DABAS » Megújulni, erőre kapni, stabil formát hozni, kiteljesedni. Laczkó Milán persze nincs könnyű helyzetben, hiszen az elmúlt félévben hol játszott, hol nem – de inkább nem. Az NB II-es Szolnoki MÁV a télen kölcsönadta az NB III, Közép-csoportjában a 6. helyen telelő helyi alakulatnak.
„Bocsánat, hogy ilyet mondok, de az NB I rohadtul nincs messze, az egy jó fél szezon, az egy karnyújtás. Onnantól már »meleg«, át kell gondolni és értékelni, mennyi munkát tudok belefektetni, mert csak azt tudom majd kivenni belőle. Továbbra is teszem a dolgomat becsülettel, próbálok minél többet játszani. Lehet, ezt is ön mondta, hogy a tehetség előbb vagy utóbb utat tör magának, így ha továbbra is tudom hozni azt a szintet, ahol abbahagytam, akkor a külföldi lehetőség sem lesz elérhetetlen számomra.”
A beszélőkéje olyan, akár a tehetsége: hatalmas. Az ősz még virágkorát élte, nem csimpaszkodott a télbe, amikor a fenti monológot hallatta. Laczkó Milánt nem csapta meg a mozdony füstje és még csak autóba sem vágta magát, de így is megjárta a hadak útját – gyalog, felfelé, lefelé, majd megint felfelé caplatva. Akinek kétszer is elszakadt a keresztszalagja, az persze ne rohanjon, csak lassan, türelmesen épülgessen. A Szolnoki MÁV-nál új családra lelt, de a lábnak, a léleknek időre volt szüksége a regenerálódáshoz. A nyár már a pályán találta, ám a még mindig csak 20 esztendős futballista az NB II-es csapatban az előző félév során mindössze egyszer lépett pályára – az 5. fordulóban, az MTK elleni hazai, 2–1-re elveszített bajnokin a 86. percben váltotta Pintér Norbertet –, amúgy meg nem tétlenkedett: tét nélkül edzett, játszott, küzdött, és persze a kispadon ült.
„Annál nincs is jobb dolog a világon, ha valaki azt csinálhatja, amit szeret, erről nem is kell többet mondani – merengett el Laczkó Milán a futballista-léten idestova fél esztendeje az egyik hétköznapi tréningje után. – Úgy fel tudtam magamat építeni, hogy újra egy NB II-es csapathoz tartozhatok, ahol szeretnek és nagyon jók a társak. Már csak a játékhiánnyal van egy kis probléma. Nem mondom, hogy kilógok a sorból, mert a csapattársaim is megerősítik, egyáltalán nincs így, kezdem visszanyerni a formámat, csak sok olyan dolog van, amit majd csupán a mérkőzéseken tudok visszanyerni, legyen az egy körömpassz vagy egy kényszerítő, mert ez edzésen nem nagyon jön elő, csak élesben. (…) Szeretném a hátralévő őszi fordulókat úgy letudni, hogy minél több játéklehetőséget kapjak. Aztán pedig a téli alapozás után – az úgynevezett fiatalszabályba még beférek, de elsősorban nem ezért akarok játszani, ez csak egy plusz hendikepp – a második félévet szeretném stabilan a kezdőben eltölteni, hogy ne legyen kérdés, amikor kiöregedtem a »fiatalszabályból«, hogy maradok-e az NB II-ben vagy sem.”
Ma már tudjuk: nem maradt. Ha létezne a Volán SC, abban a társulatban tán több szerencsével járt volna, mert a ,,kötött pályás közlekedés” (Ceglédi Vasutas, Szolnoki MÁV) nem hozta meg a várt kitörést számára – legalábbis egyelőre. Az FC Dabas ugyanis fél évre csak kölcsönkapta a technikás labdarúgót, aki már 2018 telén is meg-megvillant az edzőmeccseken, fineszes megoldással szórakoztatva a didergő közönséget, netán góllal magára vonva a figyelmet. Olybá tűnik, ugyanaz a helyzet most vele, mint amikor nála van a labda – egyszerre minden a helyére került.
A fenti cikk ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 2018/3. lapszámában. Azóta az FC Dabas a Vecsési FC otthonában Takács Kornél 90. percben szerzett fejesgóljával 1–0-ra nyert, Laczkó Milán a második félidőben lépett pályára, a találkozó szünetében Kiss Viktort váltotta.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: