Utólag okos az ember. Ha a hét vereség helyett csupán három-négy alkalommal ikszel az alakulat, akkor… Csakhogy a futballban nincs „akkor”.
– Pedig egy „Hajrá, Honvéd!”-felkiáltással akár hátra is dőlhetne egy gondos kezek által megmunkált, arannyal szegélyezett piros-fekete fotelben…
– Jobbra számítottam, ami az őszt illeti – mondta a 45 éves Laczik Csaba, aki túl azon, hogy korábban a kispesti klub utánpótlásában dolgozott, a tavasszal a már az első félévben is a csapatát erősítő Faragó István után egy másik korábbi XIX. kerületi kedvencet, Hungler Gábort is a társulatában tudhatja. – Megmondom őszintén, legfőképpen két meccs miatt van bennem hiányérzet, az egyikre rögtön az őszi nyitófordulóban került sor. Az Ócsa elleni bajnokit nagyon elrontottuk. Egyébként reális a helyezésünk, de a pontok számát tekintve kicsit többre számítottam.
– Mennyi hiányzik?
– Nyolccal-kilenccel kellett volna többet szereznünk, de leginkább a játékunk miatt van bennem hiányérzet. A bajnokság elejét elrontottuk védekezésben, ami valószínűleg az én hibám is. Teljesen más játékrendszert képzeltem el, de három »kör« után rájöttem, hogy az nem megfelelő, és akkor váltottunk. Utána kezdődött egy másik rendszer begyakorlása.
– Ami az első osztályig vezethet?
– Nekem mindenképpen ez a célom, de a játékosoknak is. A vezetőkkel úgy beszéltük meg, ha ezt elérjük, támogatják a csapatot.
– Ha okosan, kellő körültekintéssel futballoznak, a csillagok együttállásából 2018 egy szép nyári éjszakáján nem a Göncölszekér képe, hanem az ASE felirat rajzolódhat ki.
– Ebben a szezonban a biztos bentmaradás volt a célunk, és ez mostanáig nem változott.
– Na, ne vicceljen, nem a Mórickától keresem!
– Komolyan beszélek. Nagyon szoros a mezőny, egy-két meccsel lehet előre és visszafelé is kerülni. Az pedig, hogy nekem milyen céljaim vannak, az egy dolog, mert szeretnénk az első négyben végezni, csakhogy mindenki nagyon jól erősített, ahogy láttam, nekünk is volt még két kiszemeltünk, akiket viszont nem tudtunk leigazolni, de reméljük, hogy a nyáron sikerül őket megszerezni.
– Hungler Gábor-kaliberű játékosokról beszél?
– A barátaimról van szó, olyanokról, akik az NB II-ben és az NB I-ben futballoztak. Szerettem volna őket már most idehozni, de egyéb okok miatt nem jött össze. Sebaj, majd a nyáron!
– Eszerint a 2018/2019-es évadban a jalapeno paprika erősségű megyei másodosztályból megcélozzák a feljebb kerülést?
– Igen, ez jelentheti azt is. Minden embernek vannak céljai, nekem az, hogy minél magasabbra tegyem azt a bizonyos lécet. Aztán vagy sikerül átugornunk vagy leverjük.
– Maradjunk az optimista verziónál, különösen, ami a közelmúltat illeti. Ha azt kérdezném, mi volt az ősz egyetlen pozitívuma, mit felelne?
– Az utolsó négy forduló.
– Azt hittem, ahogy jobb napjain a bal vinklibe küldi Faragó István a labdát egy kósza beadás után, úgy vágja rá kapásból, hogy a Felsőpakony 4–0-s „kivégzése”.
– Nem, mert az valahol tervezett volt. Próbáltam az öltözőben a játékosok válláról levenni a terhet, jól is edzettünk, igaz, a végére nagyon elfogytunk, mindössze tizenkét emberem maradt. Csakhogy ez a kis társaság végigtréningezte a heti három foglalkozást, megcsinálták, amit elterveztem, tehát a munka bennük volt, így várható volt, hogy előbb vagy utóbb kijön a lépés.
– A fentiekből következően inkább utóbb, így nem csodálkoznék rajta, ha most az a mondat jönne, hogy nem a legjobbkor ért véget az őszi idény.
– Nehéz ezt megmondani, de valószínűleg így van. Nem tudjuk, mi lett volna, de tény, abszolút nem jött jól a szünet, no és a téli felkészülést sem úgy tudtuk végigvinni, ahogy elterveztük. Előfordult, hogy egymás után két edzést kellett lemondani, mert a pálya használhatatlan volt. Nagyon rosszul sikerült az alapozás, de szerintem erről a többi csapatnál is hasonlóan vélekednek.
– Mégis, március első péntekének délutánján melyik van jobb állapotban? Az Alsónémedi csapata vagy a pályája?
– Az egyik 25 centis fehér lepel alatt van, úgyhogy gondolhatja. És most is esik a hó…
A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 2018/3. lapszámában.