INTERJÚ » Barta Barnabás: „Már kimondjuk, hogy szeretnénk megnyerni a bajnokságot”

FELSŐPAKONY » Aki a babonájával babonázta meg a riválist: Barta Barnabás teremben és füvön is hosszú aláöltözetben véd, és ahogy nagypályán, úgy ezúttal teremben, a Pest megyei Futsal7vége fináléjában is remekül hárította a büntetőket a legjobb kapusnak megválasztott pakonyi játékos.

– Ha ennyire jól sikerült a főpróba, milyen lesz az előadás?
– Nem is tudom, maradjunk annyiban, hogy a tavasz folyamán majd kiderül – fogalmazott sejtelmesen Barta Barnabás, a Felsőpakony 21 esztendős kapusa.
– A krémesnél is simább, izgalommentes volt a döntő, amelyet a két kapufa közé kért piros bőrfotelben ücsörgött végig pattogatott kukoricát majszolva, szénsavas üdítővel leöblítve.
– Nos, nem igazán…
– Sejtettem, hogy ezt mondja.
– Az első elődöntőt a Kistarcsa ellen 2–0-s előnyről szépen elveszítettük 3–2-re, így kaparni kellett a második meccsen, amely már úgy alakult, ahogy azt elterveztük. Úgy gondolom, a fináléban adódott egy-két olyan szituáció, amikor sokkal jobban is dönthettünk volna. Emberelőnyben játszhattunk két percig, ám nem tudtuk kihasználni sehogy sem, sőt, gólt kaptunk. Aztán kiegyenlítődött a játékosok létszáma, onnan meg már mondhatni ikszre játszott mindkét csapat.
– Akkor szép a döntetlen, ha győzelmet ér. Ennyire élénken él minden pillanata a tornának, ahogy ezt most elmesélte?
– Számomra igen, mivel egyszer már játszottam a döntőben, de akkor sajnos kikaptunk. A mostani viszont jó élmény volt.
– A sors visszaadta?
– Mondhatni igen.
– Azt is, hogy ezúttal ön lett megérdemelten a torna legjobb kapusa?
– Nem tudom, ezt nem nekem kell eldöntenem. Az edzők így döntöttek, nekem ajánlották, de mindenkinek saját magának kell meghatároznia, hogy ki a legjobb.
– Azt azért csak érzi, hogy jól ment a védés vagy sem?
– Fogalmazhatnék úgy, hogy a büntetőket éreztem, de a hatékonyságom lehetett volna jobb is a meccseken, ám már nincs mit tenni, így sikerült.
– Mennyit védett ki?
– Kettőt lőttek és mindkettőt hárítottam.
– Maholnap rendőrök kopogtatnak az ajtaján, hogy letartóztassák, elvégre mégiscsak ön a tizenegyes-gyilkos, ráadásul erre bizonyíték is van. Most viszont elégedjen meg csupán annyival, hogy tudom, nagypályán is ennyire eredményesen hárítja a büntetőket. Ez a specialitása?
– Azt hiszem, igen, mert az ősszel is kettőt fogtam, az előző szezonban pedig hármat, ha jól emlékszem. Fejben eldöntöm, hogy mi legyen, aztán ha sikerül, akkor sikerül, ha nem, akkor nem.
– Egyszer sem adódott arra példa, hogy változtatott?
– Előre kitervelem, merre indulok el, de a többiről nem szeretnék beszélni. Mindenkinek vannak titkai, amit nem szeretnék továbbadni.
– Jól spekulálok, ha azt állítom, hogy a kapusok összetartó közösséget alkotnak és leinformálják egymás között a jól rúgókat?
– Lehetséges, hogy van ilyen, de én nem élek ezzel a lehetőséggel, a csapaton belül sem szoktam hallani ilyesmit. Abban a pillanatban döntök, ha jól, akkor örülök, ha nem, akkor sajnos gólt kapunk.
– A Futsal7végén a Felsőpakony bizonyult a legjobbnak – a szó átvitt és nemes értelmében is helytálló a mondat?
– A végkimenetelt tekintve igen, de ha a meccseket végignézzük, volt olyan szituáció, akadt olyan elem, amiben gyengébbek voltunk, mint egyes ellenfeleink.
– Mit adhat ez a siker a tavaszra? Mert a felkészülés monotonitását vitathatatlanul megtörte.
– Motivációt, méghozzá bőven, mert bár megnyertük a tornát, nagyobb célok vannak előttünk. Már kimondjuk, hogy szeretnénk megnyerni a Pest megyei II. osztály, Déli csoportjának bajnokságát.
– Én meg szeretném, ha ötösöm lenne a lottón, de hiába, ha valahogy mindig elfelejtek betérni a játékszervező kirendeltségébe… A viccet félretéve: bőven tettek érte, hogy a kijelentése ne tűnjön túlzásnak.
– Tizenöt meccsből tizennégyet nyertünk, a többi már csak rajtunk múlik. Jó társaság vagyunk, egymásért küzdünk – csapatként.
– Az őszi idényt visszapörgetve volt olyan forduló, amikor már tudta, hogy az 1. helyet nem vehetik el a gárdától?
– Mindig az utolsó meccseknek élek, mert úgyis akkor dől el minden. Nem gondolkodok nagyon előre, csak az adott szituációra koncentrálok.
– A mezőnyben is megállná a helyét, ha ennyire cseles. Akkor arra adjon feleletet, hogy a Felsőpakony szempontjából jól vagy rosszul indul a tavasz?
– Erre sajnos nem tudok válaszolni, de abban a 90 percben megtudjuk. Mindenesetre sajnos két hiányzóval kezdünk.
– Másként kérdezem: az önbizalom növelése szempontjából jobb lett volna gyengébb játékerővel bíró riválissal kezdeni, és nem a nagy vetélytárs Törökbálinttal, ráadásul idegenben?
– Talán azért felelnék igennel, mert ha megméretjük magunkat egy kisebb ellenállást kifejtő gárdával, akkor tudjuk, hogy hol tartunk és hová kell fejlődni, de ettől még próbáljuk a maximumot kihozni magunkból.
– Bár amatőr bajnokságról beszélünk, mégis, nem válhat nyomasztóvá a tetemes pontelőny?
– Szerintem nem sokat változtat a mentalitáson, hogy profi vagy amatőr szinten futballozik az ember. Ha előnyben vagy, nyilván másképpen gondolkodsz, másként játszol hétről hétre.
– Azért szeretne profi kapus lenni?
– Minden futballista álma, hogy egyszer profi lehessen, de ez még a jövő zenéje, sokat kell ahhoz tenni.
– Néhány hónapon belül sokat tehet az ügy érdekében, legalábbis egy lépéssel előrébb kerülhet a cél felé tartó úton.
– Mindannyian azon vagyunk, hogy így legyen.

A fenti interjú ezen sorok írójától megjelent a Sportszelet 2018/2. lapszámában. Azóta a Felsőpakony a nagypályás bajnokság tavaszi nyitányán 5–1-es vereséget szenvedett a Törökbálint otthonában.