Honti: „Rászolgáltunk a három pontra”; Króner: „Megbüntetett minket a sors”

BKV ELŐRE–DUNAHARASZTI 2–0 » Jó iramú, változatos mérkőzésen megérdemelt hazai siker született az NB III, Nyugati csoport 21. fordulójában, aminek köszönhetően a közlekedésiek idén először győztek, míg a DMTK a tavasszal továbbra is nyeretlen. A Foci a köbön a helyszínen járt.

A 13-as nem hozott szerencsét. Nem értette az egészet, mert miután felkelt az esőáztatta gyepről, mondta, mutatta, mi és hogyan történt, reklamált, de Huller Ádám, a hazaiak 13-asa semmit sem ért el vele. A Dunaharaszti ezt a szituációt még megúszta, elmaradt a jogos büntető. Talán az ünnepi hangulat miatt – nem is voltak sokan a lelátón… –, de a sors ajándékozó kedvében járt, mert az első félidő felénél, a 24. percben tizenegyeshez jutott a látogató. Addig jobbára az történt a pályán, amit a BKV Előre eltervezett, de ez a szituáció mindent felülírt – csakhogy nem Horváth Gábor szerint. A házigazda megannyi klubot megjárt, remek képességekkel megáldott cerberusa ugyanis Szenes Bence bal alsó sarokra tartó lövését oldalra tessékelte.

Írhatnánk, mint fentebb, hogy a közlekedésiek ezt a szituációt megúszták, akárcsak a DMTK, de maradjunk annyiban, az élet igazságot szolgáltatott. Maradt a 0–0, de nem sokáig, mert négy minutummal később az addig is rendkívül agilis Huller Ádám erőszakosan levitte a labdát a szögletzászlóig, ami remek beadása után az üresen hagyott Sánta Attila elé került, annál pedig jobb futballista a Győr és a Kecskemét színeiben az élvonalban is pályára lépő szélső, hogy kihagyja, és ne bombázzon a hosszú sarokba (1–0).

Innen új meccs kezdődött, de érezhető volt, hogy Króner Péter vendégcsapata bár ment, tette a dolgát becsülettel, de nincs meg benne az átütőerő. A tavaly nyáron a váci búcsúját követően szerződtetett, szintén korábbi NB I-es Rusvay Gergelytől lehetett várni valami váratlant, de egymaga kevésnek bizonyult a jól tömörülő, a területet jól szűkítő, szervezett vendéglátó ellen.

A szünetben érthetően egyik edző sem cserélt, Honti Józsefnek nem volt oka a változtatásra, Króner Péternek meg nem volt kit betegyen. Félreértés ne essék, a látogató kispadján ücsörögtek játékosok, csak hát a többség betegen vagy sérülten, netán túlontúl fiatalon foglalt helyet, azaz érdemben segíteni egyikük sem tudott. A DMTK mestere mindazonáltal egy-két évet öregedett a technikai zónában, ugyanis olykor hajmeresztő hibákat vétettek labdarúgói, és ahogy az első, úgy a második játékrészben is csak a szerencsének köszönhette csapata, hogy megúszta újabb kapott gól nélkül. A sors áldásos tevékenysége a 72. percig tartott, ekkor Ivicevic Márk bravúros védése után a kipattanó a mezőny legjobbja, Huller Ádám elé került, aki nem teketóriázott sokat, a jobb sarokba bombázott (2–0).

A vendégek még ekkor sem adták fel, nem zuhantak össze, és becsülendő módon mindent megtettek a szépítésért, de az felettébb elgondolkodtató, amikor a csapatkapitány Rétsági Ákosnak kell előremerészkednie a bal oldalon, hogy történjen valami. Amúgy nem történt semmi: a pontrúgásokra apelláló Dunaharaszti felejthető produkciót nyújtva szenvedett vereséget a szokásos sok mozgásos, agresszív futballal kirukkoló BKV Előrétől. Nekik legyen mondva: a 13-as tényleg nem hozott szerencsét…

NB III, Nyugati csoport, 21. forduló
BKV ELŐRE–DUNAHARASZTI 2–0 (1–0)
Sport utca, 100 néző. Vezette: Kátai Gábor (Punyi Gyula, Köteles Csaba)
BKV ELŐRE SC: HORVÁTH GÁBOR – Illés Tamás, MIKLÓSVÁRI JÁNOS, GIRÁN MÁTÉ, Csikortás Dávid – Banai Balázs (Szedlacsek János, 80. p.), CSEPREGI TAMÁS, Bata Csongor (Csanálosi Patrik, 64. p.) – HULLER ÁDÁM, Balogh Bence (Ihos Ádám, 84. p.), SÁNTA ATTILA. Edző: Honti József.

