AJKA » Jött, látott és győzött: Csizmadia Zoltán egyenlített az Érd elleni szombati rangadón, ami olyannyira lendületbe hozta a látogatót, hogy végül nyert.
Megijedni sem volt idejük. Néhány perccel a hátrányba kerülés után jött a régi jó ismerős, aki közelről nem hibázott. A 27 esztendős fedezet nem élete gólját rúgta, mindenesetre olyannyira fontos találat volt, hogy meglehet, június elején azt mondják majd Ajkán, ha az új fiú – akiből alapképességeit, fizikai adottságait és gólerős futballját tekintve nem sok szaladgál a pályán NB III-as szinten – nem veszi be Kertész Ferenc hálóját, ma nem beszélhetnénk aranyérmes csapatról.
– Eltévedt? Vagy rögtön tudta, melyik öltözőajtón kell belépnie?
– Furcsa volt, hiszen félig-meddig otthon játszottam – mondta Csizmadia Zoltán. – Tavaly a Győrrel is adódott ilyen szituáció, ám akkor nem léphettem pályára, az idén viszont már igen.
– Melyik a jobb? Amikor erejét megfeszítve harcol a nevelőegyesülete ellen, netán ha megbújhat a zajos lelátó egy csendes zugában és a kapucnis felső mögé rejtheti az érzelmeit?
– Ez nehéz kérdés, és a válasz is az. 2018 tavaszától azért futballozom, hogy az Ajka győzzön, mert most ez az én csapatom. Próbáltam mindent megtenni azért, hogy nyerjünk.
– A szurkolók halk tapssal vagy hangos füttyszóval fogadták?
– A meccs után jó néhányan odajöttek hozzám, gratuláltak, és mondták, kár volt most gólt rúgnom. Biztos akadt, akinek nem tetszett, hogy ajkai mezben játszottam, de én ezt nem hallottam a pályán belül.
– Előzetesen elfogadták volna az egy pontot?
– Mindenféleképpen győzni szerettünk volna, mégpedig kapott gól nélkül. Ezt ne vegye nagyképűségnek, csupán úgy voltunk vele, egyet úgyis szerzünk. Szerencsére a hazai találat után tudtunk váltani és sikerült nyerni. Hét egység lett volna a különbség, ha nem így alakul, míg iksznél hat pont lenne közöttünk a Kaposvárral, az Érd mögött meg ugyanúgy néggyel lennénk, tehát csak a három ponttal lehetünk elégedettek.
– Amikor esztendeje az ETO-hoz került, azt gondoltam, beindult a karrierje, lévén az NB II után már csak egy ugrás az NB I. Ehhez képest jött a megtorpanás, mivel most megint az NB III-ban futballozik, ami még akkor is igaz, ha élcsapat tagja. Ajkára Kis Károly, a Paks korábbi sikertrénere hívta?
– Sajnos nem úgy alakultak a dolgok Győrben, ahogy terveztem, de úgy érzem, nem rajtam múlott, hogy nem sikerült. A végén már nem is játszottam, úgyhogy hosszú beszélgetés lenne, mi történt…
– Siet valahová?
– Maradjunk annyiban, Ajkán nagyon sokat segítettek, így külön köszönettel tartozom nekik, mert mindvégig azt éreztem, hogy le akarnak igazolni. Nem ismertek akadályt, úgyhogy nagyon örülök annak, hogy idekerültem. Először a klub elnöke, Geri Gyula keresett meg, még november közepe, vége felé, mondván, látott engem játszani, és hallotta, nem úgy alakultak a dolgaim, ám nagyon szívesen leigazolna. Ezt követően történt a váltás az ajkai kispadon, és nem lehetett tudni, ki lesz a vezetőedző. Amikor kinevezték Kis Károlyt, vele is beszéltem, és megerősítette, ő is szeretne a csapatában tudni. Nekem az volt a lényeg, hogy a szakvezető is rábólintson, kellek a társulatába, márpedig Kis Károly azt mondta, szüksége van rám. Nagyon jó feltételek vannak, minden adott, hogy az NB II-be kerüljünk. Az Ajka a 14. fordulóban még vezette a bajnokságot, de a most meglévő négypontos hátrány így sem behozhatatlan.
– Nem mintha világvándor lenne, mégis, az ön esetében sokszor nem az a kérdés, hol játszik, hanem az, hogy hol nem.
– Hála Istennek, Ajkán is azon a poszton vesznek számításba, mint Érden, ám Győrben ez nem így volt… Középen, védekező középpályásként futballozom, de csatlakozhatok a támadásokhoz, ami nekem fekszik, hogy amolyan előre-hátra segítő játékos lehetek.
– Az fel sem merült, ha már egyszer így alakult, hogy visszatér Érdre?
– Volt róla szó, beszélgettünk is, de nem így alakult. Jött az ajkai lehetőség nagyon szimpatikus tervekkel, komoly NB II-es céllal, no és adott a létesítmény is hozzá, ami sajnos Érden egyelőre még nincs meg.
– Nem bánta meg a győri kiruccanást?
– Voltak abban pozitívumok és negatívumok is. Megnyertük az NB III-as pontvadászatot, játszhattam az NB II-ben, ami jó, mégsem tudok pontos választ adni utólag sem, mert a feleletem sajnos az, hogy is-is. Az szintén jó, hogy kipróbálhattam a profi életet, csak a futballra koncentrálhattam, mert előtte Érden dolgoztam a foci mellett logisztikusként, Győrben pedig megtapasztaltam, milyen az, amikor csupán a labdarúgás van.
– Ajkán is vállalt civil munkát?
– Nem, sőt, úgy tudom, majdnem mindenki profi státuszban van, talán két játékos kivételével.
– A kettes számnak aligha örülne, ha az FC Ajka neve előtt állna a bajnokság zárásakor.
– Azért jöttem ide, hogy megnyerjük a bajnokságot, az az elsődleges célom, hogy sikerüljön.
– A rangadókon fog múlni?
– Ha nem lenne a ponthátrányunk, akkor azt mondanám, a mögöttünk lévőkön, de mivel létező dologról van szó, így mindegyik nagyon fontos mérkőzés lesz, azaz a rangadókat is hoznunk kell. Ha jól tudom, a tavaszi kilencedik fordulóban találkozunk a listavezető Kaposvárral, így most azt mondom, addig is minden meccset be kell húznunk.
– Teher a minden héten háború?
– Én nem érzem annak. Megteszünk mindent és igyekszünk győzni. Úgy érzem, próbálják levenni rólunk a terhet, de ettől még valahogy meg kell nyerni a bajnokságot…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: