból kellett felállnunk. Amennyiben csak a második félidei teljesítményeinket vesszük alapul, akkor sorra győztesen vonultunk volna le a pályáról, de hát ugye, egy meccs kilencven percig tart. Ezen kell javítani, hogy végig koncentráljunk, és ott tudjunk lenni a spiccen, mert akkor jönni fog a jó eredmény is.
– Másként készült a BKV Előre ellen, mintha a Veszprém vagy a Gyirmót II. látogatott volna a Béke térre?
– Aki volt már ilyen helyzetben, az tudja, mit él meg ilyenkor az ember, ám mindenki másként reagál rá. Én minden meccsre úgy megyek ki, hogy aztán győztesen vonulhassunk le a pályáról. Megmondom őszintén, volt bennem egy kis pluszmotiváció, főleg azért, mert olyan játékosok ellen játszhattam, akiket jól ismerek, mi több, talán valamilyen szinten kiismerhetőbb mozgásuk van, ezért én is jobban tudnék teljesíteni ellenük. Nagyon vártam a mérkőzést, és mindig szomorú voltam, amikor elhalasztották.
– Jó, hogy április első szerdáján játszották le a meccset? Ugyanis a játéktér minősége finoman szólva sem volt ideális, ezért is vetem fel, elképzelhetőnek tartja, hogy minden szinten jobb körülmények között más végeredmény születik?
– Ha csak az ottani meccsre visszaemlékszem, elég jó körülmények voltak, gondolok a pályára és az időjárásra. Éppen a felkészülés után voltunk, ugyebár a második fordulóban találkoztunk, és nagyon sima győzelmet arattunk. Lehet, benne van, hogy rosszkor meccseltünk, de erre nem lehet fogni, mert a pálya mindenkinek ugyanolyan. Az inkább befolyásoló tényező lehetett, hogy a felkészülésünket tudatosan, a soron következő riválisoknak megfelelően építettük fel, ez jelenthetett talán valamelyest ritmuszavart, ha lehet így fogalmazni, de ilyen jellegű mentség nem lehet egy mérkőzés után sem. Továbbra is úgy gondolom, meg kellett volna nyernünk ezt a mérkőzést.
– Amennyiben 1–2 után valahogy begyötörnek még egy gólt, a 2–2 igazságos lett volna?
– Teljes mértékben, de továbbra is tartom, hogy többet tettünk a győzelemért. A BKV-nak volt kétgólos előnye, be tudott rendezkedni, amivel semmi gond nincsen, mert mit csináljon egy csapat ilyen helyzetben? Mindazonáltal úgy gondolom, sokkal többet tettünk azért, hogy gólokat szerezzünk, csak megint a megvalósítás… Ez a probléma.
– Nagyon készültünk erre a mérkőzésre, nagyon fontos volt, hogy megszerezzük a három pontot, így megelőztük a Csepelt a tabellán – mondta Bata Csongor, a BKV Előre támadója. – Sűrű a programunk, olyan meccseink vannak, amiket meg tudunk nyerni, reméljük, szombaton is így lesz, és akkor egész jó hetet zárunk.
– Ez a mostani siker min múlott?
– Összeszedettek voltunk, nagyon készültünk a Csepel játékából, ami az első félidőben teljességgel működött. Hála Istennek, tudtunk két gólt szerezni, a második félidőt pedig jól lehoztuk.
– Az április nem csupán szeszélyes hónap, hiszen hét fellépésük is van, szerda, szombat ritmusban meccselnek, mintha profik lennének, mintha Bajnokok Ligája-résztvevők volnának.
– Nem egyszerű a szituáció, így szinte csak regenerálunk hétköznap, mindent az aktuális meccsnek rendelünk alá. Elég pörgős edzéseink vannak, és mindenki maximálisan profin készül, attól függetlenül, hogy amatőr osztályról van szó, no és a keretünk is alkalmas arra, hogy a fáradt játékosokat ki tudjuk cserélni. Reméljük, ebben a hónapban eldől a sorsunk, hogy minél előbb végezzünk a tabellán.
– Azt értem, hogy ha már BKV, busszal érkezett, ha nem is menetrendszerinti járattal, de hogy került ide?
– Sajnos Szekszárdon nem úgy sikerültek a dolgok az ősszel, ezért a váltás mellett döntött mindkét fél, így volt a legjobb. Több helyről kerestek az NB III-ból, Honti Józseffel is beszéltem, no és a másodedző Szalai Áron nagyon jó barátom, és csak jókat hallottam a klubról. Szeretnék minél jobb teljesítményt nyújtani, mert a későbbiek folyamán szeretnék ismét magasabb osztályban játszani.
– Nem volt egyszerű ez a mérkőzés, főleg a pálya nehezítette meg, mert nagyon oda kellett koncentrálni a labdalevételekre, illetve a passzokra – mondta Huller Ádám, a BKV Előre jobbszélsője. – Ennek ellenére hála Istennek, hamar meg tudtuk szerezni a vezetést, az első félidőben már két góllal vezettünk és meg tudtuk tartani az eredményt. Nem álltunk nagyon vissza, de fegyelmezetten védekeztünk, és jó mérkőzést játszottunk annak ellenére, hogy a játéktér állapota eléggé befolyásolta a minőséget, így bedobás volt vagy harminc a meccsen, ami a pontatlanság miatt történt. Összességében elégedett vagyok a csapat játékával és a végeredménnyel.
– Négy nap, hat pont. Így tervezte?
– Minden meccshez úgy állunk hozzá, hogy győzni akarunk, de koncentrálni kell. Reméljük, a hétvégit is behúzzuk, és a három találkozón a kilenc pont nagyon szép lenne erre a hétre.
– Amatőr bajnokságban hét nap alatt három meccset vívnak, míg összesen hét találkozót ebben a hónapban. Ez az ideális állapot?
– Igazából ez egyénre szabott, mert nálunk vannak húsz év alattiak, húsz fölöttiek és harminc körüliek is, így kérdés, kinek az izomzatára milyen hatással van a meccsterhelés. Éppen ezért nálunk úgy van, ha valaki úgy érzi, inkább gyúratásra és regenerálásra van szüksége, akkor azt csinálja, de dolgozni kell. Szerintem egyáltalán nem baj, hogy ezt a hónapot meghúzzuk, úgy látszik, jót tesz. Ezért is remélem, hogy a hétvégén is sikeresek leszünk.