DUNAHARASZTI MTK: Ivicevic Márk – Farkas Péter, RÉTSÁGI ÁKOS, NYÉKI MÁRK, Márton Dávid – Bíró Tamás, GACSAL NORBERT, Rusvay Gergely (Ferenczi Máté, 80. p.), Kovács Gergely (Dallos Gábor, 78. p.) – Rebecsák Szilárd (Lipták Norbert, 74. p.), Szenes Bence. Edző: Króner Péter.
Gólszerző: SÁNTA ATTILA (1–0) a 28., HULLER ÁDÁM (2–0) a 72. percben
Sárga lap: Banai Balázs az 54., Rebecsák Szilárd az 55., Bíró Tamás a 63. percben

– Elégedett?
– Nagyon készültünk erre a meccsre, reméltem a heti edzésmunka alapján, hogy átszakad a gát – mondta Honti József, a BKV Előre edzője. – Már az előző, Veszprém elleni mérkőzésen is nagyon jól játszottunk, de akkor a szerencse elpártolt tőlünk, nem jött össze a győzelem, ám most úgy gondolom, rászolgáltunk a három pontra.
– Minek köszönhetően?
– A felkészülés során ezer sebből véreztünk, öt-hat ember mindig lázas és beteg volt, de nem is sorolom, mert listát írhatnék erről. A lényeg: a tavasz során ezen a mérkőzésen fordult elő először, hogy posztra tudtam cserélni, míg egy hete csak néztem ki a fejemből, mert akkor még nem így volt.
– A találkozó napján ünnepelte a 63. születésnapját, Isten éltesse sokáig!
– Köszönöm, igazán kedves, szerencsére a játékosok is átérezték a bajnoki fontosságát, így győzelemmel köszöntöttek.
– 2015 tavaszán még terjedelmes interjút adott a 60. születésnapja apropóján, aztán 2016. március 6-án, az 1–1-re végződő FC Dabas–Budapest Honvéd II.-MFA bajnoki szünetében rosszul lett, agyvérzést kapott. A kedélyállapota a régi, úgy tűnik, minden rendben, de aligha okafogyott az amúgy sablonkérdés: hogy van?
– Köszönöm szépen a kérdését, immár semmi bajom nincs. Ahogy jött a hanyatt esés Dabason, úgy el is ment, hála a Jóistennek.
– Mindenre emlékszik?
– Amikor megtörtént a baj, végig magamnál voltam, de megmondom őszintén, hülye tróger voltam.
– Miért mondja ezt?
– Körülbelül három hónappal az eset előtt az egyik gyerekkori barátomnál, dr. Pák Péter belgyógyász főorvosnál jártam Esztergomban, aki megmérte a vérnyomásomat, és azt mondta, kicsit magasabb, mint szokott lenni, úgyhogy felír gyógyszert, hogy szedjem. Én meg nem szedtem, mert úgy voltam vele, nekem úgysem lehet semmi bajom, aztán lett…

– Miként értékelné a látottakat?
– Idegenben gólt kell rúgni ahhoz, hogy egy csapat pontot vigyen el – felelte Króner Péter, a Dunaharaszti edzője.
– Pedig erre megvolt az esélyük az első félidőben.
– Nagy lehetőséget szalasztottunk el, amikor tizenegyest hibáztunk, és megbüntetett minket a sors. Összességében megérdemelten nyert a BKV Előre.
– Min múlott, hogy a DMTK ezúttal is pont nélkül maradt?
– A házigazda támadófutballja hatékonyabb volt, mint a miénk, a megingásainkat pedig kihasználta.

Horváth Gábor, többek között a Vecsés, a Budaörs és a Ceglédi Vasutas korábbi, a BKV Előre jelenlegi kapusa: – Szerencsére sorsdöntőnek bizonyult, hogy a büntetőt kivédtem, ezt követően a csapat is belelkesedett és megérdemelten nyertünk.
– A tizenegyesnél előre eldöntötte, melyik irányba mozdul el, netán előzetesen tanulmányozta, hogy Szenes Bence általában hová lövi a büntetőket?
– Van nekem egy bevált taktikám, persze, ha nagyon jól lövi el a labdát a rúgó játékos és sarkot talál, akkor gól, de általában bejön, amit alkalmazni szoktam.
– Úgy kellett ez a siker, mint hervadt lányoknak a kölni?
– Nagyon, de megérdemelte a csapat, mert sokat tettünk a három pontért. Főleg így, hogy igencsak sűrű a programunk, mert vasárnap, szerda, szombat ritmusban fogunk játszani ebben a hónapban kétszer is, mivel áprilisban összesen hét meccsünk lesz.

Sánta Attila, többek között a Budaörs és a Ceglédi Vasutas korábbi, a BKV Előre jelenlegi szélsője, az első gól szerzője: – Nehéz meccsre számítottunk, de úgy voltunk vele, ez a győzelem nagyon kell, mert a mögöttünk lévőktől el tudtunk szakadni, sőt, a Dunaharasztit is beértük pontszámban, így a lélektani előny megvan. Lendületet adhat ez a siker az elkövetkező húzós hetekre. Megpróbálunk frissülni és a többi mérkőzésen is győzelmeket aratni.
– Az amúgy szép találatára miként emlékszik vissza? Bántóan üresen maradt…
– Sokszor gyakoroljuk edzésen, hogy a szélén lemenve a távolabbi szélső a hosszú oldalon várja a labdát. Huller Ádám szépen levitte, el tudta rúgni a hosszúra, én meg szerencsére kilőttem a hosszút, ahogy kell. Örülök neki, de nem is a gólomnak, sokkal inkább a három pontnak, mert az sokkal fontosabb a csapat számára.

Dallos Gábor, a Dunaharaszti középpályása: – Úgy érzem, a szerencse most nincs mellettünk. Amit tudunk, mindent megteszünk a győzelemért, de ez sajnos csak ennyire elég. Valamit változtatnunk kell a játékon, a hozzáálláson.

< >