A parkett angyalai és ördögei gyors gondolkodású, technikás és fifikás játékosok, akik közül jó néhányan nagypályán is futballoznak, ám az alábbi sorozatban a futsalé lesz a főszerep. Hosszú idő után ismét jelentkező rovatunkban ezúttal Gáspár Zsófia, az NB II, Nyugati csoportjában szereplő PAFC-MITRE futsalosa felelt a Foci a köbön felvetéseire.
Amiért elkezdtem futsalozni: Hogy minél több edzéslehetőségem legyen, és mert szerettem volna tovább fejlődni, meg persze kíváncsi voltam, hogy milyen a futsal, ki akartam próbálni.
Legjobb meccsem a pályafutásom során: Talán az egyik U17-es Csömör elleni meccsünk, amikor sikerült fejjel gólt szereznem.
Legnagyobb élmény, amit a futsal adott: Hogy az U17-es csapattal továbbjutottunk a középdöntőből az országos döntőbe.
Legnagyobb siker, amit eddig elértem: Az U17-es bajnokságban az országos 4. hely megszerzése.
Pozitív tulajdonságom a parketten: Keveset foglalkozom a külső körülményekkel (pl. játékvezetés, kevésbé sportszerű ellenfél) és igyekszem a legjobb tudásom szerint mindent megtenni a pályán és a végsőkig küzdeni a csapatért, az eredménytől függetlenül.
Negatív tulajdonságom a parketten: Sokszor kapkodok, és emiatt gyakran hozok rossz döntéseket, ezen kívül néha csak lassan látom át a szituációkat, például hová kéne passzolnom vagy helyezkednem.
Célom a mostani szezonban: Szeretnék minél többet fejlődni minden téren, de főként gyorsaságban és a pályán való helyezkedésben.
Célom a távolabbi jövőben: Megbízható, kiegyensúlyozott játékossá válni, és egyszer megnyerni a mostani csapatommal az NB II-es bajnokságot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: