INTERJÚ » Hungler Gábor: „Akinek abban az időszakban nem maradt benn pénze, az hazudik”

ALSÓNÉMEDI » Sohasem szerették. Megkeserítette az életüket, rendszerint jól avatkozott közbe fejjel vagy lábbal, nem mellékesen kőkeményen szerelt, így érthető, hogy minden csatár utált ellene futballozni. Hungler Gábor Kispesten lett ismert, sőt, elismert labdarúgó, aki még manapság, 41 esztendősen is stoplist húz, és ha kell, rávicsorít a labdát vezető, félszegen, ijedten közelítő támadóra.

A legtöbbször Brockhauser István védett. A hátsó alakzatban Csábi József, Kovács Ervin és Plókai Attila játszott, a középpályán Pisont István, Márton Gábor, Halmai Gábor, Illés Béla és Duró József húzott szerelést, míg elöl Orosz Ferenc és Vincze István vitte, cipelte a hátán a csapatot. Az a Honvéd 1993-ban bajnok lett. Hungler Gábor ekkor már pelyhedző állú ifjúként, majdhogynem kész férfiként követte a Kispesten zajló eseményeket, és egy szép tavaszi, madárfüttyös reggelen azt mondta magában az akkor 16 éves ifjú, hogy a Bozsik-stadion semmi máshoz nem hasonlítható atmoszférájában akar NB I-es meccset játszani, messziről becsúszva taccsra menteni, győztes gólt szerezni.
– A hőskorban még hősök futballoztak, hiszen annak idején nem volt ennyi hiper-szuper szauna, random vér- és vizeletvizsgálóval, vénaszkennerrel, valamint ortopédiával felszerelt, kacsalábon forgó stadion, és persze talicskányi pénz a sportágban.
– Nyilván irigylem a maiakat, mert ami most van, az tényleg patika, a pályától kezdve az edzőtáborokon át, nem is beszélve az anyagi lehetőségekről – mondta Hungler Gábor, az Alsónémedi labdarúgója. – Tudjuk, milyen összegek forognak manapság, mondhatni, rosszkor voltunk jó helyen, de ennek így kellett lennie.
– Kinn volt a tavaly nyári NB I-es bajnoki döntőn?
– Nem. Rég jártam a kispesti Bozsik-stadionban, de azt a Videoton elleni meccset megtekintettem – a tévében. Őszintén megmondom, nagyon kevés NB I-es mérkőzést nézek, de hát csak 24 év után lett bajnok a Honvéd, így erőteljesen figyeltem.
– Szándékosan kerüli a képernyőt, ha lassított felvételt lát?
– Nem direktben alakult így, bár az az igazság, sokszor valóban az a helyzet, hogy nem is köt le. Egy-egy meccset megnézek, de különösebben nem mélyedek bele. Persze tudom, mi zajlik, ki hol áll, mert olvasgatom a híreket, bújom az internetet, de az, hogy hazamenjek, mert Paks – Fradi meccs van a televízióban, na, az nem kimondottan vonz.
– Időszaki kiállításon fellelhető, kispesti címerrel ellátott porcelán sporttáskába csomagolt kritikai észrevétel az utódoknak, hogy a produkció kevés, mint a veresegyházi Medveotthonban a Mackó sajt?
– Ezt így nem mondanám, mert elismerem azoknak a tudását, akik ott vannak, és az élvonalban szerepelnek, és tudom, mindez milyen edzésmunkával jár, ugyanis sokat dolgoznak. Meg aztán én sem futottam be valami nagy karriert, hogy bárkit degradálni merészeljek, de egyszerűen valahogy így hozta az élet.
– Nincs ebben az, hogy nagyon sokat tett bele és keveset kapott vissza?
– Az én részemről nyilván igaz, no de akinek abban az időszakban nem maradt benn pénze, az hazudik. A ’90-es évek közepétől a 2000-es évek elejéig ebbe mindenki beleesett, amiben biztos vagyok, pedig ugyanúgy mindent beleadtunk, ugyannyi edzésünk volt, mint a maiaknak, és abban sem volt különbség, hogy elvárták tőlünk a nívós produkciót. Az anyagi lehetőségeket tekintve jóval szerényebb volt az az időszak, de nem mondanám, hogy rengeteg pénzem ragadt benn, viszont nagyon sok olyan játékosról tudok, akinek iszonyatosan sok veszett oda.
– A „megye-kettes” Üllő SE-ben is sok volt és van, no nem feltétlenül anyagilag, hanem tudás tekintetében, de egy ex-élvonalbeli futballistával a télen csökkent a létszám.
– Amikor tavaly nyáron Üllőre igazoltam, cél volt, hogy meg kellene nyerni a bajnokságot, de sajnos nem úgy sikerültek a mérkőzések, ahogy elterveztük, holott elég erős a keret. Sőt, azt mondom, teljesen jogos elvárás volt az aranyérem megszerzése, ám nem jöttek az eredmények, több okból kifolyólag. Amikor nemrégiben az elnök úrral beszélgettem, azt mondta, nem erre számított az én személyemmel kapcsolatban sem, így nyilván a váltás mellett döntöttem. Üllőn egyébként nagyon korrektek voltak, le a kalappal előttük, nem is akadtak anyagi problémák, mindent kifizettek.
– Mégis, mire számítottak? Arra, hogy tíz gólt szerez középső védőként?
– Nem tudom. Akár ez is előfordulhatott volna, ám sajnos egyszer sem találtam be, no és a védekezés sem volt az igazi, mivel elég sok gólt kaptunk. Már tavaly is ez volt a jellemző a csapatra, és attól is vártak változást, hogy én is odamentem, de nem minden úgy működik, ahogy azt az ember eltervezi. Ha az előző évadot nézem, a megye-egyes közegben jól ment a játék, ugyanis Kisnémedin volt egy magunk, remek vezetéssel, és hiába volt adott minden Üllőn, mégsem úgy ment a futball.
– Hetekkel ezelőtt néhány ismeretlen ismerős azért tárcsázta a számát?
– Akadt több lehetőségem, három-négyet kapásból említhetnék. Miután megtudták, mi a helyzet, egy-két hét átfutás volt, és jött a kérdés: „Ha nem vagy már Üllőn, nem jönnél ide?”. Csakhogy az Alsónémedivel régóta kapcsolatban álltam.
– Kész szerencse, hogy nem Angliában futballozik, a ködös Albionban az ilyesmit ugyanis szigorúan tiltják és büntetik.
– Elsődlegesen Faragó Istvánnal beszéltem rendszeresen, aki jó barátom, és mivel mondta, hogy Laczik Csaba edző is várna, számítana rám, a többi érdeklődővel igazából nem is foglalkoztam.
– Sokat nyomott a latban, hogy a negyedik alakulatban futballozhatnak együtt a Honvéd, a Vecsés és a Kisnémedi után?
– Sőt, volt még egy ötödik is, mert Rákoscsabán, az RKSK-ban is egy csapatban szerepeltünk. Nyilván sokat, mivel Faragó Istvánnal nagyon jó a kapcsolatom barátilag és családilag is.
– Azt miként élte meg, hogy nem olyan rég az NB I-ben vitézkedett, most meg „csak” a megyei másodosztályban »takaríthat« hátul? Netán hasonlót állít, mint a többség, hogy akár 50 évesen is szerelhet a 16-os előterében, majd hosszan indíthat?
– Jól megfogalmazta, és ha nem is addig, ameddig mondja, de jó néhány esztendeig még elfutballozhat az ember, mert a tapasztalattal, a megszerzett rutinnal lehet ellensúlyozni az elrohanó éveket. A mezőny 80 százaléka jóval fiatalabb nálam a ,,megye-kettőben” is, ám úgy érzem, még a megyei I. osztályban is el tudnék futballozni.
– Még visszatérhet.
– Szerintem már nem, vagy ha mégis, majd az Alsónémedivel, amennyiben jövőre feljutunk.
– Hozzájárult az is a klubcseréhez, hogy az aranyérmet hosszabb távon jobban érzi az Alsónémediben, mint Üllőn?
– Ezt nem mondanám, hiszen sosem lehet tudni, hogy alakulnak a dolgok. Az Üllő nagyszerű bázis, nekik a „megye-egy” körül kellene lenniük, ha nem az NB III-ban, így nincs is miről beszélni. Ha az Alsónémedi kerete egyben maradna, egy-két igazolással megerősítve miért ne lehetne, hogy az élre kerüljünk? Nagy szerencse is kell hozzá nyilván, de a ,,megye-kettőben” hirtelen bárki odakerülhet. A Felsőpakony esetében sem sejtette senki, mégis vezette a bajnokságot fél távnál.
– Ha a listavezetővel szembeni találkozó nem is, az Üllő elleni derbi presztízs lesz?
– Azért nem beszélnék erről, mert mindössze négy hónapot töltöttem ott, így nem tud kialakulni olyasfajta kötődés a csapat felé, hogy erről legyen szó. Abszolút nem fogom annak tekinteni, persze van ott egy-két régi cimborám, aki ellen szeretnék nyerni. Ilyen Máj Zoltán, akivel szintén nem is egy csapatban futballoztunk együtt és ugyanúgy jó barátom, mint Faragó István. Vagy éppen Potemkin levezető csatár úr, aki vezeti a góllövőlistát is. Karcsit is régóta ismerem, és azt remélem, nem fog ellenünk betalálni.
– Egy másik tapasztalt veteránnal azért csak szembe került az ősz folyamán…
– Ez így van, márpedig a Faragó Pisti elleni csata nem fordult elő sokszor a pályafutásom alatt. Furcsa volt ellene játszani, próbáltam rá figyelni, mert tudom, mi az erőssége, mi az, amivel veszélyt teremthet, de azt a 90 percet próbáltuk úgy zárni, hogy annyira azért nem barátkoztunk. Ő is nyerni akart, ahogy én is, mindenesetre a meccs után beszélgettünk.
– Kettejük akkori párharcából kit hirdetne ki győztesnek?
– Szerencsére nem lőtt gólt… De majd most, a tavasszal már betalálhat, elvégre csapattársak leszünk.

„Nagyon szerettem volna, hogy hozzánk igazoljon, mert nálunk az övé eleve hiányposzt volt. Az ő személye garancia arra, hogy megoldódjon a problémánk.”
LACZIK CSABA, az Alsónémedi edzője Hungler Gáborról

A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 5. lapszámában.